Hogyan lett Izrael start-up nemzet?

A modernkori Izrael államának története több szempontból is figyelemre méltó, sőt, szinte csoda számba megy. A sok aspektus közül különösen izgalmas, hogy hogyan válhatott Izrael start-up, információs technológiai és pénzügy technológiai nagyhatalommá.

Adott egy ország, mely kicsi, nulla természeti kincse van, jelentős része sivatag, ráadásul folyamatos egzisztenciális fenyegetettségben él. Mégis az állam alapítás után nemsokkal ez a kicsinyke ország, amelynek nagy része homok és kő volt, jelentős mezőgazdasági erővé vált, komoly exporttal. A mostoha körülmények rákényszerítették a szakembereket, hogy innovatív megoldásokkal oldják meg azokat a problémákat, melyet hasonló adottságú országok egyáltalán nem voltak képesek megoldani, így például a korlátozott mértékben elérhető víz problémáját szüntették meg a csepegtetéses öntözés brilliáns módszerével, mely módszert azóta a világ talán minden országa használ, ilyen vagy olyan módon.

A kilencvenes évek végétől és főként az új évezredben azonban az addigra agrár országgá fejlődött Izrael pályát módosított, hiszen az információs technológia brutálisan gyors fejlődése lehetőséget adott a kreativitás és az innovatív szellem szárnyalásának. Az infotech ugyanis olyan iparág, amihez leginkább szürkeállományra és kitartásra van szükség, az pedig Izraelben szép számmal akad. Véleményem szerint alapvetően három oka van annak, hogy Izrael ma a világ elsőszámú országa ami az egy főre jutó start-up vállalkozásokat illetve kockázati befektetéseket illeti, megelőzve ezzel olyan országokat, mint az Egyesült Államok, Japán, Korea, Kína, az Egyesült Királyság vagy Kanada.

Az első ok az izraeliek bizonyítási kényszere. Minden izraeliben nagyon határozottan jelen van az az érzés, hogy neki, aki egy olyan országból jön, egy olyan országot képvisel, amely folyamatosan az újságok címoldalán van és amelyik rendre politikai támadások célpontja, azt kell mutassa, hogy ő legalább olyan jó, ügyes és okos mint más országok szülöttei. Ha valaki találkozik egy izraelivel nem ritka, hogy az agresszívnek tűnik, holott ez az agresszió sokszor csak álca, mindösszesen titkon azt próbálja bizonyítani, hogy ő is ugyan olyan jó mindenben, mint egy átlag amerikai vagy európai polgár.

A második ok a bevándorlás és a bevándorlók minősége. Köztudott tény, hogy a volt Szovjetunióból tízezrével érkeztek a mérnökök, orvosok, képzett szakemberek akik nem csak a magas szintű tudást hozták magukkal, de azt a határozott törekvést is, hogy egy szabad országban végre megmutathatják mire is képesek. A bevándorlók többsége, oroszok és nem-oroszok egyaránt, nem csak szebb és jobb jövőt akartak megteremteni gyermekeinek és unokáinak, maguk is ki akartak teljesedni és hozzájárulni új befogadó hazájuk sikeréhez.

A harmadik és talán a legfontosabb ok Izrael kiemelkedően magas GDP-hez viszonyított katonai kiadása (cca. 12%). Arra hamar rájöttek az izraeliek, hogy nem mennyiségben fogják tudni megvédeni magukat az őket körbe vevő ellenségtől, hiszen az arab világ katonai túlereje- legalábbis létszámát tekintve- elképesztő, hanem minőségben, melynek része a hírszerzés, a legmodernebb fegyverek, a haditechnológia csúcsminősége és persze a hadsereg társadalmi szerepe és elfogadottsága. Ahol viszont ilyen mennyiségű pénz áll rendelkezésre haditechnológiai fejlesztésekre, ott ezek a fejlesztések rendkívüli háttéripart igényelnek és azok eredménye idővel polgári lakossági használatra is elérhetővé válik. A fejlett hadiipar rendkívül képzett szakembereket követel meg, amelyhez iskolák, egyetemek is szükségeltetnek ahonnan minden kétséget kizáróan kerülnek ki innovatív gondolkodású, magasan képzett fiatalok.

Ez a három ok normális környezetben akár versenyhátrány is lehetett volna, de Izrael esetében egymást erősítette és juttatta mára az egyetlen közel-keleti demokráciát a legprominensebb kutatás-fejlesztési központtá.

A bejegyzés trackback címe:

https://lekvaresjam.blog.hu/api/trackback/id/tr714688044

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Lekvár és JAM

Úgy mondják dzsem, úgy írják jam, de az íze lekvár!

Címkék

10 tény (10) 30 év (2) Ábrahám (8) Ákéda (1) álom (1) Amerika (1) angyalok (1) antiszemitizmus (5) Bábel tornya (1) babona (1) beta iszrael (1) Biblia (88) cedáká (1) chábád (4) chanuka (3) cionizmus (4) Dávid (1) Édenkert (2) élet és halál (2) EMIH (2) esküvő (2) Eszter könyve (2) etióp zsidók (1) film (1) fogamzásgátlás (1) Frigyláda (1) gematria (1) Gog és Magog (1) gyász (3) háláchá (73) halál (1) hászidizmus (25) házasság (2) héber (2) hetiszerettemutaltam (19) hit (1) időjárás (1) ima (11) Izrael (14) Izsák (1) Jeruzsálem (2) jiddis (2) Jób (1) jom kipur (6) judaizmus (151) kabbala (22) klíma (1) Kohén Gádol (1) kol nidré (1) kommunizmus (1) konyha (3) környezetvédelem (1) körülmetélés (1) kóserság (6) kultúra (4) kurd zsidók (1) lélek (2) liturgia (1) magyarországi zsidóság (6) MAOIH (1) Mazsihisz (1) megtérés (11) Messiás (12) mezőgazdaság (1) Mózes (2) Nachum (1) naptár (2) Nimród (2) Noé (3) oktatás (1) özönvíz (2) perzsa zsidók (1) pészách (5) podcast (2) politika (48) prófécia (4) Purim (1) Rebbe (18) ros hásáná (5) Sábát (4) sakk (1) Sára (2) sávuot (2) sigd (1) sípucca (23) smita-év (1) sófár (2) spiritualitás (50) Szentély (6) szexualitás (2) szokások (90) szukot (3) Talmud (100) Tánjá (2) tanulás (1) Terách (2) teremtés (22) tfilin (1) tolerancia (1) Tóra (79) tóra tekercs (3) történelem (96) tsuvá (6) tudomány (10) túlvilág (1) ünnep (25) válás (1) vallásjog (87) Virtuális tanház (2) zene (2) zsidóság (161) zsinagóga (4) Címkefelhő
süti beállítások módosítása