Magyarországon, mint ahogy az egész világon, egyre elterjedtebb az állati eredetű élelmiszerektől való távolságtartás. A gondolat nem kifejezetten újkeletű, még a zsidóság szemszögéből sem, a kérdéssel az évszázadok alatt számos törvénymagyarázó foglalkozott.

De mi is lehet a probléma a vegetarianizmussal és mi a zsidó filozófia válasza? 

A húsevés története

A teremtés történetében arról olvasunk, hogy az első ember számára az Édenkert minden fája, gyümölcse és füve fogyasztásra lett ajánlva, ugyanakkor az állatok húsa nem. A Tóra akként fogalmaz: „És mondta Isten: Íme, adtam nektek minden füvet, mely magot hoz, amely az egész föld színén van és minden fát, melyen rajta van a fa gyümölcse, mely magot hoz; tiétek legyen eledelül” (Móz1 1:29).

Ugyanakkor csaknem 1600 évvel később, a Noé korabeli özönvíz után, a Teremtő akként rendelkezett Noénak és leszármazottainak, azaz az emberiségnek: „Minden mozgó lény, amely él, a tietek legyen eledelül; mint a zöld füvet, úgy adtam nektek mindet.” (Móz1. 9:29)

Úgy tűnik, hogy Isten eredeti terve szerint az ember vegetáriánus kellene legyen, ugyanakkor a terv megváltozott, és az özönvíz után engedélyezett lett a hús fogyasztása. Filozófusok, így például Joszef Albo rabbi (1380-1440), ezt a azzal magyarázzák, hogy az özönvíz előtt az ember a tápláléklánc felett állt, azonban az özönvíz előtti bűnös időszak miatt után visszaesett és része lett a táplálékláncnak. Mások, így Meir Leibus ben Yechiel Michel Wisser rabbi, akit nevének kezdőbetűi után Málbimnak hívunk (1809-1879) ennél pragmatikusabb magyarázatot ad. Úgy vélekedik, hogy az özönvíz után az ember arra ítéltetett, hogy szétszóródjon a Föld négy sarkába, és mivel a klíma és az életkörülmények nem mindenhol egyformák, megadatott számára hogy húst egyen.

Kell e húst enni a zsidó vallásos gyakorlatban?

Számos helyen találkozunk a húsevés kötelezettségével. Elsősorban a Szentélybeli Istenszolgálat jelentős részben áldozatokhoz kötött, melyek húsából a kohaniták (papok) illetve bizonyos esetekben a nép maga (tehát mindenki) is kell egyen (elég csak a pészáchi áldozatra gondolni, amiből az kellett egyen aki az áldozatot hozta, márpedig a pészáchi áldozathozatal szigorú kötelezettség). Ebben a tekintetben úgy tűnik azonban, hogy mostanság, amikor nem áll a jeruzsálemi Szentély nem feltétlenül vagyunk kötelesek húst fogyasztani.

Mindennapjainkban leginkább a Sábát és ünnepek alkalmával kötelező a hús fogyasztása, hiszen a Talmud akként rendelkezik, hogy „nincs ünneplés, csak borral és hússal” (Babilóniai Talmud, Pszáchim traktátus 109b alapján a Sulchán Áruch, Orech Chájim 250:2), azonban aki számára a hús fogyasztás inkább undort vált ki, az kerülheti a hús fogyasztását ilyen alkalomkor is (lásd Sulchán Áruch, Orech Chájim 288:2).

Természetesen azok számára sem kötelező a hús fogyasztása, akik egészségügyi okokból nem ehetnek ilyesmit, hiszen az élet és egészség védelme Tórában mindenen felül áll (Móz5. 4:15 alapján).

Misztikus megközelítés

A zsidó misztikus irodalom, a kabbala egyik legnagyobb művelője Jichák Luria rabbi (1534-1572) szerint az ember csakis azzal a céllal fogyaszthat húst, hogy az abból nyert energiával Istent szolgálja illetve, hogy az elfogyasztott állat, a kóser vágás miatt, magasabb spirituális szintre kerüljön, hiszen saját magát áldozza fel azért, hogy az ember Isten akaratát hajtsa végre. Ebben a tekintetben tehát, ha a szándék nemes, az állatnak kifejezetten jó, ha életét magasztosabb cél érdekében adhatja át.

A témához kapcsolódóan talán érdemes megemlíteni, hogy a Tóra mekkora hangsúlyt fektet az élővilág védelmére. Csak néhány példa:

- Tilos állatoknak feleslegesen fájdalmat okozni (Babilóniai Talmud, Bava Mecia traktátus 32b Móz2. 23:5 alapján)

- Az ember köteles egy fájdalommal küszködő állatot fájdalmától megszabadítani- akkor is ha az az ellenségeinké (Móz2. 23:5)

- Ha az embernek állata van, azt köteles megetetni még azelőtt, hogy ő maga eszik (Babilóniai Talmud, Bráchot traktátus 40a Móz5 11:15 alapján)

- Szombaton az állatot sem szabad dolgoztatni (Móz2. 20:10)

- két különböző fajtájú (ezért különböző erejű) állatot tilos egy igával vagy ekével dolgoztatni (Móz5 22:10)

- Micva-kötelesség az anyaállatot elhesegetni a tojásai felől, ha meg akarjuk enni a tojást a fészekből (Móz5. 22:7)

-Tilos tehenet a borjával egy napon megölni (Móz3. 22:28)

- Tilos élő állat testrészét levágni (Móz1. 9:4) – amúgy ez az egyike a Noachiták, azaz a nem-zsidók számára is kötelező parancsolatoknak

- a kóser vágás egyik feltétele, hogy az állatnak a lehető legkisebb fájdalmat okozzuk (Chinuch 451 illetve a Sulchán Áruch-hoz Pri Megadim kommentár bevezetője)

- a sportból vagy hobbiból történő vadászatot bölcseink helytelennek tartják (Babilóniai Talmud, Avoda Zara traktátus 18b és Noda beJehuda Joré Déa 2:10)