Ígértem, hogy kifejtem álláspontomat miért is tartom félrevezetőnek a napokban Facebookon megjelent Maimonidesz, a Rámbám, idézetének tálalását. Nem szívesen csinálok reklámot az ilyesminek, de ahhoz hogy megértsük a probléma lényegét nélkülözhetetlen az alábbi kép:

Az idézet valóban a Rámbámtól származik, azonban a posztoló elhallgatta annak kontextusát és értelmét, így, meglátásom szerint, szörnyű hibát követett el.

 Mose ben Maimon rabbi, akit nevének kezdőbetűi alapján Rámbámnak hívunk (mivel művei a nem-zsidó, főleg az orvosi világban is ismertek, ott Maimonideszként hivatkoznak rá) 1131-1204-ig élt. Bár a spanyolországi Cordobaban született, üldöztetések miatt élete nagy részét Egyiptomban töltötte, ahol rabbi, a zsidó közösség vezetője és a szultáni hárem orvosa is volt egyben. Hihetetlenül izgalmas és érdekes életpályáját érdemes megismerni, annál is inkább, mert számos fontos mű fűződik nevéhez, melyek a filozófiai munkáktól a Misna magyarázatáig terjednek, de vannak orvoslással kapcsolatos írásai is, ez utóbbiakat a mai napig tanulmányozzák az orvoslástörténet kutatói is. Legfontosabb és leggrandiózusabb munkája azonban a Jád Hácházáká, avagy Misné Torá című 14 kötetes vallásjogi gyűjteménye, amely egyike volt az első olyan rabbinikus műveknek, melyek a zsidó vallásjogot, a Biblia és a Talmud alapján, téma szerint kategorizálva, koherens módon gyűjti össze.

A Misné Tora című mű foglalkozik a szemérmesség törvényeivel, hiszen bibliai parancs, hogy zsidó ember szemérmesen viselkedjék, mely viselkedés az öltözködésben is megnyilvánul.

Egy helyen a Rámbám azt említi, hogy egy zsidó nő, nem csak a haját, de az arcát is el kell takarja, sőt, ezt már hajadon korában meg kell tegye, másként az szemérmetlenség. Felmerül a kérdés, hogy miért és miért nem látjuk ezt a törvényt betartani manapság?

Miután Maimonidesz muzulmán többségű országban lakott, ahol és amikor a többségi muszlim társadalomnál bevett norma volt a női öltözködésnek e formája, a Rámbám úgy látta helyesnek, hogy a zsidók ne öltözködjenek szemérmetlenebbül, mint a muszlimok.

Az a tény, hogy rendelkezéséből nem lett normatív háláchá pont azt mutatja, hogy a hagyományos zsidó vallásjog igenis igazodik a kor és az idő elvárásaihoz. A szemérmességi, konkrétan például a lányok és hölgyek, de akár a férfiak öltözködésével kapcsolatban a zsidó vallásjog figyelembe veszi a helyi normákat is.

A Rámbám ugyanígy a nők otthonuk elhagyásának tekintetében szintén hozott rendeleteket, azonban ezek sohasem váltak a későbbi idők és más helyek háláchikus normáivá, maximum a muszlim országokban, ahol a többségi lakosság hasonló módon járt el.

Egy másik, bár nem Maimonideszi példa, amely talán közismertebb, miszerint, bár a zsidó vallás alapvetően elfogadja a többnejűséget, az európai zsidók számára immáron több, mint ezer éve tiltott és abból a megfontolásból került bevezetésre, hogy a keresztény Európa többségi lakossága, aki a többnejűséget primitív, pogány szokásnak tartotta, ne nézze le a zsidókat a poligámia elfogadása miatt.

Itt is tetten érhető az a jelenség, miszerint a zsidó vallásjog nagyon is érzékeny arra, hogy azt milyen környezetben alkalmazzák.

Ennek megfelelően a Maimonidészt valamiféle bigott anti-femistának beállítani, pláne a gyilkos, diktátor Khomeini ajatollah-hoz hasonlítani nemcsak ízléstelen de súlyosan félrevezető.