Két dolog hiányzik a sípuccában, a hitelesség és a zsidó szív. Pedig e kettőre igazán nagy szükség volna egy magát zsidó felekezetnek definiáló szervezetben. Hadd szóljak az utóbbiról.

A jelenlegi világi és vallási vezetés karöltve mostanra sikeresen zsidótlanította a sípuccát. A közgyűlési tagok majd fele nemhogy az ortodox vallási szabályok, de az azoknál lényegesen lezserebb neológ mérce alapján sem tekinthető zsidónak. A napokban feltörő miskolci hitközségelnök nem-zsidó származása körüli csend a sípuccai vezetés részéről nagyon árulkodó. Ami nem sikerült a 20. század diktatúráinak erőszakkal, azt a demokrácia álcája mögé bújva megteszik a hatalomért és vagyonért kapaszkodó vezetés.

Az őszi nagyünnepek körüli „teljesítmény” azt is megmutatta, hogy a heisleri triumvirátus a hitéleti tevékenységet is nélkülözhető rossznak tartja és képes úgy egyházként tekinteni magára, hogy a vallási élet legkisebb jeleit sem mutatja.

A neológ zsinagógákat hetekkel az őszi ünnepek előtt bezárták, miközben azért egy közgyűlést levezényeltek, egyébként pont egy zsinagógában. És miután a vezetés számára kiderült, hogy egyes neológ rabbik ros hásáná ünnepén „zug-minjeneket” csináltak, mindenki újabb levelet kapott, hogy semmilyen imádkozás nem lehetséges neológ részvétellel. Sem kültéren az ilyenkor szükséges óvintézkedések mellett, de még nem-mazsihiszes ingatlanokban sem. az, hogy ezt miként lehet megtiltani nem pontosan értem, azt meg, hogy miért kéne betartani, pláne nem.

Félreértés ne essék, nem lenne bajom azzal, hogy a zsinagógák zárva vannak, ha lenne bármi, ismétlem bármi az országban ami szintén zárva van. De nincs. Nyitva vannak az éttermek, működnek az iskolák, az üzletek, a munkahelyek, a tömegközlekedés. Hogy miért épp a zsinagógákat kell bezárni érthetetlen, pontosabban nem az, hiszen ez jól szolgálja a zsidóság és zsidótlanítás ügyét.

Minden bizonnyal meg lesz a gyümölcse ennek az ostoba döntésnek. A zsinagógákat most egy újabb évig majd biztosan elkerülik azok, akik egyszer, maximum kétszer mentek le korábban. Akinek a kol nidré vagy az uszáne tojkéf jelentette a maradék kapcsolatot a jiddiskájttal, mára rájött, hogy ezek nélül is vígan elél, tehát bottal üthetjük majd az ő nyomukat is, ha egyszer ismét kinyílnak a templomok.

Eltelt tehát a ros hásáná és a jom kipur is neológ zsinagógák nélkül, utóbbira már csak egy-két bátor „zug-minjen” maradt, és elérkezett a szukot, az év legvidámabb ünnepe. Ünnepi sátrat ne keressen az ember a neológ zsinagógák kertjében, mert nem fog találni. Hol vannak már vallási szabályoknak legkisebb mértékben sem megfelelő lépcsőházban, tető alatt épített vagy nejlonokkal letakart sátrak, melyekkel jól be lehetett csapni az óvatlan ámhoórecet?

Ünnepi csokrot sem fog találni senki. A korábban az ilyesmit a közösségének beszerző sípuccai osztály ötven, ismétlem, ötven darab luláv és etrog beszerzésére volt képes az ország neológ zsidói számára. Mondanom sem kell, hogy azokat gyorsan elkapkodták, egyes vidéki hitközségeknek, de még budapestieknek is úgy jutott csak, hogy vissza kellett kérni olyanoktól, akiknek sikerült korábban kinyalizni egy-egy szettet. Jómagam legalább öt vagy hat lulávért esedező neológ hittestvéremnek segítettem az EMIH-től beszerezni az ünnephez nélkülözhetetlen csokrot. Örömmel tettem miközben a neológia helyett szégyelltem magam.

Szukotot tehát végképp kiírta a kalendáriumból a heisleri diktatúra, nem baj, annál jobb, így legalább a sátorépítésre és luláv beszerzésre sem kell költeni, több marad amit haza lehet vinni. Amúgy is kényelmetlen ünnep ez a szukot, gondolták a sípuccai nem-zsidó zsidók. Gyorsan ezért meg is nyitották a sípucca 12. alatt működő éttermet szukot kellős közepén, persze nem sátorban, csak úgy, a galérián. Minek is az a sátor.

Minden jel arra mutat sípuccai vezetés feladta a zsidóság ügyének terjesztéséért folytatott küzdelmet és végképp átadta azt az ilyesmit profizmussal és hitelességgel nyújtó EMIH-nek. Talán jobb is így. A kérdés csak az, hogy mikor adják végre át az ezért felvett állami milliárdokat is. Nyilvánvaló, hogy annak is jobb helye lenne az EMIH-nél.