Egyik kedves olvasóm (nevét akár ki is írhatnám, hiszen kérdéseit nyilvános kommentbe írta) lefogalmazott néhány gondolatot a Sorsok Háza projekttel kapcsolatban, amire, úgy gondoltam érdemes egy hosszabb bejegyzés formájában válaszolni. Leginkább azért, mert nemcsak, hogy relevánsak a kérdések- a vélemények egy részével magam is egyetértek- hanem mert rengetegen fogalmaznak meg hasonló fenntartásokat a Sorsok Házával kapcsolatban.

Íme a kérdések illetve véleményem, pontról pontra:

1. Erre az épületre vagy projektre azt kéne írni hogy vágóhíd, mivel hiába volt a célállomás maga a halál, Auschwitz 380 km re, az összes drága zsidó
   sorsa már itt eldőlt

Egyetértek azzal, hogy a józsefvárosi pályaudvar neve lehetne akár vágóhíd is. Minden jó érzésű ember, akinek van valami fogalma arról mi történt ott, megborzong, amikor csak a közelébe megy. Én is. Ugyanakkor egy fontos memento és ha már nem rombolták le és nem hintették fel sóval az egészet, akkor igenis jó, ha a jövő nemzedéke is tudja, hogy Auschwitz szörnyűsége nem a “messzi” Lengyelországban kezdődött, hanem itt a sarkon.

2. Már van/volt holokauszt emlékközpont a Páva utca

Valóban van a Páva utca, ami történetesen nem úgy működik, ahogy kéne, semmilyen szempontból. Már kezdetektől kísérték a hatalmi helyezkedések, most is takarék lángon üzemel (jómagam például kiállítást megnézni még nem is voltam ott, pedig hát eléggé “zsidós” életet élek, valahogy mégsem tudott megszólítani). Ettől függetlenül valóban elég kéne legyen. A Sorsok Házát, minden híreszteléssel ellentétben nem a kormány, hanem néhány Mazsihiszes vezető találta ki és vetette fel Lázár Jánosnak anno, a holokauszt emlékév előtt, aki simán rámondta, hogy oké. Azóta ue. a Mazsihisz képtelen volt a feladattal megbirkózni. Ha a személyes véleményemet kérdezed, szerintem sincs szükség a még egy holokauszt múzeumra, jobb volna azt ami van helyesen üzemeltetni. De ha már úgy döntöttek, hogy less még egy, akkor a leghelyesebb, ha azt a zsidó közösség üzemelteti. Melyik zsidó közösség? Az, amelyik a nyavalygáson kívül mást is tud és akivel lehet együtt dolgozni, mert nem fő tevékenysége a protestálás mindenért. 

3. Úgy néz ki az egész mint egy elcseszett Dávid csillagos mekdonáldsz vagy valamilyen óriás utcai reklám.

A hatalmas Dávid-csillag nekem sem ízlésem szerint való. Értem a szimbolikáját, azonban nekem túl otromba. De ez nyilván ízlés kérdése is. Nem jártam a helyszínen, lehet hogy élőben stílusosabb, képeken nekem se nyerte el a tetszésemet. 

4. Személyes véleményem hogy a magyar Soát sem a hazai zsidóság sem a fogadó társadalom nem tudja felfogni, értelmezni, feldolgozni. Ezen az a cinikus kijelentés sem segít amit az ultraortodoxok szajkóznak nyújorkszitiben hogy gzejra (isteni rendelet- lekvaresjam.) Olyan tragikus, szörnyű volt hogy ember ezt nem tudja felfogni.

Ezzel az állítással is alapvetően egyetértek és nem csak a magyar, de a Soá egészét tekintve felfoghatatlan ami történt. Pont ezért tartom rendkívül fontosnak a megfelelő történelmi kontextusban történő bemutatást. Hiszen az nem úgy volt, hogy egyszercsak hirtelen elkezdődött a népírtás, azt hosszú évtizedek eseményei előzték meg, a Holokauszt a klimaxa volt mindannak, ami a 19. század közepén már elkezdődött. Utólag persze könnyű okoskodni, hogy bizony, előre látható volt az események ilyen irányú következménye, de azt nem gondolnám, hogy bárki elképzelhetőnek tartotta volna ezt a mértékű szisztematikus népirtást ilyen rövid idő alatt.

Felfogni nem tudjuk. Sem mi, zsidók, sem mások. Tanítani azonban, oktatni és bemutatni kötelességünk a jövő generációi miatt.

Ami az ortodox álláspontot illeti, az cseppet sem homogén. Számomra a „legszimpatikusabb” magyarázat az, amit a lubavicsi Rebbe fogalmazott meg. Ő, amikor a Holokauszt okáról kérdezték mindig csak annyit válaszolt, hogy megmagyarázhatatlan, felfoghatatlan a tragédia, csak a Teremtő tudja miként történhetett ilyesmi. Soha nem próbált magyarázatot keresni vagy adni. Szerintem sem lehet. Ami a gezejrát illeti, minden ami a világon történik Istentől jön, hiszen ő aktív működtetője a világnak. Ebben hiszünk teljes szívvel. Ugyanakkor, ahogy a próféta írja: „Mert gondolataim nem a ti gondolataitok és útjaitok nem az én útjaim” (Ézsaiás 55:8), melyből az következik, hogy nem fogjuk sohasem teljesen megérteni, hogy Isten mit miért tesz. 

5. Nekem szakértő Randolph L. Braham volt ז"ל. Ő halott. Ellene volt ennek.

Sajnos erre csak nagyon politikával átszőtt választ tudok adni. Braham professzor kétségkívül a legnagyobb szakértője volt a magyarországi Holokausztnak, emléke legyen áldott. Az is előfordulhat, hogy a 2013 környékén körvonalazódó koncepciót és szakértőket (Schmidt Máriával egyetemben) ellenezte. Azonban szilárd meggyőződésem, hogy a 2018-ban, a Mazsihisz által gerjesztett hisztéria kampányban megvezették az agg professzort és önkényesen rángatták bele a saját pozícióféltő hatalmi vitájukba, ami különösen gusztustalan húzás volt a sípucca részéről. Elnézést, hogy ezt itt felhozom, de nem árt, ha erre felhívjuk a figyelmet.

6. Olyan ciki izzadság szagú az egész.

Csak ismételni tudom magam: nem optimális a kialakult helyzet. Köves rabbi maga nyilatkozta régóta már, hogy nem tartja szükségesnek a Sorsok Házát, más módon is meg lehetne valósítani az oktatási feladatokat. Én magam is így gondolom. De ha már így is úgy is lesz Sorsok Háza, akkor a lehető legjobb, ha ezt zsidó szervezet tervezi és működteti, hiszen így biztosítható leginkább a hitelesség, melyre a nemzetközi és hazai kutatókból és szakemberekből álló csapat is garancia.

Meg kell tehát ragadni a lehetőséget, előnyt formálni a hátrányból és meglátni azt a fantasztikus lehetőséget, hogy kapunk egy fontos eszközt, amelyen keresztül oktathatjuk, bemutathatjuk és elmondhatjuk a Soá tragédiáját az összes jövőbeni középiskolásnak, hiszen a kormány megígérte, hogy kötelező lesz a látogatás a középiskolába járóknak. Ebből a perspektívából nézve tehát nagy lehetőség ez!