Tel Aviv városát 1909 április 11-én néhány tucat család alapította egy Jaffo városa melletti területen, melynek neve korábban Áchuzát Bájit (kastély) volt. Tel Aviv (tavasz dombja) név találó a mindig napos, sivatagi dűnékre, ahonnan a Földközi-tenger csodálatos látványában gyönyörködhet az érdeklődő.

Az alapító 66 család a földterület felosztását sorshúzással oldotta meg, Akiva Árje Weiss, a sorshúzást lebonyolító vezető 66 szürke és 66 fehér kagylót gyűjtött, a fehérekre a családok neveit, a szürkékre a terület részeinek számár írta fel. A kettőt már csak párosítani kellett és meglett az egyes telkek gazdája.

 Tel Aviv dombja 1909-ben

A második alija (bevándorlási) hullám 1903 és 1914 közt nagymennyiségű új lakost eredményezett. Jaffo ősi városa régen megtelt már, így a tőszomszédságában újonnan alapított Tel Aviv racionális választás volt a kevésbé vallásos tömegek számára.

A város modern látképét a híres skót várostervező, Sir Patrick Geddes formálta elsőként. Geddest meghívták a városi tanácsba és megbízták egy modern, parkokkal díszített, ma divatos kifejezéssel élve „zöld város” kialakításának megtervezésével.

Geddes koncepciója jól elkülönített főutakból, lakóházak közti utcákból és fákkal és bokrokkal ékesített, európai mintájú sétányokból állt. A kor divatjának megfelelően Geddes gondoskodott a megfelelő mennyiségű közterület kialakításán, parkok és tágas terek kínáltak találkozóhelyeket a polgárok számára.

Tel Aviv cca. 1912

A város fazonigazítása az 1932-es újabb alija hullámmal vette kezdetét. Az üldöztetések miatt Európából menekülő zsidók a korábban már 42 ezer lakost számláló városból 1936-ra, szempillantás alatt 132 ezres lélekszámú közösséget formáltak. Pár évvel később, 1934-ben, az ötödik alija hullám idején Tel Aviv városi rangra emelkedett és megválasztotta első polgármesterét Meir Dizengoff személyében.

A beérkező egyre nagyobb számú európai zsidók nyomására Tel Avivban is meghonosodott a Bauhaus építészet, a bevándorlók közt számos építész akadt, akik lelkesedtek ezen igazán európai építészi stílus iránt, munkájuk gyümölcse révén kapta Tel Aviv a Fehér Város nevet. A német eredetű Bauhaus ma is jellegzetes formálója Tel Aviv látképének, az UNESCO 2004-ben, mintegy 4 ezer modern stílusban épült épületet vett listájára.

Az 1930-as évek során a városban koncentrálódott a legnagyobb gazdasági erő és itt volt található az országban legtöbb kulturális intézmény is. Tel Aviv a modern héber kultúra központjává vált, szállodák, éttermek, kávéházak és koncerttermek nyitották meg kapuikat.

Az 1948-as függetlenségi háború Tel Avivot a zsidó-arab konfliktus központjába helyezte. Jaffo város arab lakosságának legnagyobb része elhagyta az újonnan létrejött országot, 1950-ben pedig egyesítették Jaffot és Tel Avivot.

Tel Aviv ezt követően is Izrael kulturális és kereskedelmi központja maradt, a város lakossága tovább nőtt és látképét egyre másra rajzolta át a számos felhőkarcoló, irodaház és tengerparti szálloda.