A manna kifejezést sokan ismerik és legtöbben azt is tudják, hogy az az égi étel volt a manna, mely az égből esett minden nap, amikor a zsidó nép az Egyiptomból történt csodálatos kivonulás után a sivatagban vándorolt 40 évig, míg el nem foglalta a Szentföldet.

A Tóra elbeszélése szerint az Egyiptomból csodálatos módon Isten által megszabadított zsidó nép menekülésekor hozott étel körülbelül egy hónappal később, Ijár hónap 15-én elfogyott. Aznap este „felélték” korábbi készleteiket és Mózeshez, illetve testvéréhez, Áronhoz fordultak kétségbeesetten. Másnap kora reggel az égből csodálatos étel esett, melyet a harmat takart és amelynek a neve manna volt¹. Akad olyan rabbinikus vélemény, hogy bár a nép Mózeshez és Áronhoz Ijár hónap 15-én fordult, ekkor még nem fogyott el az étel, csak fogyóban volt, így a manna csak Ijár hónap 17-én kezdett hullani, mely nap a későbbi Lag BaOmer ünnepe is (erről korábban ITT írtam).²

Azzal kapcsolatban sincs egyetértés bölcseink közt, hogy a manna vajon a héber „man” szóból, azaz adag, ered³. Mások szerint az egyiptomi „mon” szóból, ami azt jelenti, hogy „mi”.⁴

A manna koriander maghoz volt hasonló és egy „bedolach” nevű kristály fehérszerű színével bírt.⁵

Annak érdekében, hogy a manna tiszta maradjon, a Midrás és a Talmud irodalom szerint éjszaka északi szél fújta tisztára a földet, melyet aztán eső is lemosott. Ezután a földre enyhe harmat hullott, melyre ráesett a friss manna, majd ismét egy réteg harmat takarta azt le.⁶

A manna mély morális üzenetet is hordozott. Minden nap pont egy „omer” (ókori héber mértékegység, ma kb. 1,209 kg, többet erről a mértékegységről ITT olvashatsz, egy korábbi írásomban) esett személyenként, egy napra való adag. Isten parancsára másnapra tilos volt eltenni belőle⁷, ami nem fogyott el, azt a sátor előtt kellett hagyni⁸ máskülönben másnapra megrohadt.⁹ Ez arra tanította a zsidókat, hogy bízzanak Istenben, hogy másnapra is lesz táplálékuk.

A manna hullása utáni első péntek reggelén a zsidók kimentek a sátraik elé és azt tapasztalták, hogy dupla adag esett. Mózes elmondta nekik, hogy a szombat, Sábát, pihenőnap, így nem fog esni szombaton.¹⁰ Ennek emlékére teszünk a sábáti ünnepi asztalra két kalácsot, ahogy erről korábban írtam ITT.

A Talmud bölcsei elmesélik, hogy az igaz emberek a mannát a sátraik bejáratánál találták, ugyanakkor az egyszerű embernek a tábor területén kellett „felszednie” adagját. A gonosz emberek pedig messzebbre kellett menjenek saját porciójukért.¹¹ Hasonlóképpen az igazak számára a manna „konyhakész” volt, az átlag számára meg kellett főzni, a gonoszok pedig először meg kellett őröljék és más előkészületeket kellett tegyenek, hogy a manna ehetővé válljon.¹²

Mindenkinek a napfelkelte után 4 órája volt felszedni az aznapi mannát, máskülönben a nap szétégette.¹³ A Midrás elmeséli, hogy az olvadó manna vízzé vált, mely vizet az állatok itatására használták. ¹⁴

A Tóra a manna ízét úgy jellemezi, hogy az valami olajban sült ételhez volt hasonló, miközben mézhez hasonlóan édes volt. Ugyanakkor bölcseink elmondása szerint a manna íze olyan volt, amit az ember elképzelt. Ezzel kapcsolatban szintén a Talmud említi, hogy amennyiben a manna bármilyen ízű volt, hogy lehet, hogy a zsidók mégis hiányolták a dinnyét, a hagymát, a cukkinit és hasonlókat, melyekkel kapcsolatban panaszkodtak Mózesnek. Bölcseink két választ is adnak, egyik szerint ezek nem jó táplálékok a terhes anyáknak, ezért ilyen íze a mannának nem volt, mások szerint nem az ízzel volt problémája az elégedetlenkedő népnek, hanem a manna állagával. ¹⁶

Bölcseink azt is mesélik, hogy a manna tartalmazott minden fontos tápanyagot, melyet az ember teste teljes egészében képes volt megemészteni és felhasználni, ezért semmilyen ürülék nem keletkezett, azaz a sivatagban vándorló nép 40 évig nem végezte „nagy dolgát”.¹⁷

A manna a 40 év alatt minden nap esett és csak Mózes halálakor, a nép Szentföldre való belépésekor szűnt meg. A mannából, Isten parancsára Áron, Mózes testvére egy üveggel eltett a Frigyládába, örök emlékül a sivatagi csodára.¹⁸

A Talmud bölcsei elmondják, hogy később Salamon király, aki előre látta, hogy általa épített első jeruzsálemi Szentély egyszer el fog pusztulni, kialakított egy föld alatti rejtekhelyet a Frigyláda számára, hogy a megfelelő pillanatban a Szentélyben szolgáló papok el tudják azt rejteni. A salamoni Szentély pusztulása előtt 22 évvel Jósiás király a Frigyládát, benne az üveg mannával elrejtette, azt majd csak a Messiás eljövetekekor fogjuk megtalálni.¹⁹

1. Móz2 16:31
2. Chatam Szofer, Joré Déá 233
3. Rási magyarázata Móz2 16:15
4. Rásbám magyarázata Móz2 16:15
5. Lásd Móz2 16:21 és Móz4 11:7 illetve Rási magyarázatát ott
6. Mechilta d’Rabbi Simon bar Jocháj 16:14 és Babilóniai Talmud, Joma traktátus 75b
7. Móz2 16:19
8. Avraham ibn Ezra rabbi magyarázata Móz2 16:19
9. Móz2 16:20
10. Móz2 16:23
11. Babilóniai Talmud Joma traktátus 75a
13. Babilóniai Talmud, Bráchot traktátus 24a
14. Mechilta d’Rabbi Jismael Móz2 16:21-hez
15. Rási magyarázata Móz2 16:32 és Móz4 11:8-hoz
16. Mechilta d’Rabbi Jismael Móz2 16:21
17. Midrás Szifri 11:6; Jálkut Simoni, Bahalotechan hetiszakasz 734
18. Józsué 5:12, egyes magyarázók szerint a manna Mózes halála után 40 vagy 70 napig, mások szerint még 14 évig esett, egészen addig, míg a zsidó nép teljességgel el nem foglalta az Ígéret Földjét.
19. Babilóniai Talmud, Joma traktátus 52b