Az embert, sok minden mellett az is megkülönbözteti az állattól, hogy lelkének, az ösztönlény aspektus mellett, van egy isteni oldala is. A kérdés felmerül, hogy mikor költözik a lélek a testbe és mi történik vele, miután beléköltözött.

A zsidó hit szerint a lélek Istennek egy „darabkája”, egy isteni szikra, ennek megfelelően a lélek halhatatlan. A kabbalisztikus (zsidó misztikus) irodalom kifejti, hogy a lélek ennek megfelelően azelőtt is él, mielőtt az ember megszületik és azután is él természetesen, miután valaki meghal. A test, melyről a Biblia úgy ír: „míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél. Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!”¹ fizikai összetevőkből áll (oxygén, szén, hidrogén, nitrogén, kálcium, foszfor stb.) és mint olyan, halandó. Halál után a test elrohad, alkotóelemei visszatérnek a természet körforgásába.

A lélek azonban nem fizikai és mivel Istenből vétetett és nem a föld porából, ezért halhatatlan.

A Talmud bölcsei egy érdekes részletre hívják fel a figyelmet. Mikor Ábrahámot és Sárát meglátogatja három angyal és bejelentik, hogy Sára, aki eddig meddő volt gyereket fog szülni, azt mondják: „Egy esztendő múlva ilyenkor visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának”² A kérdés logikus: miért mondják, hogy egy év múlva, mikor a terhesség 9 hónapig tart?

A válaszhoz meg kell tudnunk, milyen úton kerül a lélek a testbe. Tekintve, hogy a lélek már létezik azelőtt, hogy a testbe kerül, már a fogantatás előtt jóval tudatják vele, hogy egy fizikai testbe fog beköltözni.

A Talmud elmeséli, hogy „40 nappal a fogantatás előtt egy égi hang kihirdeti, hogy a születendő gyermeknek ki lesz a jövendőbelije”³ Ezek szerint a lélek jóval a fogantatás előtt elkezd „hozzászokni a gondolathoz”, hogy egy bizonyos időre, el kell hagynia a lelkek dimenzióját és a fizikai világra kell lejöjjön azzal a nyilvánvaló céllal, hogy ott küldetését teljesítse.

Ez a példa is azt mutatja, hogy a lélek és jövendőbeli „hordozója”, a test kapcsolata nem kilenc hónappal a születés előtt kezdődik, hanem jóval előtte. Ezért is mondják az angyalok, hogy „egy esztendő múlva ilyenkor”.

Az ember lelkének fent említett ösztönlény vagy nevezzük állatias aspektusa már a fogantatás utáni harmadik napon⁴ „beköltözik” a testbe, 40 nappal a fogantatás után pedig követi őt az isteni lélek is.⁵ Ezt követően a lélek kapcsolata a testtel egyre intenzívebbé válik.

A beköltözés fájdalmas, de legalábbis furcsa a lélek számára és eltart egy ideig, míg az elkezdi igazán komfortosan érezni magát. Ahhoz hasonlítható ez, amikor az ember új lakásba költözik és az első néhány éjszaka, ha felkel, hogy kimenjen a mosdóba, meg van kavarodva, esetleg neki is meg ennek-annak. Csak hosszú idő múltán érzi úgy az ember, hogy új otthona valóban igazi otthon.

Születéskor a lélek és a test kapcsolata elválaszthatatlan, együtt, partnerségben, kezdik el felfedezni a világot és benne küldetésüket. Ez a partnerség világi létük során végig fennáll és, mint tudjuk, nem mindig zökkenőmentes, hiszen az ember sokszor a test hívására hallgat, máskor az [isteni] lélek hangjára.

Rajtunk áll a döntés, hogy amikor ez a két irány, a testi vagy nevezzük úgy állati, konfliktusba kerül a spirituális, nevezzük úgy isteni akarattal, melyik győzedelmeskedik. Ilyen típusú kihívással mindannyian, az élet minden mozzanatában szembesülünk. 

1. Móz1 3:19
2. Móz1 18:14
3. Babilóniai Talmud, Szota traktátus 2a
4. lásd Jichák Luria rabbi (1534-1572) Ocrot Chájim, Sáár Ánách, 3. fejezet.
5. Babilóniai Talmud, Menachot traktátus 99b illetve a Maharsa (Shmuel Eidels rabbi, élt: 1555 – 1631) magyarázata a Bráchot traktátus 3a-hoz