Biztosan a önök életében is volt már olyan, hogy vártak valamit és amikor megjön, azon sopánkodtak, hogy bárcsak soha ne jött volna. Én így vagyok a Rumbach zsinagóga marketing koncepciójával és azzal a nagy dobással, akivel a sípuccai nevettetők végleg meg kívánják gyalázni az ország talán egyik legszebb és jobb sorsa érdemes zsinagógáját.

Évekig vártunk hiába arra, hogy megtudjuk, mégis mit terveznek a sípuccai kontárok ezzel a pazar épülettel, melyre az a mocskosszemétjobboldali Orbán kormány azért csak megdobta őket vagy hárommilliárddal anélkül, hogy megkérdezte volna a sípuccai vezetőket, vajon mit akarnak kezdeni az épülettel ha majd megújul. Ezt csak azért jegyzem meg csendben, mert a sípuccai ellenségkép-gyártás egyik tartóoszlopa volt az a propaganda elem, hogy az EMIH-nek kiutalt Sorsok Házának a koncepcióját azok a gyökértelen nemismagyar szakállasok, a sípuccai szakemberek megkérdezése, noch dazu, jóváhagyása nélkül kezdték elkészíteni.

Jómagam anno, mikor ez a botrány odáig dagadt, hogy maga a miniszterelnök nyilatkozta, hogy nem lesz Sorsok Háza addig, míg a zsidó közösségek körében nem lesz egyetértés, egy pillanatra még el is gondolkoztam azon, hogy valószínűleg nem volna ördögtől való, ha az EMIH Sorsok Háza csapata tényleg bevonná a sípuccai think tanket, hiszen mégiscsak, öööö, ízé. Nem tudom miért. Talán csak.

A Sorsok Házával való hisztikeltés persze jó célt szolgált a sípuccai diktatúrának. Egyrészről mert a rejtélyes módon rossz helyre utalt 120 millió ügyét azóta sem firtatja senki, másrészről mert a Holokauszt-emlékezetet épeszű ember által messze elkerülő mártírünnepségek szintére lealacsonyító Mazsihisz addig se kellett előálljon a Rumbachra vonatkozó koncepcióval.

Persze sokáig már nem lehet húzni, hiszen az épület elkészült és a koronavírus-járvány miatt ugyan megnyitni még nem volna szerencsés, de mára már mindenki tudja, hogy semmilyen koncepció nincs a Rumbach mögött.

A kiszivárgott 17 oldalas dokumentum nélkülöz minden szakmaiságot. Ezt kérem higgyék el nekem annál is inkább, mert 17 évet mégiscsak a marketing szakmában töltöttem - nem is eredménytelenül- és átment a kezem között néhány marketing-kommunikációs terv.

Felsorolom, a teljesség igénye nélkül, hogy mi mindent képzeltek ide a sípuccai álmodozók: ökumentikus zsinagóga-templom-mecset, holokauszt-múzem, kultúrtalálkozóhely, turistamágnes, rendezvény és kiállítási központ, galéria, játszóház, free space iroda.

Ha ez nem volna elég, akkor egy melegbár is biztosan helyet kaphat az épületben. Ezt azért gondolom, mert a Lady Dömper művésznéven ismert transzvesztita előadóművész egy, a Youtube-on fellelhető interjúban arról beszél, hogy ő lesz a Rumbach egyik reklámarca.

Igen, jól tetszenek olvasni. Lady Dömper egy zsinagóga reklámarca.

Mielőtt valaki homofobiával vádolna, kérem egy percre nyugodjon meg és higgadtan gondolja át, hogy ugyan mi a fenét keres egy transzvesztita előadóművész egy zsinagóga, ismétlem, egy zsinagóga promóciós filmjében?

Vajon a magyar, az uniós és az izraeli zászló mellé kikerül a szivárványos lobogó is?

Miért, Istenem, miért?

És mindennek mi az üzenete? Hogy mi, a sípucca vitézei olyan judaizmust vízionálunk, mely két lábbal tapossa a bibliai értékeket és amelyre még Lőw Lipótnak is kikerekedett volna a szeme.

Sebaj, a Rumbach eklektikájába ez is belefér.

Csak azt kérdem csendben, választ nem várva: tényleg ez a társaság mondja magáról, hogy a magyarországi zsidóság képviselője? Tényleg ez a társaság óvja a Holokauszt emlékezetet a lubavicsi hászidoktól? Tényleg ezek a sípuccai vezetők prédikálnak erkölcsről, morálról és egyenes derékról?

Ha marketing-kommunikációs tervvel nem is, egy információval gazdagabbak lettünk. Most legalább tudjuk mit jelenti a „sokszínű”, a „sokszínű, a változó világra nyitott zsidóság” szlogenjéből.

Azt hiszem most már tényleg nem szeretném tőlük megtudni mit jelent a „zsidóság”.