Mint arról korábbi posztomban írtam, a Támuz hónap 17. és Áv hónap 9. közti három hetet gyászolással töltjük, hiszen ebben az időszakban történt a két jeruzsálemi Szentély ostroma és lerombolása. Az esemény nem csak vallási szempontból bír óriási jelentőséggel, hiszen a Szentély sokkal több volt mint vallási helyszín. A jeruzsálemi Szentély a zsidó autonómia szimbóluma, lerombolása ezért egyet jelentett a zsidó önrendelkezés végével, a zsidók száműzetésbe kényszerítésével, az első Szentély után Babilóniába, a második után pedig szerte a Föld „négy sarkába” (Ézs.11:12) illetve ahogy a Tóra fogalmaz: „az Ég széléhez”  (Móz5. 30:4)

Az első Szentély lerombolása utáni 70 éves babilóniai fogságban a zsidók vágyódása Szentföldre cseppet sem csökkent. „ Amikor Babilon folyói mellett laktunk, sírtunk, ha a Cionra gondoltunk. Az ott levő fűzfákra akasztottuk hárfáinkat. Mert akik elhurcoltak minket, énekszót követeltek tőlünk, és akik sanyargattak, öröméneket: Énekeljetek nekünk a Cion-énekekből! Hogyan énekelhetnénk éneket az Örökkévalóról idegen földön? Ha elfelejtlek Jeruzsálem, bénuljon meg a jobbom! Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha nem emlékezem rád, ha nem Jeruzsálemet tartom legfőbb örömömnek!” (Zsol.137:1-6).

Nem történt ez másképpen a második Szentély lerombolása után sem. Naponta legalább háromszor elmondott fő-imádságunk központi eleme a jeruzsálemi Szentély újbóli felépülése érdekében elmondott könyörgés, „és szemeink újra láthassák midőn visszatérsz Ciónba, kegyelmességedben” (Tfilát Ámida).

A három gyászhét alatt tehát gyászolunk méghozzá egyre fokozódó intenzitással. Gyászunk csúcspontját Áv hónap 9-én éri el, a teljes napon át tartó szigorú böjttel és egyéb megszorításokkal.

A három hét első kétharmada, Áv hónap elejéig mérsékelt gyásszal telik.

Ilyenkor nem szoktunk:

• hajat vágni (akik egyébként borotválkoznak, ilyenkor felhagynak a borotválkozással)
• esküvőt tartani (eljegyzést, ha nincs ott élő zene lehet tartani)
• zenét hallgatni (legalábbis élő zenét biztosan nem)
• hangszeren játszani.

Ezen felül tartózkodunk a „sehechejánu” áldás mondásától is. (Ezt az áldást többek közt akkor mondjuk, ha például új, számunkra fontos ruhát veszünk vagy olyan gyümölcsöt eszünk, melyet idén még nem ettünk. Magától értetődik tehát, hogy ezért ilyenkor nem veszünk új ruhát vagy eszünk új gyümölcsöt.)

Egy-két hasznos tanács,

- Nyiratkozással kapcsolatban: ha valaki olyan munkát végez, melyhez elengedetlen, hogy megnyiratkozzon illetve borotválkozzon (máskülönben például ellenérzést vált ki kollégáiban/ügyfeleiben stb.), úgy forduljon szakértő rabbihoz, hogy mi a teendő. (A borotválkozás természetesen szintén meg kell feleljen a háláchá követelményeinek, csakúgy mint az év bármelyik napján, azaz borotva penge használata teljes mértékben tilos. Villanyborotvával és szakállnyíróval kapcsolatban érdemes hozzáértő rabbi tanácsát kikérni).

- Zenéléssel kapcsolatban: aki muzsikálásból él vagy muszáj gyakorolnia, mert három hét kihagyás komoly problémát jelent, szintén forduljon szakértő rabbihoz.

- Új ruha vásárlása: esetleg kivételt képezhet, ha olyan esetről van szó, amikor „visszautasíthatatlan” ajánlatról van szó, azaz valami (nagy értékűt) nagyon kedvező áron lehet kapni. Ilyen esetekben kivételt lehet tenni, azonban a megvásárolt ruha hordását halasszuk a három hét utánra, így az áldást sem kell most elmondanunk.