Folytatva a tegnap elkezdetteket, néhány további érdekesség a közelgő Tóraadás ünnepéről:

- Sávuothoz kapcsolódóan talán az egyik legismertebb szokás, hogy az éjszakát (diaszpórában mindkettőt) tanulással töltjük. A szokás eredete egy Midrásban rögzített történeten alapul, miszerint a Tóraadás előtti napon Izrael fiai jó korán lefeküdtek (ahogy azt kell egy fontos nap előtt) viszont reggel elaludtak és Mózes maga Kellett, hogy felébressze a két-három millió szunnyadó zsidót (Midrás, Sir háSirim Rábá 1f. 12b). A szokást először a Zohár említi, igaz, ő nem ezt a Midrást hozza alapul, hanem azt meséli, hogy Rabbi Simon bár Jocháj és a korai cádikok (igaz emberek) a Tóraadásra felkészülve nem aludtak a Sávuotot megelőző éjszaka (Zohár, Vájikrá szakasz, 23a).

- az éjszakai tanulás bármiből állhat, természetesen stílusosan Tórához, zsidósághoz kapcsolódó témákkal illik foglalkozni. Középkori rabbik összeállítottak egy ún. Tikun-t, azaz egy tanulási rendet, mely magába foglal részeleteket a teljes zsidó hagyományból, az írott és a szóbeli tanból egyaránt. Tartalmaz részleteket a Biblia mindegyik részéből, Misnából, Talmudból, Midrásból és a kabbalisztikus irodalomból is, így a Zohárból illetve chábád hászidok körében elterjedt természetesen, hogy hászid irodalommal is kiegészül a tanulás

- Sávuotkor, ellentétben hagyományos szombatokkal illetve (Pészách első estéjét kivéve) más ünnepekkel, az ünnepet nem tudjuk korábban fogadni („behozni”), mint a csillagok feljövetele. Ennek oka kevésbé Sávuotban keresendő, sokkal inkább az omérszámlásban, ugyanis a Tóra előírja, hogy az omérszámlálás 49 teljes nap legyen, ha pedig előbb fogadnánk az ünnepet annak meghatározott idejénél, akkor a 49. nap nem volna teljes. Idén, tekintve, hogy Sávuot ünnepe szombat este köszönt ránk, amúgy sem tudnánk korábban fogadni az ünnepet, hiszen az ünnepi kidus és a szombat búcsúztató hávdálá szertartása egyben van, így azzal mindenképpen meg kell várni a szombat kimenetét (idén Budapesten ez 21:40-kor lesz).

- Aki nem bír egész éjszaka fennmaradni, az is próbáljon meg legalább éjfélig (figyelem, itt a háláchá szerinti éjfélre gondolunk, ami idén, Budapesten 23:22-kor lesz). Természetesen napközben is szokás tanulni.

- Egy érdekes történet szerint Joszef Káró rabbi (1448-1575) a Sulchán Áruch szerzője és Slomó Álkebác (cca. 1500-1576) rabbi, a híres Lechá Dodi című ima költője és ismert kabbalista egyszer együtt tanulmányozták a Misnát Sávuot este. Egy pontos az agg Káró rabbi hangja teljesen megváltozott, nyilván való volt a jelenlévők számára, hogy isteni hang szólal meg a torkából, és azt közölte, hogy tanulásuk és imáik a legmagasabb Mennyeket is meghatották.

- A másik legismertebb sávuoti szokás tejes étkezést tartani. Ennek eredete több okra vezethető vissza:

            1. A kóser vágás törvényeit a zsidók csak a Tóraadás után ismerték meg és amiatt az egyiptomi kivonulást követően nem mertek addig húst enni, míg Isten, Mózesen keresztül meg nem tanítja őket a kóser vágás törvényeire

            2. A héber tej szó (חלב, azaz cháláv) betűinek számértéke 40, ennyi napot volt fenn Mózes a Színáj hegyen a Tóraadáskor

            3. A Máte Mose című könyv szerzője, a premisláni Mos eben Ávráhám rabbi (1550-1606), rámutat, hogy a tejes étkezésre már a Tóra is utal, amikor a sávuoti muszáf áldozat mikéntjéről beszél. Ott ugyanis azt írja a Tóra:

   וביום הבכורים בהקריבכם מנחה חדשה ליהוה בשבעתיכם מקרא קדש יהיה לכם כל מלאכת עבדה לא תעשו

Azaz: „A zsengék napján (Sávuot ünnepén), midőn bemutattok új ételáldozatot az Örökkévalónak, heteitek ünnepén szent gyülekezés legyen nálatok, semmi szolgai munkát ne végezzetek.”. (Móz4 28:26)

Az „új ételáldozatot az Örökkévalónak” szavak kezdőbetűi (fent kiemeltem) a cháláv, azaz a tej szót adják ki.

- Fontos, hogy a tejes étkezés ne helyettesítse a húsost, hiszen ünnepnapon kötelező- amennyiben lehetséges- húst enni (Babilóniai Talmud, Pszáchim traktátus 109a). A kóserság törvényei miatt, hogy ti. nem szabad tejes ételt húsos után enni csak 6 óra szünettel, ugyanakkor tejes után húsost fél óra elteltével is szoktunk már fogyasztani, az elterjedt szokás az, hogy reggel az ima után tejes ételeket tartalmazó kidust csinálunk, majd ennek befejeztével, picit később fogyasztjuk el a húsos ebédet. A két étkezésre egyébként a Tóra maga is utal, hiszen a sávuoti szentélyben hozott áldozat két vekni kenyeret is tartalmazott, jelezvén a két napközbeni étkezés szükségességét.

- ősi szokás Sávuot ünnepére a zsinagógákat (és sok helyütt az otthonokat is) virágokkal díszíteni. A szokást először írásban a németalföldi Máháril rabbi (Jákov ben Mose háLévi Moelin, 1365-1427) említi, később azonban a híres Chida (Cháim Joszef Dávid Ázuláj rabbi, 1724-1806) egy Midrásban fellelhető forrást is említ, miszerint már Babilóniában szokás volt virágokkal díszíteni a zsinagógákat Sávuot ünnepén. A szokásnak több oka is van, íme néhány:

            - a legismertebb eredet talán a Tórában az az utalás, hogy a Tóraadást megelőzően az állatok sem legelhettek a hegyen, melyből azt tanulhatjuk, hogy a hegy sűrű növényzettel volt borítva a Tóraadás tiszteletére, hiszen normális esetben a kopár sivatagban nincs mit legelni a hegyen sem (Levus kommentár a Sulchán Áruch-hoz 494:1).

            - A Misna említi, hogy Isten Sávuotkor hoz döntést az évben termő gyümölcsökről (Ros Hásáná traktátus 1:2), ezért növényekkel, faágakkal díszítjük a templomainkat.

            - Mózest, akit faágakból készített kosárban menekített meg édesanyja a Fáraó gonosz rendeletétől, 3 hónaposan tette a kosárba (ekkor már kellően erősnek érezte, hogy ne azonnal haljon meg a csecsemő). Mivel Mózes Ádár 7-én született a három hónapos „születésnapja” Sziván hó 7-én volt, a Tóraadás későbbi dátumán.

            - Mose Alshich rabbi (1508–1593) azt írja, hogy Lea ötödik gyermeke Jiszáchár Sávuotkor fogant meg, az volt az az éjszaka, amelyet Ráchel átengedett Leának cserébe a „dudáim” gyömölcsökért, melyeket Lea fia, Ruven szedett. Jisszáchár, akinek címere is a szamár (aki a Tóra „terhét cipeli) a tudás és a bölcselet szinonímája, ezért érdemelte ki, hogy a későbbi Tóraadás napján foganjon. A „dudáim” gyümölcsre emlékezve, zsinagógáinkat faágakkal, virágokkal díszítjük.

- Sávuotkor szokás Rut könyvét felolvasni (áskenázi zsinagógákban nyilvánosan, hászid zsinagógákban otthon), egyrészről mert Rut, a moábita, de a zsidó vallásba betért asszony története aratáskor játszódik, másrészről mert a hagyomány szerint Dávid király, aki Rúttól származott, halálozási évfordulója Sávuotkor van.