Joggal kérdezhetik- mint ahogy lelkes ellendrukkereim rendre meg is kérdezik, igaz, nem nyomdafestéket tűrő stílusban-, hogy miért foglalkozom sípuccai ügyekkel egyáltalán. Nos ennek három oka is van. Első, hogy felelősnek érzem magam, hogy ami látom, hogy valami rossz vagy helytelen azt segítsek megváltoztatni, még akkor is ha történetesen úgy gondolom, hogy a Mazsihisz-Bzsh engem személy szerint legalábbis nem képvisel (erről itt is írtamés itt is). Kettő: amikor a Mazsihiszt érintő, általában negatív tartamú hírek kerülnek ki nagy nyilvánosság elé például, akkor összeszorul a gyomrom, mert az az egész hazai zsidó közösségre vet rossz fényt, az átlagember ugyanis – sajnos vagy hála Istennek – nem feltétlenül ismeri a hazai zsidó-belpolitika sokszor nagypolitikát megszégyenítő csörtéit.

Harmadik ok az, hogy úgy érzem – talán nem alaptalanul- hogy olyan új megmondóemberek és véleményformálók kerültek az elmúlt években döntési pozíciókba, akik hatalomvágya felülír minden elvet és érdeket (a vallási törvényeket és eszmeiséget már nem is említem, azok már régen nemigen érdekelnek egy maroknyi kisebbségnél több embert a sípuccában).

A múlt heti Bzsh elnökválasztást megelőző illetve a, beszámolók és információk szerint a közgyűlésen zajló, helyezkedések, mocskolódások, könyöklések és manipulációk ismét túltettek a legperverzebb képzeleten is, úgy tűnik azonban eredménytelenül, mert olyan elnöke lett a Bzsh-nak aki változást akar és úgy tűnik nem fog beállni az új, a hitközség zsidótlanítását célul kitűző fősodorba.

Nem ismerem jól Mester Tamást, a nagy többséggel megválasztott új Bzsh elnököt. Találkozni is csak már megválasztása után találkoztam vele, de nem mondhatom, hogy ismerem azonban két oka van, ami miatt simán megelőlegezem neki a bizalmat: először is nincs komoly hitközségi múltja, nem töltött be korábban komoly pozíciót, neve nem mosódott össze a jelenleg és korábban regnálók kétes hírű ügyeivel. Másodszor is látva azt a mennyiségű, amúgy erőtlen, béna és erőltetett támadást amit a fickó kapott még azelőtt, hogy megválasztották volna azt mutatja, hogy akit ennyire nem akarnak hatalom közelébe engedni, attól félnek. Ez jó, féljenek is, van miért.

Mester győzelme elsöprő volt még annak ellenére is, hogy ezekre az ülésekre szinte váltás ruhát kell oda vinni, annyira végeláthatatlanok, ráadásul a formalitások és üres mellébeszélések arra is jók, hogy húzzák az időt, hátha a kevésbé lelkesek elfáradnak vagy elmennek és a szavazásra csak azok maradnak akik kézzel lábbal kapaszkodnak a székükbe. Az sem segítette Mester ügyét, hogy egyesek folyamatosan győzködték a szavazás előtt szavazótársaikat, hogy nehogy Mesterre szavazzanak, mint ahogy az sem, hogy a Mazsihisz elnöke javasolta, hogy kérdezz-felelek stílusban meg lehessen izzasztani a jelölteket (főként nyilván Mestert) családi ügyeiket és egyéb nem-feltétlenül releváns kérdést ide citálva ellenszevessé tenni a nem kívánatos versenyzőt. Leszavazták. Kopp. 

Ács Tamás, leköszönő Bzsh elnök is valószínűleg eltaktikázta magát, amikor arra bazírozott, hogy a szavazás első fordulója előtt teátrálisan lemond valamelyik jelölt javára, hogy azután a, kétségkívül nagyobb presztízzsel bíró májusban választás tárgyát képező Mazsihisz elnökséget célozza meg. Ez az álma, a neki jutó kettő (vagy három) darab szavazat után minden bizonnyal álom is marad, ennél nagyobb támogatottságot várt, talán joggal.

Koppant azonban egy jókorát Kiss Henriett, aki egyedüli nőként mérettette meg magát és minden bizonnyal a jelenleg regnálók favoritja volt, pozíciója a súlytalannak mondható elöljáróságban rekedt meg.

A negyedik induló, Kőszegi Zoltán quasi új versenyző ebben a díszes társaságban, jelenleg a Mazshisz marketing ügyeit igazgatja (sok sikert kívánok neki innen is, szakmai kihívás a javából). Még nem jött el az ő ideje, ahhoz még jobban be kell „ágyazódjon” a sípuccai komposztba.

A minden követ, szenny-Facebook profilt és manipulációt bevetőknek azt sem sikerült megakadályoznia, hogy néhány olyan ember bekerüljön az elöljáróságba, akiket mindennél jobban szerettek volna kívül látni, másokat viszont, akiket érthetetlen módon meg be akartak tolni, nem sikerült becsempészniük. Újabb koppanás.

A múlt hét csütörtök szaldója úgy tűnik, hogy alapvetően pozitív tehát és mindenképpen reményre ad okot, hogy a sípuccatizenkettő egyszer még lehet tisztességes hely, felelős, hiteles vezetőkkel. Ez minden jóérzésű magyar zsidó érdeke és vágya. אכי’’ר