Ideje tisztába tenni egy-két nagyon fontos kérdést. Ismét és tulajdonképpen folyamatosan felmerül a vád az EMIH ellen, hogy mennyi állami támogatást kapnak, legutóbb Tóta W. Árpád cikkében és mikor valaki benyögi, hogy a Mazsihisz a sokszorosát kapja ezen összegnek, akkor az szokott lenni a magyarázat, hogy dehát kérem a Mazsihisz sokkal több intézményt lát el, kórháza van meg idősotthona meg temetői meg ki tudja mi minden, ezért naná, hogy több állami támogatást kapnak. E szerint az érvelés szerint persze nem tudom, hogy miként állja meg a helyét az eredeti felvetés, miszerint az EMIH miért kap annyi támogatást, de végül is ne szőrözzünk, mert azok a „lubavicsiak” úgyis csak egy „törpeegyház”, gyökértelen „galíciai jöttmentek”, nem igazi magyarok mint mi, a Mazsihisznél, úgyhogy e forint se jár nekik.

Nézzük sorjában.

Hibás az a felvetés, hogy a Mazsihisznek több jár, mivel több intézménye van. Az igaz, hogy több intézménye van, meg temetői meg miegymás, csak az nem magától értetődő, hogy ez így kell legyen. Mondok egy példát: a rendszerváltáskor, a többpárt rendszer létrejöttével az addigi egyetlen párt vagyonát újra felosztották. Ugyanez a folyamat a Mazsihisz jogelődjének, az addigi monopol helyzetben lévő MIOK-nak (Magyar Izraeliták Országos Képviselete) vagyonát illetően nem történt meg. Pedig meg kellett volna történjen. Ugyanis az egy dolog, hogy az átkosban minden zsidó intézményt a MIOK működtetett, de amikor a Mazsihisszel szemben, vagy mellett megalakult a másik két különálló hitközség, a MAOIH és az EMIH, fel kellett volna osztani az „egypárt rendszeri” vagyont (hogy milyen arányban azt nem tudom, ötletem lenne, de többféle módszer is lehetséges) hiszen az nem a Mazsihisz, hanem a magyarországi zsidóság tulajdona. Korházastul, temetőstül, idősotthonostul stb.

Tehát a mögé bújni, hogy kérem nekünk mennyi intézményt kell működtetnünk finoman szólva sem elegáns. Az már csak hab a tortán, bár ez szubjektív magányvéleményem, hogy a Mazsihisznél mindkét hitközség, főleg a fiatalosabb és lendületesebb EMIH jobban, átláthatóbban és főként hatékonyabban tudná ezeket az intézményeket működtetni. Talán akkor nem lehetett volna ennyi visszaélésről, sikkasztási gyanúról stb. hallani (gondolok itt az emlékezetes „temető botrányra, melynek nyomozásával ki tudja mi lett vagy a „lift-ügyre” vagy a Dohány utcai „beléptető rendszer körüli balhéra”).

Ez az érvelés tehát úgy ahogy van ferdítés, másszóval kamu.

Tessék átadni az intézményeket a másik hitközségeknek ha annyira terhesek a Mazsihisz számára.

Van egy másik érv is, mely rendre felmerül és amit ma is olvastam egy Facebook kommentben (tudom, tudom, nem kéne ilyeneket olvasnom, de mit csináljak, kíváncsi természet vagyok és jót tesz az adrenalin szintem fenntartására), olyasvalaki klaviatúrájából, akinek nincs ideje fészbukozni meg blogokat olvasni, úgyhogy aleveleit is másvalakivel íratja meg, néhány kutyafuttában odavetett direktíva alapján. Szóval azt olvastam, hogy miközben a Mazsihisz quasi  non-profit alapon működteti ezeket az intézményeket, mindegyik csak viszi a pénzt, addig az EMIH profit alapon működő vállalkozásokba fektet és kap hozzá hathatós állami segítséget. Egyetem, kóser éttermek, rádió és hírportálok, idősotthon hálózat és vágóhíd (ez utóbbit is rendre ide sorolják pedig arra az EMIH hitelt kapott, ami ugyan kétségtelenül kedvező kamatozású, de mégiscsak hitel amit egyszer majd vissza kell fizetni és nem támogatás, de ismét ne akadjunk meg a részleteken).

Mint tudjuk a Mazsihisz kiváló kapcsolatot ápol a kormánnyal, ezt úton-útfélen hangoztatják. Kérdem én: miért nem rukkolnak elő valamilyen épkézláb ötlettel és üzleti tervvel és kilincselik végig a különböző kormányhivatalokat. Biztosra veszem, hogy tárt karokkal fogadnák őket és, ha jó a business case, megkapnák a hitelt vagy a támogatást is.

Persze a kérdés költői, mert tudom a választ: ötlet nemigen van, ami meg van, azt a közgyűlésben munkálkodó széthúzó érdekcsoportok úgyis elkaszálják.

Nincs itt szó másról, csak irigységről kéremalássan.

Harmadik gyakran hangoztatott vád, bár ez annyira pitiáner, hogy szót sem érdemelne, de a tisztánlátás végett mégis ejtsünk szót róla, hogy ezek a bizonyos intézmények nem a zsidó közösséget szolgálják (hiszen az egyetemre nem csak zsidók járnak, a rádiót nem csak zsidók hallgatják és az idősotthonban nem csak zsidók laknak). Melyik közgazdasági tankönyvben van az leírva, hogy egy profitorientált vállalkozásnál csak egy szűk célcsoportot szabad kiszolgálni? Ha egy vállalkozás hitelből működik amit vissza kell fizetni, akkor hol számonkérhető rajta, hogy a lehető legszélesebb kört igyekszik megszólítani és kiszolgálni?

Arról nem is beszélve, hogy mindeközben természetesen zsidók is hallgatják a rádiót és zsidók is laknak az idősotthonban.

Kíváncsi volnék a fenti kérdésekre vajon kapnék e választ, esetleg a Síp utca portaszolgálatától vagy a takarító személyzettől, mert a vezetők annyira el vannak foglalva a kommenteléssel, hogy nincs idejük igazat mondani.