Ma este kezdődik a zsidó újév, naplemente után átlépünk az 5780. esztendőbe. A ros hásáná-i imarend egyik központi eleme az a kettős, látszólag ellentmondásos megfogalmazás, amivel a Teremtőhöz viszonyulunk.

„Atyánk, Királyunk!” mondjuk számtalanszor a Félelmetes Napok során, hiszen azt szeretnénk, ha Isten olykor mint király, olykor pedig mint atya nyilvánuljon meg irányunkban.

A két fogalom, király és atya, ellentmondásban van egymással. A királyság távolságot feltételez, sőt, annál nagyobb a király, annál fenségesebb és annál nagyobb a hatalma, minél elérhetetlenebb, azaz minél távolabb van.

Ezzel szemben az atya, a szülő, akkor igazán jó, ha kapcsolatunk vele közeli és intim. Más szóval az atya annál inkább atya, minél közelebb van. Távolság és közelség, ez a kettősség jellemzi az újévet.

A távolság, a „din” vagy „gvurá”, azaz a bíráskodás és erő attribútuma, míg a közelség minden esetben „cheszed”, azaz jótétemény és szerető gondoskodás.

A Talmud bölcsei azt tanítják, hogy „az ember jobbja mindig húzzon közelebb, balja pedig mindig taszítson kissé”. Ez az alapja minden emberi kapcsolatnak, a gyerekneveléstől a párkapcsolaton át a barátságig. Egyrészről az ember engedje magához a másikat, húzzon közelebb, másrészről fontosak a szabályok és fontos a határok pontos lefektetése.

A titok a pontos „adagolásban” rejlik, ezt kérjük Istentől ezekben a napokban.

„E napon jött létre a világ, és e napon ülsz törvényt összes teremtményeden, úgy, mint gyermekeden vagy úgy, mint szolgádon. Ha mint gyermekeden könyörülj rajta, mint apa gyermekén; ha mint szolgádon, akkor rajtad függ a szemünk, míg megkönyörülsz rajtunk és napvilágra hozod igazunkat, Félelmetes és Szent!”

Kívánok mindenkinek boldog, békés, egészséges és gazdag újévet!