Talán sokan ismerik a kóser konyha egyik legalapvetőbb szokását, hogy a tojást, fogyasztás előtt átvizsgáljuk, van e benne vérpötty. Ha van, azt nem szoktuk megenni és ahhoz hogy ezt elkerüljük, a tojásokat egyenként átvizsgáljuk. Minden kóser konyha egyik alapfelszerelése tehát egy üveg (vagy más átlátszó) pohár, amit tojások vizsgálatára használunk. A tojásokat egyenként feltörjük, megvizsgáljuk majd vizsgálat után tesszük a tésztába/edénybe stb.
Manapság, amikor a tojás, ha nem is olcsó, de nem is tartozik kifejezetten a luxuscikkek kategóriájába, szokás a szabályt igen komolyan venni, ugyanakkor régebben, amikor minden egyes tojás nagyon értékes volt, kifejezetten fontos volt tudni, hogy egy adott vérpötty (vagy annak kinéző barnás folt) fogyasztása tilos e vagy sem.
Érdekes módon, a tojásban előforduló vérpötty fogyasztásának tilalma nem az általános vérfogyasztás tilalmából ered (Sulchán Áruch, Joré Déa 66:1), hanem abból a tilalomból, miszerint tilos fejletlen embriót fogyasztani (Sulchán Áruch, Joré Déa 66:8). Annak ellenére is így van ez, hogy a ma kapható tojások valójában nem megtermékenyített tyúkoktól származnak, hiszen a tojástelepeken tojó tyúkok soha nem láttak kakast, a tojástermeléshez szükséges hormonszintet mesterséges úton érik el. Magyarán: ha a tyúk kotlik is a tojáson, abból akkor sem lesz csirke soha, a húsfogyasztáshoz szükséges csirkéket más módon tenyésztik.
A Talmud két okot említ a tojásban előforduló vérpötty okaként, igaz mindkettő megtermékenyített tyúkokra vonatkozik: (1) a tyúkot természetesen úton termékenyítették meg, így a tojás ténylegesen embrió (2) a tyúk valamiféle rendellenessége miatt keletkezik vérpötty a tojásban (Babilóniai Talmud, Chullin traktátus 64b.).
A Talmud magyarázóinak eltérő az álláspontja abban a tekintetben, hogy mikor érvényes a tojás elfogyasztásának tilalma attól függően, hogy a vérpötty a tojás melyik részén helyezkedik el. A leggyakoribb álláspont szerint, ha a vérpötty megtermékenyítés útján jött létre, azaz a tyúk meg volt termékenyítve és vérpötty van a tojásban, azt tilos elfogyasztani (ezen az állásponton van a Sulchán Áruch is, Joré Déa 62:5). Mások szerint a tiltás attól függ, hogy a vérpötty a tojás sárgáján, fehérjén vagy mindkettőn megtalálható (lásd Sulchán Áruch ugyanott). Az eltérő álláspontok és a dolog definíciójának nehézsége miatt, az askenázi (európai) zsidóknak szóló szokások iránymutatójának tekintett Rema (Mose Isszerlis rabbi, 1530-1572) akként rendelkezik, hogy minden esetben tilos a vérpötty fogyasztása (Sulchán Áruch Joré Déa 66:15-16).
Ez tehát a törvény a megtermékenyített tojásokra. Mi a helyzet azonban a ma használatos „nem természetes” tojások tekintetében?
A Sulchán Áruch nem tiltja kifejezetten az ilyen tojás fogyasztását, azonban megjegyzi, hogy a vérpöttyöt el kell távolítani. Eltávolítás után a tojás fogyasztható. (Sulchán Áruch Joré Déa 66:7). A Sá’ch (Sábtáj ben Meir háKohén rabbi, 1621-1662) szerint az ilyen vérpöttyöt nem kell eltávolítani, azonban a vilnai Gáon (Elijáhu ben Slomó Zálmán rabbi, 1720-1792) fontosnak tartja az eltávolítást, igaz, „csak” rabbinikus tiltáshoz párosítja.
Korunk egyik legjelentősebb háláchikus szaktekintélye, Mose Feinstein rabbi (1895-1986) egy 1957-ben írt hozzá intézett levélre válaszul azt írja, hogy bár a vérpöttyöt el lehet távolítani, manapság, amikor a tojás nem számít luxuscikknek, „véres tojást” ki kell dobni. Igaz, hogy ez a válasz egy tojástermelő kérdésére érkezett, aki olyan szituációról beszélt, amikor a tojások között lehettek megtermékenyített és megtermékenyítetlen tojások is, így manapság feltételezhető, hogy Reb Mose is megengedőbb lenne, hiszen amint említettem, a tojások mind megtermékenyítetlenek. Aki a megengedőbb álláspont mellett van is, azt javasolja, hogy amennyiben a pötty barnás és nem kifejezetten piros, akkor el lehet fogyasztani, de ha egyértelműen piros, mindenképpen szabaduljunk meg tőle.
Néhány fontos tanács:
- A tanyasi tojásoknál (mivel azok feltételezhetően megtermékenyítés útján keletkeztek, fontos szigorúbbnak lenni
- A fehér héjas tojásban sokkal-sokkal ritkább a vérpötty, ezért, ha picit drágább is, kevesebb tojást kell kidobnunk
- A (héjában) főtt tojást nem kell vizsgálni, sem főzés előtt sem után. Ha volt is benne vérpötty, az feloldódott, így sose tudjuk meg volt e benne vagy sem (Rema a Sulchán áruch-hoz írt magyarázata Joré Déa 66:8)
- Ha főzés után mégis látunk megmaradt vérpöttyöt, elég azt kivenni, az étel attól még fogyasztható (Aruch háSulchán 66:32)
- Régen szokás volt legalább három tojást együtt főzni, hogy ha egyikben volt is vér, az a többségben „eloszlik” (bitul berov). Ma, mivel a tojások, főként a fehér héjúak, többségében nincs vér, ez szükségtelen
- Ha megfőztünk egy tojást amiben később vért találunk, az edényt nem kell kikóserolni, elég 24 órát várni az edény következő használatával (Igrot Mose, Orech Chájim 30:61)
- Ha az ember nagy mennyiségű tojást használ (több százat kell feltörni), érdemes fehér héjút használni, így nem feltétlenül kell minden egyes darabot ellenőrizni (Sevet háLévi 22:2)
Látjuk tehát, hogy a tojás ellenőrzése kifejezetten fontos zsidó szokás, de mai körülmények közt nem a legnagyobb szigorral követendő kósersági törvény. Egyik rabbim anno a jesivában azt mondta ezzel kapcsolatban: „Megenni ellenőrizetlen tojást manapság nem tilos, de ha nincs átnézve a tojás, az nem egy kóser konyha!”. Jöjjön áldás mindazokra, akik szigorúan veszik ezt a szokást is!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
gigabursch 2019.07.19. 02:18:17
Az a helyzet, hogy a szigorú zsidó életmód előírások mögött átlátszik a régi korok még nem oldott közegészségügyi helyzete, ami mára erősen meghaladott lett általánosan.
De ez hagyomány, tehát ragaszkodik hozzá a zsidóság, ami fura-fura, de elfogadható. Persze józan ésszel belátható az eredete.
Pont ez a helyzet a disznó hússal.
A Közel-keleten akkor a disznóhús baromi gyorsan romlott. Ebből nem akartak bajt, tehát jött a vallási előírás.
De a diaszpóra viszont felismerte, hogy sok helyütt disznóhús nélkül nem lehet a telet túlélni. Erre jött a hüphüphüpbarbatrükk, azaz a kóser vágás.