A Maccabi játékok idején még egy sportos témát dobok be. Korábban írtam a sportolásról általában a háláchá (vallásjog) szemszögéből illetve a nézőként való részvételről (itt olvasható). Azonban vannak sportok, amelyek meglehetősen erőszakosak illetve komoly sérülést is okozhatnak így felmerül a kérdés, hogy ezek művelése a Tóra szemszögéből megengedett e vagy sem.

A Krakkóban élt Mose Iszerles rabbi (1530-1572), a Sulchán Áruch-hoz írt magyarázatában egyértelműen fogalmaz azzal kapcsolatban, hogy az ember, mivel hogy teste nem a saját tulajdona, hiszen Istentől „kölcsönbe” kapta, nem teheti meg, hogy veszélybe sodorja testi épségét: „Az embernek mindennel, ami veszélyt rejt, különösen óvatosnak kell lennie és ezt a Tóra más tiltásainál is szigorúbban kell venni. Ezért tilos veszélyes helyekre merészkedni vagy például magas falon sétálni avagy éjszaka egyedül közlekedni. A csodákba bízni tilos, hogy erre hivatkozva legyen az ember felelőtlen.” (a Rema Sulcán Áruch-hoz írt magyarázata, Joré Déa 116:5).

A Talmud egy helyen emlékeztet, hogy azon Tóra kötelezettség, miszerint az ember a munkását ki kell fizesse még aznap, azaz a fizetséggel nem lehet késlekedni (Móz5. 24:15) részben arra is alapul, hogy ha valaki az életét kockáztatta azért, hogy elvégezze a feladatot (a talmudi példa egy munkást említ a datolyafára mászik, hogy a gyümölcsét leszedje megbízójának) a megbízó nem késlekedhet a fizetséggel (Babilóniai Talmud 112a).

A híres prágai rabbi, Jechezkel Landau (1713-1793) törvénygyűjteményében a Noda Bejehuda című munkában megengedi a vadászatot, annak dacára, hogy az rendkívül veszélyes, olyan szegény embernek, aki ebből keresi kenyerét.

A fenti két példa alapján ugyan az ember rendkívül óvatos kell legyen, nehogy veszélybe sodorja magát, ugyanakkor ha a megélhetéséről van szó, lehet megengedőbb, mondani sem kell, hogy a legnagyobb odafigyelés mellett.

Mose Feinstein rabbi, a 20. század végének egyik legelismertebb háláchikus autoritása, akit egyik alkalommal megkérdeztek, hogy vajon szabad e veszélyes labdajátékot (hogy melyiket, azt nem említi) játszani, azt válaszolta: „Amennyiben ez valakinek a megélhetését szolgálja, úgy szabad. Még abban az esetben is, ha, bár nagyon ritkán, de előfordulhat hogy halálosan megsértünk másokat. Hiszen mi különbség van, ha magunk halunk meg vagy más, a tiltás egyaránt érvényes. A gyilkosság, így az öngyilkosság is természetesen tilos, azonban amennyiben a megélhetésünkről van szó és az rejt minimális veszélyt, úgy azt a sportot szabad még űzni. Ugyan ez vonatkozik akkor, ha esetleg más sérülhet meg. Ha nem így volna, akkor vajon hogyan lehetne engedélyezett például, hogy megbízzunk valakit hogy vágjon ki számunkra egy fát? Ez azonban csak akkor áll fenn, ha mindegyik fél szabad akaratából vesz részt a sportban. Amennyiben a másik fél nem tud róla, hogy a sport a legcsekélyebb veszélyt is rejtegeti, úgy szigorúan tilos ilyesmit tenni.” (Igrot Mose responzum gyűjtemény, Chosen Mispát 1:104)

Mivel Feinstein rabbi magyarázatában nem említette melyik labdajátékról van szó, felmerülhet a gyanú, hogy csakis olyanról, amely valóban minimális veszélyt rejt. Azonban mi a helyzet például az amerikai focival vagy a küzdősportokkal?

Slomó Zálmán Auerbach rabbi (1910-1995) híres responzum gyűjteményében akként rendelkezik, hogy a háláchá is az általánosan elfogadott veszélyeket határozza meg. Minden amit az emberek többsége a veszély miatt visszataszítónak vél, azt a háláchá is tiltja, azonban minden, amit az adott társadalom széles körben elfogad, megengedhető (Minchat Slomó, Mahadura Tinjáná 2-3:37).

Természetesen az, hogy ki hol húzza meg maga számára a határt, amikor veszélyes sportokról van szó az mindenkinek saját ízlésén múlik, hiszen ami túlzottan veszélyesnek tűnhet egyvalakinek, az esetleg sima ügy másoknak. Azonban érdemes gondosan mérlegelni a veszélyes helyzetek előtt, hiszen a Tóra az embert saját (és más) életének védelmére kötelezi: „De őrizkedjetek nagyon lelketek miatt” (Móz5. 4:15)