Van itt nagyobb zsidó dilemma, mint a viccben szereplő ingyen disznóhús. Hazudnék, ha azt mondom nem érdekel a politika. Nagyon is érdekel. Bevallom azonban, hogy az önkormányzati választások nem hoznak igazán lázba. Tudom, tudom, fontos, de valahogy mégsem szokott megmozgatni. No, persze mindig elmegyek szavazni, mert azt gondolom, hogy aki nem megy szavazni az később ne siránkozzon, ha nem szája íze szerint mennek a dolgok. Egy szavazat is számít, úgyhogy szavazni kell.

Múlt sábeszkor a zsinagógába sétálva azonban megállt bennem az ütő. Gondoltam megnézem magamnak ezeket a jelölteket, ha már az arcomba tolják plakáton.

A 11. kerületben lakom, a jelenlegi polgármestert ismerem, szimpatikus, néhányszor még beszélgettem is vele. Fideszes. Jó fej, szereti a zsidókat és a hitéletet úgy általában, márpedig itt a környékemen, a Gellérthegy lábánál van jó sok templom és hitélet. Katolikus, református, unitárius, mecset. Van rendház és apácazárda is. Másik részről van zsinagóga is a Károli Gáspár téren (ott imádkozom szombaton és ünnepnapokon, erről írtam ITT) és lesz még egy zsinagóga, Isten segítségével, pont az önkormányzattal szemben a régi zsinagóga épületében. A 11. kerületi polgármester nagyon támogató, amennyire tudom, és úgy általában is szépen fejlődik a kerület, legalábbis a belvárosi része biztosan.

Nos tehát, megyek az utcán és nézem az ellenzéki jelölteket. Nincs sok, egy polgármester és egy képviselő jelölt. Gyanús. Megnézem a plakátok alján a támogató pártok logóját és azt hittem nem látok jól. DK, Momentum, MSZP, Párbeszéd, LMP és Jobbik. Ne már! Tényleg? Tényleg ez a választék? Tényleg ennyire kellene utálnom Tarlóst, hogy a Jobbikkos jelöltre szavazzak. No way!

Hozzáteszem az ellenzéknél nálam akkor telt be a pohár, amikor Vágó István, a DK jelöltje és elnökségi tagja zsidó létére akkorát zsidózott, amit ha Bayer Zsolt mondott volna tuti kiakad a liberális értelmiség barométere. (Vágó azt írta 2018 februárjában Facebook oldalára, hogy

„Ateistaként nem érdekel a zsidók és az I.ten (kiírva vagy kipontozva, nagy- vagy kisbetűvel, nekem édesmindegy) viszonya, nehezen viselem a kaftános-pajeszos-kalapos zsidók látványát, nem hatnak meg szertartásaik, és semmi közösséget nem érzek velük. És nem is akarok.” )

Persze nem mintha napi szinten nem hallanék hasonlót más- egyébként vezető- zsidóktól, de egy politikus az mégis más.

Meg is beszéltem egyik barátommal a zsinagógából hazafelé menet dilemmámat, aki azt kérdezte, hogy nem lehet e, hogy ez a Jobbik már nem az a Jobbik és hogy miért nem lehet nekik megbocsájtani csakúgy, ahogy meg lehet bocsájtani Szegedi Csanádnak.

Kifejtettem abbéli álláspontomat, hogy egyes embereknek örömmel megbocsájtok, ha arra érdemesnek bizonyulnak, de egy politikai pártnak, aki éppen aktuális érdekétől vezérelve fordul abba az irányba, amelyiktől több szavazatot remél, nem tudok és nem is akarok megbocsájtani.

A kérdésem a következő volt: képzeljünk el egy olyan magyar valóságot, amiben a baloldal van hatalmon lassan 10 éve és a Fidesz ellenzékben összefog a Jobbikkal. Vajon ugyan ilyen megbocsájtók lennénk e neki, mint amilyenek egyesek a baloldali pártokkal? Aligha.

Ez márpedig kettős mérce, ami nem csak hogy nem korrekt, de intellektuálisan olyan mértékben korrupt, hogy azt épeszű ember nem fogadhatja el.

 Alább a képek a pártok logóival, amelyek, mint idő közben körbe néztem, majd minden jelölt neve alatt együtt szerepelnek. (A fotókat ma- azaz csütörtök reggel- készítettem, félreértések elkerülése végett)