Mint azt a Tórában (Mózes öt könyve) olvassuk, Mózes a Szináj hegyi kinyilatkoztatásnál átvette Istentől azokat a kőtáblákat, melyekre a tízparancsolat, vagy egyes vélemények szerint az egész Tóra volt felírva. Miután azonban a Mózesre váró zsidó nép bűnbe esett amikor elkészítették az aranyborjút és ezzel, alig negyven nappal az isteni kinyilatkoztatás után bálványimádásra adták fejüket, Mózes összetörte az Istentől kapott táblákat, megbüntette a hitszegőket, engesztelést kért és kapott a nép számára, majd ismét visszatért a Szináj hegyre, hogy átvegye a második táblákat. Ezeket azonban már nem Isten, hanem Mózes készítette. (Érdekesség képpen jegyzem meg, hogy a Frigyláda tartalmazta mind az két szett kőtáblát, tehát az első darabjait is.)

Szintén ismert tény, hogy a Tízparancsolat két helyen is említésre kerül a Tórában. Először a Szináj hegyi kinyilatkozás leírásakor¹, másodszorra pedig amikor Mózes, halála előtt elmeséli a Szentföldre belépni készülő népnek, hogy miként is volt a csodálatos kinyilatkoztatás.²

A két szöveg azonban számos eltérést tartalmaz, íme néhány a fontosabbak közül (a héber eredetiben az eltérések sokszor másként jelennek meg, a könnyebb érthetőség kedvéért a magyar fordítást használom):

Negyedik parancsolat:

Mózes második könyve szerint:

„Emlékezzél meg a szombat napjáról, hogy megszenteljed azt.”

Mózes ötödik könyve szerint:

 „Őrizd meg a szombat napját, hogy megszenteljed, amint megparancsolta neked az Örökkévaló, a te Istened.”

Ötödik parancsolat:

Mózes második könyve szerint:

 „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú életű legyél a földön, melyet az Örökkévaló, a te Istened neked ad.”

Mózes ötödik könyve szerint:

 „Tiszteld atyádat és anyádat, amint megparancsolta neked az Örökkévaló, a te Istened, hogy hosszú életű légy és hogy jó dolgod legyen a földön, melyet az Örökkévaló, a te Istened ad neked.”

Tizedik parancsolat

Mózes második könyve szerint:

 „Ne kívánd meg felebarátod házát! Ne kívánd meg felebarátod feleségét, szolgáját, szolgálóját, ökrét, szamarát, semmit se, ami felebarátodé!”

Mózes ötödik könyve szerint:

 „Ne kívánd meg felebarátod feleségét és ne vágyakozzál felebarátod házára, mezejére, szolgájára, szolgálójára, ökrére, szamarára és semmire, ami felebarátodé!”

A különbség természetesen nem pusztán szemantikai, hiszen például tudjuk, hogy a szombatra való megemlékezés és a szombat megőrzése nem ugyan azzal a gyakorlati kötelezettséggel bír. A megemlékezés parancsolata az esti és a déli boráldásra vonatkozik, míg a megtartás parancsolata a szombaton tilos munkavégzést írja elő. Szintén feltűnő különbség például a tizedik parancsolat esetében, hogy a Mózes ötödik könyve szerinti verzió nem csak mohóság és irigység bűnét rejti magában, de szót emel az ellen is, ha az ember egyszerűen vágyik felebarátja tulajdonára anélkül, hogy ennek hangot adna vagy akár tettekben megnyilvánulna.

A Talmud és a Midrás irodalom felhívja a figyelmet arra, hogy bizonyos kifejezéseket a Szináj hegy lábánál a kinyilatkozást megtapasztaló nép csodás módon egyszerre hallott. Így például az „őrizd meg” és „emlékezz meg” igéket egyidőben hallotta a nép felhívva a figyelmet arra, hogy az emlékezés és a megcselekvés egyformán fontos.

Szintén megoldásként szolgálhat az a magyarázat, mely szerint míg az első, Mózes második könyvében szereplő verzió „élesben” történt, a második verzió már Mózes interpretációja, melybe simán belefér egy olyan kifejezés, mint „amint megparancsolta neked az Örökkévaló”.

Ez szintén egybevág a két szett kőtábla közti minőségbeli különbséggel, hiszen az elsőt Isten maga, a másodikat Mózes készítette. Érdekes módon, a Talmud bölcsei szerint, a második szett kőtábla értékesebb az elsőnél, annak ellenére, hogy emberi kéz munkája volt. Hiszen pont ez a tény mutat rá arra, hogy a Tóra törvényei nem elérhetetlenek, nem megtarthatatlanok, hanem kifejezetten erre a világra, mindenkorra, minden helyben és időben relevánsak és aktuálisak, ahogy írva van: „Mert ez a parancsolat, melyet én neked parancsolok, nem elérhetetlen számodra és nincs távol az; Nem az égben van az, hogy mondanád: Ki száll föl érte számunkra az égbe, hogy elhozza nekünk és hirdesse azt nekünk, hogy megtegyük; Nem a tengeren túl van az, hogy mondanád: Ki megy át számunkra a tengeren túlra, hogy elhozza nekünk és hirdesse azt nekünk, hogy megtegyük; Hanem nagyon közel van hozzád az ige, szádban és szívedben, hogy megtedd azt.”³

Ha tetszett, kövesd a Lekvár és JAM-et a Facebookon is: https://www.facebook.com/lekvaresjam.hu/

1. 2Móz 20:1-14
2. 5Móz 5:6-18
3. 5Móz 30:11-14