Gadó János barátom Szombatban megjelent írását olvasva a hét végén nem bírok elmenni szó nélkül annak téves konklúziói mellett.

Gadó a Köves Slomó rabbi Echo TV-s interjúját főként azért kritizálja, mert Köves rabbi miközben a Jobbikot ekézte, Gadó szerint szó nélkül hagyja a kormány antiszemita vagy annak tűnő kilengéseit. Ezek közt Gadó kiemeli a kormány Soros elleni kampányát, melyek szerinte rájátszanak az antiszemita érzelmekre. És egyáltalán, miért nem dől be a Jobbik néppártosodási törekvésének miközben, írja Gadó, a kormányzó Fidesz vette át a Jobbik helyét a politikai paletta szélsőjobb oldalán.

 Több ponton is hibás a Gadó-féle logika. Sorjában:

1. A Jobbiknak az antiszemitizmus és a rasszizmus képezi ideológiai alapját már a kezdetektől. Vezetőik sorában a cigány-verésért korábban jogerősen (sic!) elítélt és azóta is lépten-nyomon zsidózó és cigányozó Schneider Tamás ül az elnöki székben, a zsidókat listázni akaró Gyöngyösi Márton parlamenti frakciójuk vezetője, Szabó Gábor a Jobbik „Goebbelse” agytrösztje és a sor hosszan folytatódik. Ez a nyílt és kendőzetlen antiszemitizmus semmilyen módon nem hozható egy súlyba a Fidesz szélsőjobb szavazókra kacsintó lépéseivel. Még az oly sokat vitatott Soros ellenes kampánnyal sem, akkor sem, ha meggyőződése valakinek, hogy az rájátszik a társadalomban szunnyadó antiszemita érzelmekre. Hogy hozható egy szintre a nyílt rasszizmus egy sejtető/rejtett érzelemmanipulációval.
   
2. A Jobbik néppártosodási törekvését megbocsátóan fogadó Gadó, a vezető pozícióikat betöltő személyek mellett például afelett is szemet huny, hogy alig egy hete foglalta el parlamenti székét az a Bencsik János, aki lépten nyomon zsidózik egyet, ha éppen valami nincs ínyére.
3. Gadó János barátom, akiről tudom, hogy Izrael állam és a cionista értékek nagy támogatója mintha elnézné a Jobbik hirtelen jött Izrael-elfogadását és itt meg is állna, holott Gyöngyösi frakcióvezető nemrégiben a válasz.hu-nak adott interjújában elismerte ugyan, de súlyosan és túlzóan kritizálta a zsidó államot. Jelzem, hogy alapvetően nem a kritikával van a baj, hanem annak milyenségével, ha figyelmesen olvassa valaki az interjút, ez azonnal ki is derül.Ez utóbbi két hír alig mind a múlt héten történt. Egy hét leforgása alatt! 
4. A Szombat kiváló újságírója Köves rabbit elfogultsággal vádolja, annak dacára, hogy az EMIH vezető rabbija a kormány vagy a kormány közeli vezetőktől jövő, esetlegesen nyílt vagy félreérthető megnyilvánulást rendre elítél. Így tette ezt Szakály Sándor történész uszító szavaival, a Szabadság téri emlékművel vagy Horthy kormányzó karolásának próbálkozásával, minden egyes alkalommal. Elfogultságról nemigen lehet ily módon szó, elvekről és súlypontokról azonban igen.

Amiben Gadónak igaza van: Köves rabbi mivel rendelkezik egy, a zsidó vezetőtől joggal elvárható erkölcsi tőkével, azt a hazai (és a nemzetközi, köztük a Szentföldön elő) zsidóság biztonságáért és felvirágozására kamatoztatja. Nagy felelősség ez. Olyan nagy, hogy megkívánja, hogy az ember képes legyen elválasztani a szennyet a víztől, meglátni a különbséget az vélt antiszemitizmus és a nyílt, kendőzetlen antiszemitizmus között és nem dől be egy, mondásokban ugyan hangzatos, de tettekben nyomokban sem fellelhető tsuvának (bűnmegbánás).