Azt sokan tudják, hogy a zsidó vallás törvényei az élet minden mozzanatát szabályozzák (az, hogy ez miért van így egy másik írásban kifejtem majd) azt talán már kevesebben, hogy szabályok, vagy inkább szokások, vannak arra vonatkozóan is, hogy hogyan és mikor vágjuk körmeinket.

Már a 11. századból van forrás arra vonatkozólag, hogy az ember igyekezzék a körmeit nem sorban vágni (Szimcha ben Smuel rabbi, a Machzor Virty szerzője, csak halálának évét ismerjük, az 1105) mert az feledékenységhez, szegénységhez és a gyerekek idő előtti halálához vezethet. A szokás alapjaként a Machzor Virty szerzője az ismert Midrást említi, mely elmeséli, hogy az első ember, Ádám testét szaruréteg borította, az védte az időjárás viszontagságai elől, azonban a hírhedt bűn után ez a szaruréteg visszahúzódott az ujjak és lábujjak végére, ezért tiszteletből nem vágjuk körmeinket sorrendben.

Hogy mi a sorrend és mi a körömvágás ideje, arra egy nagyon érdekes hagyományunk van, tulajdonképpen igazi indoklás nélkül, mely az alábbi héber szavakkal foglalható össze:

קשי’’א בל’’א תירו’’ץ

Ami magyarul annyit tesz, kérdés, melyre nincs válasz.

Azonban a fenti mondat rövidítés is, amelynek első szavában rejlik, hogy milyen sorrendben kell a körmöket levágni: 

קמיצה     gyűrűs ujj

שמאל     bal

ימין          jobb

אצבע       középső ujj

És hogy mikor kell vágni?

באזהרה     Figyelmeztetés

לך             neked

אתה          te

תקוץ          (hogy) vágd

יום             napon

רביעי         negyedik (szerda)

והלאה        és ezután

צפרניך       a körmödet

(Nyilván a héber nyelvtan mondatszerkezete miatt a szavak sorrendje magyarul nem értelmes, de héberül tökéletesen érthető)

Más szóval a szombat előtt kell körmöt vágni, szerdától kezdve, de akár csütörtökön vagy pénteken is. Azért szerdától, mert a Talmud azt tanítja, hogy a szombatra való előkészületeket már szerdától el lehet kezdeni (Babilóniai Talmud, Gittin traktátus 77a), elviekben minél közelebb a szombathoz (pénteken) ezzel is mutatva, hogy a Sábát tiszteletére tesszük mindezt.

Egy másik szokás, hogy nem ugyan azon a napon vágjuk kéz és lábkörmünket (Sulchán Áruch, Orech Chájim 260:1, szintén Sulchán Áruch háRáv Orech Chájim 260:2), ezért ajánlatos a lábkörmöt csütörtökön és a kézkörmöt pénteken vágni, hiszen a kéz körme jobban látszik, ezért annak Sábát előtti levágása a szombat tiszteletének még nagyobb demonstrálása.

Egyes más vélemények szerint helyesebb pénteken vágni mindkét testrész körmeit és csütörtökön egyáltalán nem, mert a hagyomány szerint a köröm a vágás után harmadnap kezd csak nőni, és ez pont szombatra esne, így ez nem volna annyira helyes (Sulchán Áruch háRáv ugyanott), bár biológiailag aligha megalapozott ez az állítás.

Még egy két érdekesség a körömvágással kapcsolatban:

• szombaton és ünnepnapon természetesen nem szabad körmöt vágni, de egyes vélemények szerint újholdkor sem (Jehuda haChaszid rabbi 1150-1217) és félünnepen is szokás tartózkodni a körömvágástól (Sulchán Áruch, Orech Chájim 523:1)
• a levágott körmöt szokás elégetni (lásd Babilóniai Talmud, Moed Kátán traktátus 18a és Nidá traktátus 17a), de semmiképpen ne dobjuk a földre, nehogy véletlenül egy terhes asszony átlépjen felette, mert az ártalmas lehet a babának (lásd uo.)

A lubavicsi Rebbe felhívja a figyelmet a köröm két alapvető funkciójára: ha karmolunk vele, azzal másokat bántunk, ugyanakkor vakarni is szoktuk vele magunkat. Ha óvatosak vagyunk a körömvágás körüli szokások terén, az emlékeztet bennünket arra, hogy másokat leszidni csak akkor van jogunk, ha azt tisztán és világosan a másik ember érdekében tesszük.

כל המחמיר תבוא עליו ברכה - Mindenki aki komolyan veszi (a szokásokat) legyen áldott!