Nehezen tudom türtőztetni dühömet csalódottságomat, amiért a Szombat c. újság nem közölte válaszírásomat, melyet Heisler Andrásnak írtam ugyan ezen magazin hasábjain megjelent publicisztikájára.

Mint az a Lekvár és Jam olvasók tudják, blogomon kritizáltam az Országos Rabbiképző és Zsidó Egyetemen (ORZSE) zajló folyamatokat, az intézmény szisztematikus zsidótlanítását és a hagyományokkal ellentétes reform irányba történő mozdulását (ITT OLVASHATOD).

Heisler András Mazsihisz elnök a Szombatban írt választ felvetésemre, melyet néhány nappal később pontról pontra cáfoltam, rámutatva, hogy mondanivalóm lényegét a hitközség elnöke nem értette vagy nem akarta érteni.

Ezen írásomat (ha nem olvastad IDE KATT) természetesen elküldtem a Szombat derék szerkesztőinek, akik postafordultával megköszönték, hogy „tájékoztattam őket”. Megjelentetni azonban eszük ágában sem volt.

Honnan tudom ezt?

Onnan, hogy a minap rákérdeztem, hogy ugyan nem volna e etikus a választ is leközölni, nem csak Heisler verzióját, mire azt a választ kaptam a derék főszerkesztőtől, hogy tekintve, hogy írásom máshol is megjelent (értsd a Lekvár és Jam-en) nem fogják leközölni, mert nem közölnek máshonnan átvett publikációt.

Igen, jól tetszenek olvasni.

Mindez persze, akármilyen jól is hangzik, két okból egetverő ostobaság: a Szombat igenis közöl olyan írást, ami máshol is megjelent, másrészről pedig ha nem is teljes terjedelmében, de legalább egy kivonatos változatot közölhettek volna. Ez lett volna szakmai. Ez lett volna derék és becsületes. Csak ehhez gerinc kellene és kurázsi.

A Gondviselésnek, Nektek és az Index-nek hála persze úgy tűnik a Lekvár és Jam-et többen olvassák, mint a Szombatot, tehát nyilván nem azért bánt az eset, mert üzenetem nem jut el az olvasókhoz. Eljut.

A gyáva és őszintétlen magatartás sokkal jobban zavar.