Az egyik nagy, nemzetközi médiavállalatnál, ahol volt szerencsém közel egy évtizedig dolgozni volt sok jelszó. Olyan hangzatos –de cseppet sem üres- kifejezések, amik a cég filozófiáját tükrözték. Volt köztük egy, ami különösen tetszett: Copy with pride, azaz másold le büszkén! Munkáltatóm nem volt piacvezető tulajdonképpen egyik nemzetközi piacon, így a magyaron sem, ezért, úgy tartotta, hogy ha a konkurencia (vagy bárki más) valamit jól csinál, azt simán le kell másolni. Természetesen nem védjegyes vagy jogdíjas esetekről van szó, bár a televíziózásban az sem ritka. A copy with prideszellemisége alapvetően szimpatikus volt, you don’t have to reinvent the wheel, azaz nem kell mindig újra feltalálni a kereket, gondolhatnánk. Jó az, ha más kipróbált módszerét „kölcsönvesszük” így megspórolunk magunknak ki tudja hány fejfájást.

Azonban a büszkén másolásnak van néhány alapvető velejárója. Az egyik, hogy érdemes arra ügyelni, hogy amíg nem másolod le más ötletét ne fikázd azt, mert majd amikor te is megcsinálod nagyon hülyén fogod érezni magad.

A másik, és ez talán még fontosabb, hogy aki másol az soha nem első és ritkán lesz. A másolás amolyan életforma. Szemlélet. Másoló szemlélettel pedig aligha leszel piacvezető. Persze ha ez cél egyáltalán.

A sípucca másolós. Utcahossznyira vannak lemaradva az eseményektől.

Korábban már írtam egy „nagyon furcsa egybeesésről”, amikor is a Mazsihiszes 1%-os kampányvideó gyakorlatilag kockáról kockára megegyezett az EMIH (évekkel korábban) készített kampányvideójával. Persze-persze, miért is lenne tökéletes más két hitközség tevékenységének bemutatása, amikor a tevékenységek egy része hasonló. Plusz kell egy cuki gyerek és kész.

Azóta azonban egy-két strukturális kérdésben is igyekszik felvenni a versenyt(?) a „szakállas, nem-magyar de mégis magyar, amolyan zsidós-zsidókkal”.

Itt van mindjárt, az EMIH által gründolt Cedek Izraelita Szeretetszolgálat mintájára létrehozottleporolt és a tetszhalál állapotából defibrillátorral újraélesztett Mazsihisz Szeretetszolgálat. Nem kell nagyon régi emlékek közt kutatni, hogy visszaidézze az ember, amikor a sípuccai véleményvezérek telitorokból kiabálták, hogy a Chábádosok miért is tágítják a segítségnyújtás kereteit a nem-zsidó világ irányába. Fúj, fúj, fúj.

Aztán egyszer csak, tárááááám! megjelent a Mazsihisz Szeretetszolgálat! Hirtelen teljesen rendben van, hogy használt ruhát vigyünk a nélkülöző borsodiaknak, tűzifát Szabolcsba és sorolhatnám.

Az infrastrukturális háló szövögetése nem állt meg. Most éppen a Tett és Védelem Alapítvány (TEV) és annak leányszervezete a Brüsszel Intézet tetszett meg a sípuccai stratégáknak. Itt álljunk is meg egy pillanatra, mert szerénységem, mint a TEV egyik kurátora, aki az alapítás óta részt veszek az alapítvány működésében jól emlékszem az érdekvédelmi szervezet születésének körülményeire.

A kezdeti kuratóriumban ült ugyanis Heisler András, aki akkor még nem volt Mazsihisz elnök, csak aspirálta a vezetést Zoltai Gusztávtól. Mivel az EMIH már akkor is vörös posztó volt a sípuccaiak szemében, Heisler és az őt támogató csoport jó ötletnek tartotta, hogy beüljön egy, az EMIH által kitalált és megvalósított, és egyébként senki által nem vitatottan fontos feladatot ellátó szervezetbe, hiszen ezzel oda tudott szúrni egyet az akkori sípuccai vezetésnek. Tényleg jó ötlet volt.

Aztán egyszer csak megválasztották elnöknek és hirtelen már nem volt szükség erre a remek fegyverre, ki is lépett a kuratóriumból. Tette ezt ráadásul egy olyan mondvacsinált ürüggyel, amire boldogult nagymamán azt mondta volna: „ázesz”!

Az volt a duma ugyanis, hogy „mivel az EMIH finanszírozza az alapítvány működését, ezért mindent ők diktálnak és nincs ráhatásunk az alapítvány működésére és tevékenységére”. Igaz is. Lett volna azonban egy sokkal kézenfekvőbb és logikusabb megoldás is, jelesül, hogy esetleg a Mazsihisz és beszáll a finanszírozásba és akkor ők is fújhatnának egy kicsit a passzát szélből. Ha így lett volna, talán az antiszemitizmus elleni küzdelem legalább összetartotta volna a zsidó közösségeket és legalább ezen a fronton lett volna egység. Nem lett. Kár.

A TEV azóta is kedvenc céltáblája a sípucca propaganda osztályának és vezetésének, akik meglepő módon az EMIH kormányhoz dörgölőzésének egyik eszközét látják benne. Akkor is, ha az alapítvány immáron hatodik éve végez monitoring szolgálatot és tulajdonképpen olyan rendszert hozott létre, ami Európában biztosan, de talán a világon is egyedülálló.

Mindeközben az EMIH építkezik. Létrehoztak egy kéttannyelvű gimnáziumot, a Maimonideszt, megvásárolták és átfazonírozták a Zsigmond Király Egyetemet Milton Friedman Egyetemet, egyszer csak hogy hogy nem, hirtelen a sípuccában is termett egy szakiskola.

Most pedig itt a legújabb hír, amit a Magyar Hírlap is megírt: a Mazsihisz is alapítana egy I-N-T-É-Z-E-T-E-T. Igen, mert az intézet jó dolog. Az EMIH-nek is bevált, nem csak a Brüsszel Intézet tevékenysége nyomán, de a Milton Friedman Egyetem égisze alatt is alakult egy, a magyarországi zsidóság történelmét kutató szellemi műhely, a Magyar Zsidó Történeti Intézet.

Névválasztás tekintetében telitalálat a nemrég elhunyt, a magyarországi Holokauszt történelmének talán legnagyobb kutatója és ismerője Randolph L. Braham, akit már úgyis „kisajátítottak” amikor az agg tudóst belerángattak egy politikai vitába a Sorsok Háza kapcsán (sajnos a professzor már nem élhette meg, hogy lássa mennyire félrevezető információk rángatták bele a mazsihisztibe).

A Braham Intézet célja az volna, hogy a Mazsihiszt eltávolítsa a közéleti vitáktól, ahogy Heisler a közgyűlés felé írt előterjesztésében fogalmaz: „egyszerre kell a politikailag terhelt konfliktusokat eltolni a Mazsihisztől, illetve az intézeten keresztül dinamikusabb közpolitikai aktivitást kifejteni”.Helyes.

A Mazsihisz legitimitását adó konfliktusokból lesz tehát bőven, csak majd nem a Mazsihisz égisze alatt. Aha.

Az új intézet alacsony lángon üzemelne, egy főből állna, ami egyben azt is jelenti, hogy mindössze kirakat tevékenységről van szó, az elnök és a stratégák tollba mondanák mit is kell csinálni. Legalábbis erre utal Heisler András előterjesztése az intézet megalapításáról: „Ma még nem eldöntött, hogy szervezetileg önállóan, vagy az OR-ZSÉ-n belül kívánjuk létrehozni azt, az előkészítés során erre is javaslatot kell készíteni a Vezetőség felé. A Braham Intézet csekély létszámmal (1+1 fő) kezdene működni, külső megbízásokkal teljesítve az elvárásokat. A jelenleg drasztikusan átalakuló közéletünkben számos olyan értelmiségi fog rendelkezni szabad gyökökkel, akik az Intézet munkájával kapcsolatban partnereink lehetnek”.

Az elnöki előterjesztés egy dolgot helyesen ismer fel: az EMIH fényévekkel húzott el előttük. Amíg azonban a kreatívitás, a kezdeményezőkészség, a hitelesség és az áramvonalas működés hiányzik a sípuccai szervezetből, addig bizony marad a copy with pride.