Mivel éppen Izraelben tartózkodok, gondoltam ez kiváló alkalom, hogy a négy szent városról beszéljek. Tudvalevő ugyanis, hogy a rabbinikus irodalom, bár természetesen egész Izraelt szentnek tartja, de kiemel négy várost, amelyek valamilyen tekintetben a szentségnek egy magasabb fokán állnak.

Ha már itt tartunk érdemes tudni, hogy a Szentföld szentsége tulajdonképpen a koncentrikus körökhöz hasonlít. Ugyanis a szentség legmagasabb foka Jeruzsálem, azon belül a Templomhegy, azon belül a Szentély területe, azon belül az a rész, ahol az ún. Szentek Szentje állt, a Szentélynek az a helyisége, melyben a Frigyládát őrizték. Az tehát a világ legszentebb pontja, de a szentség körkörösen hat ki az egész országra. Ezért is rendelkezik úgy a haláchá (vallásjog), hogy amikor az ember imádkozik, forduljon a Szentföld felé. Ha a Szentföldön imádkozik, Jeruzsálem felé, Jeruzsálemen belül a Templomhegy felé, ha pedig magán a Templomhegyen van, úgy a Szentek Szentje felé kell fordulnia, imái onnan szállnak a Teremtőhöz (Babilóniai Talmud, Bárchot traktátus 30a).

Négy város van tehát, mely a Szentföldön belül is kiemelkedik: Jeruzsálem, Hevron, Tibériás és Cfát.

Itt hadd álljak meg egy személyes történet erejéig. Egyszer régen, mikor Izraelben jártam, sok év után először látogattam Cfátra. Ez a kis galileai város, különleges helyen fekszik egyrészről elég magasan, így a klíma is eltérő Izrael más helyeitől, télen például elég hideg is tud lenni, sőt hó is viszonylag gyakran esik. Másrészről a város egy törésvonalon fekszik, az ún. Holt-tengeri törésvonalon, ami az ókorban és a középkorban gyakran igen erős földrengéseket is előidézett (a legútóbb jegyzett komolyabb földrengés 1837-ben volt). Cfátnak különleges aurája van, ahogy szokták mondani, van valami a levegőben. Mindenki érzi ezt.

Anélkül, hogy túlságosan pátoszos lennék, azonnal megízleltem a hely különleges varázsát. Nyilván ismertem a város történelmét, a különleges embereket, akik itt életek és alkottak, a monumentális rabbinikus irodalmat, ami a városhoz köthető, mégis van a hely levegőjében  valami különleges, ami nincs máshol. Megálltam a városka egyik terén és beültem egy swarmázóba, ahol egy vallásos, jemeni fiatalember szolgált ki. Szóba elegyedtem vele és megkérdeztem tőle, hogy milyen érzés Cfáton lakni, vajon mi adja a város különleges auróját. A srác csípőből, gondolkodás nélkül azt felelte: „tudod, hogy van négy szent város Izraelben?” „Tudom”- feleltem, „Jeruzsálem, Hebron, Tibériás és Cfát”. Azt mondta: „De azt tudod e, hogy mindegyik város más és más ősi elemet képvisel?” „Hogyan?” -kérdeztem. „Jeruzsálem a tűz, hiszen ott volt a Szentély, az áldozatok, az isteni örök tűz ott égett. Hevron a föld, hiszen ott nyugszanak az ősatyák és ősanyák, földi maradványaik ott vannak eltemetve. Tibériás a víz, hiszen nemcsak, hogy a Kineret mellett fekszik, de híres mélyről jövő forrásairól. Cfát pedig a levegő. Ezért ilyen különleges itt az atmoszféra.”

A négy szent város koncepciója nem különösebben régi, a 16. századból ered, főként mikor Cfáton, egy rövid időszak alatt Tóra tudós óriások laktak a városban. Sok nagy hal egy kicsi tóban: Joszef Káró (1488-1572), a Sulchán Áruch szerzője, Mose Álsich (1508-1593) aki azon kevés rabbik közé tartozik akiket a hagyomány háKádos, azaz ’a szent’ jelzővel lát el, Jichák Luria Áskenéázi (1534-1572), a híres Ári háKádos (szintén kiérdemelte ’a szent’ jelzőt) és többek közt Dávid ben Slomo ibn Zimra rabbi, (1479-1573), a híres Rádváz és még megszámláni is lehetetlen ki mindenki.

Amikor 1660 környékén a drúzok felkelése zajlott az Ottomán uralkodó ellen és Tibériás városából szinte minden zsidót elűztek és a város ’judenrein’ lett, a maradék három fontos várost a Jáchá’c (יח’’ץ) ’becenéven’ illették, Jeruzsálem, Hevron és Cfát kezdőbetűk után.

Szentségük tehát nem kifejezetten a eredendő, hanem a benne lakó emberek, azok életvitele, szentsége, a parancsolatokhoz és az Istenszolgálathoz fűződő elkötelezettségük tette és teszi ezeket a városokat kiemelkedővé. Ezért is lehet, hogy erre a négy városra elterjedt szokás mondani, hogy תובב"א, azaz תיבנה ותיכונן במהרה בימינו אמן ’épüljön fel és hozassék rendbe mihamarább, napjainkban, ámen.

Holnap Jeruzsálemmel fogok részletesen foglalkozni, majd Tibériással, Hevronnal és Cfáttal, בלי נדר ובע’’ה