Annak ellenére, hogy a Lekvár és JAM minden ízében saját blog oldalam, nem szeretnék trendet csinálni abból, hogy magánügyeimről írok. Véleményeimről igen, magánügyeimről nem.

Most kivételt teszek egy fontos kérdésben, amivel többen megtaláltak mert, külső szemlélő számára érthető módon tetten érhető némi ellentmondás. Sokat kritizálom a Mazsihiszt, úgy intézményi mint személyi szinten, sőt a neológiát általánosságban sem illetem legtöbbször pozitív jelzőkkel, akkor hogy lehet mégis, hogy neológ zsinagógában imádkozom? Hogy fér össze a kettő?

A kérdés helyénvaló, két aspektusból adnék rá választ.

Első kérdés, hogy vajon a háláchá (zsidó vallásjog) engedi e, hogy ortodox (vagy magát annak tartó és emiatt a mainstream háláchát iránymutatónak tekintő) ember imádkozhat e neológ zsinagógában?

A helyzet az, hogy a hazai neológia általánosságban véve különös jelenség. Hungarikum. Jelenlegi állapotában nem hasonlítható a világ más területein található konzervatív vagy reform mozgalomhoz sem. Azért mondom, hogy jelenlegi állapotában, mert szilárd meggyőződésem, és a tendenciák is afelé mutatnak, hogy a jelenlegi állapot nemigen tartható fenn hosszútávon.

A neológia teológiáját (nem szándékos szójáték) nem tudnám megfogalmazni. Nem csak én, úgy tűnik más sem. Tavaly nyáron el is indult egy vitasorozat, ahol különböző emberek próbálták a maguk módján definiálni a neológiát (köztük neológ rabbik, mint Frölich vagy Fináli és más megmondó emberek, mint Bíró Tamás és Horváth József), de a dolognak nem lett semmilyen „leütése”, konklúziója. A neológiának, legjobb tudomásom szerint nincs jelenleg is érvényes teológia alapokat összegző munkája.

Jegyzem meg az ortodox irányzatnak sincs, ugyanakkor a Sulchán Áruch és az azóta jött kommentátorok elfogadása és az általuk megfogalmazott törvények fennhatósága tesz egy embert ortodoxszá. Ezek a kommentátorok, döntéshozók mindegyike, bár sok mindenben nem értenek egyet és időnként eltérő álláspontokat fogalmaznak meg, azt a háláchá tradicionális keretrendszerén belül teszik. Amint valamilyen irányzat az említett törvényektől illetve ettől a bizonyos keretrendszertől valamilyen módon eltér, úgy szükségessé válhat az irányelvek meghatározása, hiszen a viszonyítási pontok is megváltoznak. Ez jelenleg a neológiánál egyelőre nem fellelhető.

A konzervatív, rekonstrukcionista vagy reform irányzatok mind rendelkeznek ilyen-vagy olyan mélységű teológiai iránymutatással, azonban a neológiát jelenleg nem lehet teljesen függetleníteni a neológiát gyakorlóktól, azokon belül pedig komoly eltérések vannak a vallási törvények betartását illetően, így konszenzusos iránymutatás nem lesz könnyen kialakítható, még ha volna is erre akarat.

Az eredeti kérdésre visszatérve, a „mainstream” háláchá akként rendelkezik, hogy amennyiben a zsinagóga maga ’per se’ megfelel a háláchá követelményeinek, úgy nem csak hogy be lehet lépni, de részt is lehet venni az imákon. Mik ezek a követelmények? Például, hogy nők és férfiak elkülönítve üljenek, az imádkozás a tradicionális módon történjék (és ne például magyarul) stb., követve a Sulchán Áruch iránymutatását. Ebben a tekintetben a legtöbb magyarországi neológ zsinagóga nagyjából rendben van (persze nem mindegyik, hiszen például koedukált ülés sok helyen van és orgona is működik néhány zsinagógában. Ezek, imádkozás idején mindenképpen más elbírálás alá esnek). Amerikában más a helyzet, mert ott, ha egy ortodox ember konzervatív zsinagógában imádkozik az egyfajta állásfoglalás, így itt biztosan komoly megfontolást érdemelne a kérdés.

Amúgy ami a reform zsinagógákat illeti, a legtöbb vélemény szerint oda tilos még belépni is, hiszen a reform mozgalom a judaizmus alapvető hittételeit kérdőjelezi meg (így pl. a Tóra isteni eredetét, a Szóbeli Tan hitelességét és így tovább). Ily tekintetben a reform mozgalom a legtöbb vélemény szerint „Istentagadónak” számít ezért imahelyük bálványimádó helynek minősül, ima időben kifejezetten tilos oda bemenni, még akkor is, ha az embert menekül valami vagy valaki elől (Mácháné Chájim Joré Déá 3:30, Mózes Schück rabbi Oréch Chájim 71.).

A neológia azonban nem reform, attól azért nagyon messze van. Még akkor is, ha a „mozgalom” vákuumban érzi magát és mostanság elindult egy folyamat ami kétségkívül nem túl bíztató (itt írtam erről). Ehhez azonban még sok víz kell lefolyjon a Dunán, vannak még jó sokan a „régivágásúak” közül, akik jobban tartják magukat a tradíciókhoz, akik úgy gondolkoznak az újító lépésekről, hogy azok „נישט ווי ביי מיין פאטער”, „nem olyanok ahogy apámnál voltak”.

Ez tehát a dolog háláchikus része.

Ami az egyéb szempontokat, háskáfát, azaz világnézeti részét illeti. A neológ zsinagóga, melyet szombatonként és ünnepnapokon látogatok nagyon szép, fiatalos, általában jó hangulatú közösség. Jó hely és (többségében) olyan emberek látogatják ahol és akik közt jó lenni, köztük sok közeli barát. De a legfontosabb, hogy alig tíz perc sétatávolságra van otthonomtól, így a legkisebb megerőltetésbe sem kerül a séta szombatonként. Igaz, hogy az imarend nem az általam követett „nuszách” (liturgia), de ez cseppet sem zavar, hiszen amikor előimádkozom akkor természetesen a közösségben használt imarendet követem, ha pedig nem én állok a pulpitusnál, olyankor az általam használt chábád nuszách-ot imádkozom. Nem tudok igazi okot arra, hogy ne járjak oda, egészen addig, míg a háláchikus szabályok betartásra kerülnek, hiszen annyira kézenfekvő. Ráadásul úgy tűnik számítanak is rám, ott hetente rendszeresen órát tartok és általában én imádkozom elő szombatonként és az összes ünnepen, beleértve az őszi nagyünnepeket is. Az, hogy történetesen a zsinagógát a BZsH üzemelteti nem igazán foglalkoztat.