Miközben a világ, köztük jómagam is megdöbbenve látom Párizs ékkövének és a katolikus világ egyik szimbólumának tartott Notre Dame-ot ért tűzvészt, érdemes megismerni, hogy miért is vegyül különleges keserűség a zsidó történelmet ismerők gyászába a katedrális tragédiája láttán.

A Notre Dame szolgált ugyanis helyszínként a történelem egyik legsötétebb korszakának, a 13. század grandiózus zsidóüldözéséhez. Többek közt ennek a „győzelemnek” és a katolikus egyház feljebbvalóságának szimbóluma a katedrálison található kőszobor, a híres Ecclesia és Sinagoga, mely büszkén hirdeti a „Verus Israel” dogmáját, ami alapján az ószövetségi Izraelt Isten „lecserélte” az új Izraelre, a kereszténységre. A szobor egy büszke nőt ábrázol aki letekint egy másik nőre, akinek a szemeit egy tekeredő kígyó fogja át, leesett koronája mellette hever a földön, jobb kezében kőtáblákkal. Ma már azt mondanánk, finoman szólva sem PC.

Történt ugyanis 1240-ben, hogy a regnáló IX. (Szent?) Lajos (1226-1270), aki hitbuzgó katolikus és zsidógyűlölő hírében állt nyilvános hitvitát rendezett. A katolikus oldalt ki más, mint egy hitehagyott, kikeresztelkedett zsidó, bizonyos Nicolas Donin vezette, a zsidó bölcseket pedig a híres Jechiel rabbi (születése éve ismeretlen, halálának éve 1268), korának vezető tudósa, az askenázi (európai) zsidóság egyik meghatározó alapítója (ő egyébként egyike a leghíresebb Toszafistáknak, műveit, magyarázatait mai napig tanuljuk, része minden Talmudot ismerő ember mindennapjainak. Az ő tanítványa volt többek közt a szintén Toszafista és az askenázi zsidóság egyik legkiemelkedőbb alakja, a rothenburgi Meir rabbi(1215-1293), aki ). A vita, mely a legtöbb vélemény szerint magában a katedrálisban zajlott, sok későbbi vitához hasonlóan, nem végződhetett mással, mint a zsidók vereségével, hiszen akkor ismeretlen volt a szabad vélemény nyilvánítás minden formája, így a zsidók nem tudták védeni álláspontjukat, hiszen semmit nem mondhattak a keresztény megváltóról, mely a legkisebb mértékben is dehonesztáló volna.

A hitvita eredményeként az országban található összes Talmud kötetet, összesen vagy 24 vagonnyit (ne feledjük, ez a könyvnyomtatás előtt volt, így ezek kézzel írt tekercsek voltak) elégettek a Notre Dame-hoz közeli Place de Greve-n. Az esetet számos pijut (vers) örökíti meg, melyek részévé váltak a tisá beáv-i gyászimáknak, szerzőik a hitvitában részt vevő, már említett rothenburgi Meir és a falais-i Smuel rabbik, Jechiel rabbi tanítványai.

A fentiek tükrében talán még nagyobb tragédia, hogy egy ilyen fontos mementó, mely háborúk és természeti katasztrófák sorát élte túl közel 800 éven keresztül, hirtelen a tűz martaléka lesz, benne pótolhatatlan műkincsekkel.