Napok óta gondolkozom azon, hogy mit kezdjek a 24.hu, az EMIH csengelei vágóhídjáról írt cikkével. Azt tartottam bölcsnek és logikusnak, hogy en block ignorálom, mondván: „nincs itt semmi látnivaló, tessenek továbbfáradni!”

Hogy miért? Na nem azért, mert nincsenek a cikkben részigazságok, mert persze vannak. Hanem azért, amit a cikk maga is elismert, nem állítják, hogy 2020-ra nem lehet működési nullszaldós az üzem, így tehát az egész hiszti mesterségesen generált habverés, mely a végén olvasható összevisszaság odaollózásával be is bizonyosodott.

Szóra sem volna érdemes, amint már említettem, ha Kácsor Zsolt egyébként tehetséges, bár kétségtelenül szebb napokra érdemes író nem mártja tollát fekáliába és nem kezd arcpirítóan kétszínű és patetikusan önámító szapulásba. Kácsor a Kibic oldalán megjelentetett írása nyilvánvalóan nem saját elszántságból készült. Ismerem Kácsort, ő annál sokkal alázatosabb és békeszeretőbb, mondhatnám széplelkűbb ember. Annál is inkább nem merne beleszólni a „nagyfiúk dolgába”, mert zsidósághoz fűződő kapcsolata, ahogy sípuccai karrierje is alig néhány évre nyúlik vissza.

Sajnos azonban nincs megfelelő pitbull a sípuccában, akinek előélete feddhetetlen volna és még írni is tud, így hát maradt a többek közt amúgy szórakoztató Dr. Moll egyperceseket jegyző péeres, akinek a szájába olyan szöveget adtak, ami nyilván az ő torkán is megakadt, ezért inkább leírta.

Anélkül, hogy bárkit arra buzdítanék, hogy akár két percet is eltöltsön drága idejéből Kácsor Zsolt szösszenetére elég, ha idézem az írás címét és utolsó bekezdését:

Cím: „KÖZÖSSÉGET, NE KIBOGOZHATATLAN CÉGHÁLÓT!”

Utolsó bekezdés: „Nem is olyan nagy baj, hogy a Mazsihisz már évekkel ezelőtt arra az álláspontra helyezkedett, hogy jobb lesz némi távolságot tartani az EMIH-től. Ők építsenek veszteséges vágóhidat, szórják a közpénzt a semmiből felbukkanó színházi létesítményre, az ő dolguk – mi addig Szeretetkórházat fejlesztünk és zsinagógákat újítunk fel. Mi nem azt olvastuk ki a Tórából, hogy kibogozhatatlan céghálót kell fonnunk – hanem védőhálót a közösségnek.”

A mondanivalót Kácsor Zsoltnak tollbamondók tehát azt állítják, hogy az EMIH nem épít közösséget, a Mazsihisz azonban igen. Az a Mazsihisz épít, melynek zsinagógái majd egy éve zárva tartanak, amelyik „elfelejt” azon keveseknek szukoti lulávot vagy chanuka gyertyát importálni, akiket még érdekel a jiddiskeit, akik egy „stratégiai” közgyűlés esetére csak kinyitják a zsinagógákat Kol Nidrét azonban még szabad téren sem tartanak, akiknek – amikor még volt nyitva zsinagógájuk – lasszóval kellett minjen tagokat fogni vagy futószalagon „új zsidókat” csinálni.

Dermesztő abba belegondolni, hogy a cikk írója milyen alternatív valóságban él. Talán ha nem csak hitközsége újságját olvasná, bizonyára értesült arról, hogy azok a „csúnya szakállas ortodoxok” az elmúlt két évben két zsinagógát nyitottak (a semmiből) egy harmadik pedig csak arra vár, hogy a COVID-járvány némileg alábbhagyjon. Kácsor lemaradt egy új zsidó gimnázium megnyitójáról, az Óbudai Zsinagóga komplett rekonstrukciójáról, a számtalan kiadványról, a rabbik és vallási vezetők képzéséről, egyetemről, oktatási tevékenységről és még ki tudja mi mindenről.

Kácsor Zsolt barátom mindössze a két éve folyamatosan megnyíló Rumbach utcai zsinagógáról hallott és arról az 5 milliárd forintos támogatásról, mely a hitközsége által megvetett Magyar Kormány jóvoltából segít a gazdálkodásból az elmúlt hét évben elégtelenre vizsgázó sípuccai vezetőknek további milliók eltüntetésében. (A megelőlegezett gyanú talán nem alaptalan, tessenek csak a Rumbachból rejtélyes módon „eltűnt” 122 millióra gondolni, melyet a Hit(?)község az egyébként miskolci zsinagógára szintén a Kormánytól kapott 700 milliós felújítási keretből pótolt, minden létező szabályt megszegve.)

Kácsor Zsolt és elvtelen főnökei a Tórát is nyilván jobban ismerik az EMIH jesivákban végzett rabbijainál. Ezért is lehet az, hogy azt gondolják, hogy cégháló szövögetése bizony főben járó bűn kell legyen, egyike a 248 tiltó parancsolatnak.

Ugyanakkor a szövögetés és rázós üzleti kilengések iránti megvetésük viszonylag újkeletű kell legyen, hiszen amikor BKV egyenruhákból kellett 240 milliós adósságot hátra hagyni vagy a börtön rácsait belülről figyelve elgondolkodni a bankcsalás mikéntjén, a „szövögetés” még nem okozott lelkiismereti problémát.

A vak is láthatja, hogy jól jött Kácsor Zsolt a sípuccának és a sípucca Kácsor Zsoltnak. Csak kár, hogy így elveszett egy tehetséges író és egy jobb sorsra érdemes ember.