A kedden kezdődő Maccabi játékok ismét ráirányítják a figyelmet a sport és a zsidóság kapcsolatára. Jómagam napi szinten sportolok, a sport, a mozgás a mindennapjaim szerves része, fontosnak tartom a lélek és a test egyensúlyát. Valamiért azonban az elmúlt évezredekben a zsidóságot nem a sporttal azonosították. Ez logikus, hiszen a rabbinikus judaizmus nem igen tulajdonított különösebb jelentőséget a sportnak. Amikor sportról beszélek az nem feltétlenül összetévesztendő az egészséges életmóddal, hiszen egészségünk megőrzése tórai kötelezettség, hiszen írva van: „De őrizkedjetek nagyon lelketek miatt” (Móz5. 4:15). Az egészségmegőrzésnek, legalábbis háláchikus (vallásjogi) szempontból két szintje van. Egyrészről tilos bármilyen egészségkárosító dolgot csinálnunk, másrészről proaktív módon kell tegyünk egészségünk megőrzéséért. Az előbbi nyilván tágan értelmezhető kategória, ezért minden olyan tevékenység, mely egészségkárosító hatással lehet (dohányzás, egészségtelen ételek stb.) háláchikus döntéshozók szakértelmét igényli. Így például a dohányzás zsidó vallásjogi vetületének, hogy tudniillik szabad vagy sem, komoly irodalma van és döntéshozóink közt a vita a mai napig zajlik, de ez egy másik írás témája lesz. Az utóbbi, jelesül, hogy mennyit kell tegyen az ember aktívan egészsége megőrzése érdekében, szintén számos aspektussal rendelkezik, melyek mindegyike külön írást érdemel.

Ami azonban a sportot illeti, mely mai írásom témája, rabbinikus irodalma szintén nem újkeletű.

Mose ben Maimon rabbi (akit nevének kezdőbetűi alapján Rámbámnak is hívunk, élt 1135-1204) híres döntvénykönyvében a Misné Torában extenzíven foglalkozik a sportolás témájával. A Rámbám amellett, hogy korának legnagyobb rabbija volt, orvosként is elismert szakember volt az egyiptomi szultán udvarában. Döntvénykönyvében akként rendelkezik: „Amennyiben az ember rendszeresen mozog és testének tűrőképességét feszegeti illetve ügyel arra, hogy ne egye degeszre magát, hogy hasa sose legyen teljesen telve, elkerülheti a betegségeket és ereje is növekszik. Azonban ha valaki csak ül egész nap, még akkor is ha ügyel, hogy jó ételeket egyen és követi az egészséges élet szabályait élete minden más területén, élete minden napján fájdalmai lesznek és ereje csökkenni fog.” (Misné Torá, Hilchot Deot 4:15)

Egy másik helyen Rámbám azt írja: „Ha az ember úgy vigyázna magára, ahogy vigyáz az őt hordó állatokra, sok rossz betegségtől megóvhatná magát. Nincs olyan ember, aki több ételt ad az állatainak, mint amennyi azoknak szükséges. Míg az állatoknak gondosan kiméri mennyi ételre van szükségük, ő maga túl sokat és mérték nélkül eszik. Az ember szintén kiszámolja, hogy barmainak mennyi mozgásra van szüksége, hogy ne betegedjen meg. Ám az ember magára nézve már nem olyan gondos és nem gondol a rendszeres testmozgásra, holott ez az egészség kulcsa és a módja a betegségek elkerülésének. A mozgást semmi sem képes pótolni” (Misné Torá, Hilchot Smirat haGuf 1:3).

12. századi rabbihoz képest tehát a Rámbám igen felvilágosult és modern felfogással bírt. Érdekes látni, hogy abban a miliőben és korban amiben élt, a túlzott evés reális probléma volt, nem sokkal később az európai zsidók, főként Kelet-Európában inkább az alultápláltság problémájával küzdöttek.

Fontos megjegyezni azonban, hogy a test szerepének túlzó mértékű megítélése a Rambám szerint is a bálványimádás bűnének kategóriájába eshet: „A testmozgás azt jelenti, hogy vagy erős vagy gyenge mozgásokat végzünk, vagy ezeknek együttesét, hogy légzésünk szaporább legyen” (Hánhágát háBriut 1:3).

A sportolás, akkor is, ha a súlypontok a megfelelő helyen vannak (egészségmegőrzés kontra test-imádat) több vallásjogi problémát is felvethet.

A Talmud, amikor sportról beszél, jellemzően korának elterjedt sporteseményét, a gladiátor vidalokat említi. Bölcseink ezt a típusú szórakozást kifejezetten kerülendőnek tartották zsidók számára, négy fő okból: egyrészről rendkívül brutális, legtöbbször, halállal végződik, mely természetesen teljes mértékben elítélendő.

Másodszor az ilyen típusú időtöltés „nem zsidós”, azaz nem zsidók szokása („Egyiptom országának cselekedete szerint, amelyben laktatok, ne cselekedjetek és Kanaán országának cselekedete szerint, ahová én viszlek benneteket, ne cselekedjetek, törvényeik szerint ne járjatok” – Móz3. 18:3).

Harmadsorban a mezítelenség miatt felmerül a szemérmesség hiányának problémája („szemérmesen járj Isteneddel”- Michá 8:6), végezetül az időpazarlásnak tilalma (Babilóniai Talmud, Avoda Zara traktátus 18b).

A fentieket figyelembe véve az ember, úgy a nő, mint a férfi, igyekezzék sportoláshoz is szemérmesen öltözködni illetve olyan helyen sportoljon, ahol mások is szemérmesen vannak felöltözve. Szintén érdemes ügyelni arra, hogy a férfiak és nők megfelelő módon legyenek elkülönítve egymástól.

A mai sportesemények megtekintése a legtöbb törvénymagyarázó szerint nem kifejezetten tilos, természetesen azonban mértékkel és a megfelelő szemlélettel. Ez alatt azt kell érteni, hogy a sportesemények megtekintése mindenképpen álljon meg a hobbi szintjén, ne legyen az ember életének túlzóan meghatározó eleme. E véleményen volt Ávráhám Jichák haKohen Kook rabbi (1865-1935), a brit mandátum alatt álló Szentföld első askenázi főrabbija. Ő az akkor indult Maccabi játékok mozgalmát kifejezetten hasznosak tartotta, hiszen a sport megerősíti az életigenlést, melyre kora zsidóságának igen nagy szüksége volt. Ezt támasztja alá nagyünnepeink alatt elmondott imánk, miszerint Isten „az életnek örvendő Király”.

Fontos azonban megjegyezni, hogy bár a mai sportesemények brutalitása és célja sem hasonlítható a korai gladiátor küzdelmekhez, mégsem feltétlenül tekinthetjük őket háláchikusan elfogadható időtöltésnek.

Mose Feinstein rabbi (1895-1986), a 20. század végének talán legnagyobb törvénymagyarázója szerint a mai sportesemények megtekintése ugyan nem meríti ki a „törvényeik szerint ne járjatok” tilalmát, ugyanakkor az időpazarlás, a szemérmetlen öltözet és az indulatos káromkodás, mely az ilyen eseményeket kíséri, nem zsidó emberhez illő, ezért Istenfélő ember tartózkodjék a sportesemények megtekintésétől (Igrot Mose, Jore Déa 8:4).