Hebron városa talán második legszentebb város, története már a Teremtés könyvében meg van említve. Itt vásárolt Ábrahám végső nyughelyet feleségének Sárának, ide temetkezett Izsák és Rebeka, itt fekszik Jákob és Lea illetve a hagyomány szerint Ádám és Éva is. Nem véletlen tehát, mivel a város zsidó vonatkozása temetkezéssel kezdődött, hogy Bölcseink Hebront a négy alap-elem közül a földdel azonosítják.

A történet tudósók véleménye nem egyezik azzal kapcsolatban, hogy a Szentföld elfoglalásakor a várost vajon Jozsué, a honfoglalás vezetője, vagy Juda törzsének egésze, esetleg Káleb, Juda törzsének vezetője foglalta e el, de annyi bizonyos, hogy a város fontos szerepet játszott az ókori Izrael történetében. Dávid például hét esztendőre ide helyezte át székhelyét, innen koronázták királlyá.

Később Hebron története igen viharos, folyamatos konfliktusok helyszíne, a második Szentély korában jelentős részben edumiták lakják a várost. Őket próbálta kiűzni a városból Juda Maccabi, a hellenizmus ellen folytatott forradalom vezetője, aki felégeti a várost, hogy az árulókat elűzze. A második Szentély korának végén, szintén stratégia szerepet tölt be a település, hiába emelt köré falat Nagy Heródes, a rómaiak a várost földig rombolják, lakosait rabszolgáknak adják el.

A zsidó jelentét, ha nem is jelentős, de folyamatos volt a diaszpóra kezdete után is, igaz, az ott élő maroknyi zsidó közösség nagyon sanyargatott helyzetben volt.

1166-es, rövid Szentföldi tartózkodása alatt Mamonidesz is eljut Hebronba, de ellátogat ide a híres zsidó utazó és kalandor, Benjámin deTudela is, aki nyomorult helyzetben lévő zsidőkról számol be írásaiban.

A szituáció alig javult az újkorig, de az 1800-as években, a korai betelepülők miatt, már jelentősnek mondható zsidó jelenlét és komoly tudományos élet figyelhető meg. Ekkor Európából is szép számmal költöznek ide zsidók, hászidok, főként lubavicsi és kárlini irányzatok, de magyar zsidók is.

Az 1900-as évek elején litvániából érkező rabbik és jesivanövendékek, az első világháborús katonasági sorozás elöl menekülve alapítják a híres hebroni jesivát, a tudós Noszon Cvi Finkel, Jechezkel Szárná és Mose Mordecháj Epstein vezetésével. 1929-ben azonban egy, a zsidók betelepülése ellen irányuló arab pogrom súlyos mészárlást eredményez, több, mint 200 zsidót legyilkolnak. A jesiva Jeruzsálemben folytatja működését, a mai napig.