Talán sokan, ha más nem, a nagyszüleiktől, ismerik a mondást, hogy „bli ájin hárá” vagy jiddisül „kein ájin hore”, ami szabad fordításban annyit tesz, hogy „rontó szem ne fogjon rajta”. Olyankor szoktuk mondani, amikor valamit vagy valakit dicsérünk, de nem akarjuk „elkiabálni” a dolgot attól tartva, hogy dicséretünk rosszul sül el és esetleg irigységet válthat ki másokban, hiszen az egyike a Tízparancsolatban is megemlített tórai tiltásoknak (Móz2. 20:14 illetve Móz5. 5:18)

De vajon mi is az „ájin hárá” (rossz vagy ártó szem), hiszen a felvilágosult embernek úgy tűnhet, hogy mindegy, hogy mit mond az ember valakiről, annak semmilyen hatása nem lehet arra a személyre (vagy bármi másra) amire vagy akire mondja.

A judaizmus azonban, főként annak misztikus értelmezése, mely a kabbalisztikus irodalmon alapszik, nagy hangsúlyt fektet gondolataink, mondásaink és cselekedeteink kozmikus jelentőségére. Másszóval bármit gondolunk, mondunk vagy teszünk hatással van a környezetünkre, hatással van annak alanyára, de tágabb értelemben az egész univerzumra.

A harmadik lubavicsi Rebbe, akit egyik fő műve után Cemach Cedeknek is hívunk (1789-1866) akként sommázta ezt a gondolatot jiddisül, hogy „Tracht gut, vet zájn gut”, azaz gondolj jóra és akkor jó lesz. A hászid mester ezzel azt fejezte ki, hogy gondolataink befolyásolják beszédünket, cselekedeteinket és a tágabb környezetet is. Ezt manapság pozitív életszemléletnek hívjuk, mondhatni a poharat félig teli lásd, ne pedig félig üresnek.

A Talmud számos helyen (Babilóniai Talmud, Bráchot traktátus 21a, 55b etc.) említi az ártó szem koncepcióját, tulajdonképpen nem más, mint hogy milyen szemmel tekintünk a bennünket körbe vevő környezetre. Ha irigységgel és negatív attitűddel, az bizony mintegy önbeteljesítő jóslatként fog hatni és negatív hatással lesz a környezetre. Ez a nem kívánt hatás nem csak a mi fejünkben zajlik, de negatív spirituális csatornákat is megnyit, amelyeken keresztül irigységünk vagy negatív gondolatunk tényleges valósággá tud válni. A Talmud egy helyen megemlíti, hogy ha valaki maga sem irigy, azaz nem „ártó szemmel” tekint valami olyasmire ami nem az övé, őt magát is elkerüli az irigység (Babilóniai Talmud, Bráchot traktátus 20a). Példaként bölcseink Józsefet említik, aki nem kívánta meg gazdájának feleségét, bármennyire is attraktív volt az, ezért rajta sem fogott az „ártó szem”, azaz immunis volt mások irigységére.

Az „ájin hárá” tehát nem valami tőlünk független, rajtunk kívülálló erő, hanem nagyon is olyan energia, amelyet mi magunk kontrollálunk. Olyannyira így van ez, hogy a zsidó vallásjogi törvények például azért nem engedik, hogy két testvért egymás után hívjunk fel Tóraolvasáskor, hogy ne hívjuk fel a figyelmet túlságosan egy családra, mert ez irigységet szülhet.