A Tóra (Mózes öt könyve) egyik legfurcsább törvénye az egy hét múlva esedékes zsidó ünnephez, a jom kipurhoz, az engesztelés napjához kapcsolódik.

Ezen a napon ugyanis, sok más törvény ás szokás mellett, a jeruzsálemi Szentély főpapja két tökéletesen egyforma, hibátlan kecskét kellett kiválasszon. Két pergamen darabra szöveg volt felírva, az egyikre az, hogy „Istennek” a másikra az, hogy „bűnbaknak” (héberül „Azázel”), majd sorshúzással döntötték el, melyik kecske legyen az Istennek szánt áldozat és melyik, a zsidó nép vétkeit viselő kecske. Ez utóbbit a Jeruzsálem melletti sivatagba küldték, ahonnan a hegyoldalból leesve lelte halálát. „Izrael fiainak községétől pedig vegyen két kecskebakot vétekáldozat gyanánt és egy kost égőáldozat gyanánt. És áldozza föl Áron a vétekáldozatra való tulkot, mely az övé és szerezzen engesztelést önmagáért és házáért. Azután vegye a két bakot, állítsa azokat oda az Örökkévaló színe elé, a gyülekezés sátorának bejáratához. És vessen Áron a két bakra sorsot, egyik sors legyen; az Örökkévalóé, a másik sors; Azázelé. És áldozza föl Áron a bakot, melyre a sors esett: az Örökkévalóé és készítse el vétekáldozatnak. Az a bak pedig, melyre a sors esett: Azázelé, állíttassék oda élve az Örökkévaló színe elé, hogy engesztelést szerezzenek vele, elküldvén azt Azázelnek a pusztába.”¹

A Tóra különböző korokban élt kommentárjai nagy érdeklődéssel vitatják meg a kérdést: Ugyan hogy lehet az, hogy egy állat viselje az egész nép bűnét? Hova tovább, vajon a nép egész évben bűnözhet, mondván, hogy a jom kipuri „bűnbak” majd engesztelést szerez a bűnökért?

Mose ban Maimon rabbi, a híres Maimonidesz (1135-1204) a kérdést úgy magyarázza, hogy kifejti: „Szó sincs arról, hogy a bűn, mint valami teher lekerülhet valaki válláról és átruházható valaki másra. Ez a szertartás szimbólikus, hogy az ember megismerje a bűnbánat koncepcióját, szabaduljon meg korábbi bűneitől és taszítsa azokat el magától a lehető legmesszebb.”²

A héber „Azázel” szó eredetét amúgy a kommentátorok többféle módon értelmezik. Slomo ben Jichák rabbi, Rási (1040-1105) azt állítja, hogy a szó azt jelenti, hogy sziklás, meredek hegyoldal, mely a bűnbak leesésének helyszínére történő refenrencia. Mose ben Nachmán rabbi, a Rámbán, pedig egyenesen azt mondja, hogy az „Azázel” szó egy bukott angyal neve, melyről a Tóra is, érintőlegesen említést tesz a Teremtés könyvében.³

Érdekes adalék, hogy az angol nyelvben a bűnbakra használt szó, a scapegoat, egy William Tyndale által 1530-ban lefordított Bibliában fordul elő először, igaz, ott, mint escapegoat.

A Maimonidesz fenti magyarázata rávilágít arra a nyilvánvaló tévedésre, hogy az ember azt gondolhatja, hogy bűneiért valaki más tehető felelősség avagy, hogy bűneiért valaki más kell szenvedjen. Ehhez kapcsolódóan jegyzi meg a Talmud, hogy a bűnbak csak azok számára jelentett engesztelést, akik bűneiket jom kipur előtt (is) őszintén megbánták.⁴

Hogy maga a szertartás és a bűnbak koncepciója mennyire nehezen összeegyeztethető az emberi logikával, a Talmud sem rejti véka alá, amikor a Tóra azon versét, miszerint „rendeleteimet tegyétek meg és törvényeimet őrizzétek meg, hogy járjatok szerintük; én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.”⁵ azzal a ténymegállapítással érteti, meg, hogy „az alábbiak amiken a Sátán nevet [a zsidók törvényeit kigúnyolandó]: a disznóhús evésének tilalma⁶, a kevert szövésű [gyapjú és len] ruha viselésének tilalma⁷, a sógorházassághoz kapcsolódó cipő-levetés rituáléja⁸, a leprások rituális megtisztítása⁹ és az Azázel kecskebak elküldése. És azért, hogy ebből a Sátán ne tudjon gúnyt űzni mondja a Tóra a fenti verset.”¹⁰

Ha tetszett, kövesd a Lekvár és JAM-et a Facebookon is: https://www.facebook.com/lekvaresjam.hu/

1. 3Móz 16:5-10
2. More Nevuchim 3:46
3. 1Móz 6:2-4
4. Babilóniai Talmud, Joma traktátus 64a
5. 3Móz 18:4
6. 3Móz 11:5-7
7. 3Móz 19:19
8. 5Móz 25:5-10
9. 3Móz 13:2
10. Babilóniai Talmud, Joma traktátus 64b