Az őszi zsidó ünnepek gyors egymásutánban követik egymást. Alig két hete, hogy a kétnapos zsidó újév véget ért, melyet egy héttel később jom kipur, az engesztelés napja követett és máris nyakunkon a szukot, a sátoros ünnep. Míg ros hásáná és jom kipur az önvizsgálat, elmélyült lelki gyakorlat és bűnbánat időszaka, szukot a vidámság és az Istenszolgálat örömének ideje.

„Bizony, tizenötödik napján a hetedik hónapnak, midőn betakarítjátok az országnak termését, ünnepeljétek az Örökkévaló ünnepét hét napig; az első napon nyugalom és a nyolcadik napon nyugalom. Vegyétek magatoknak az első napon díszes fa gyümölcsét, pálmaágakat, sűrű lombú fának ágát és patakmenti fűzfaágakat, és örvendezzetek az Örökkévaló, a ti Istenetek színe előtt hét napig. Ünnepeljétek azt ünnepül az Örökkévalónak hét napig az évben; örök törvény az nemzedékeiteken át, a hetedik hónapban ünnepeljétek azt. Sátrakban lakjatok hét napig, minden bennszülött Izraelben lakjék sátrakban. Hogy megtudják nemzedékeitek, hogy sátrakban lakattam Izrael fiait, midőn kivezettem őket Egyiptom országából; én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.”¹

Ahogy a fenti tórai idézetből ismerjük a nyolc (, a Szentföldön kívül kilenc) napig tartó ünnepnek két fizikai és egy spirituális kelléke van. Egyrészről hét (Izraelen kívül nyolc) napig erre a célra készített speciális sátrakban étkezünk, sőt sokan ott is alszanak, más részről minden nap (szombat kivételével), a reggeli ima részeként, meglengetjük a négy növényből álló szukoti csokrot.

Bár az, hogy az ember semmilyen ételt vagy italt ne fogyasszon az ünnepi sátron kívül kétségkívül embert próbáló, mégis a legnehezebb ezen az ünnepen a hét napig tartó folyamatos vidámság, hiszen ez azt is jelenti, hogy az ember egy teljes héten át egy pillanatra sem lehet szomorú vagy közömbös. Bölcseink felhívják a figyelmet arra, hogy a tartós vidámság és öröm állapotának elérése hasonlóan nagy kihívás, mint az Isten vagy embertársaink szeretetének parancsa. Mindkettő eléréséhez szükségeltetik, hogy teljesen alávessük magunkat Isten uralmának és felismerjük, hogy minden a világon Isten akaratából történik.

Így kapcsolódhat az ünnepi sátorban lakás és étkezés a gondtalan, hosszantartó vidámsággal. Ugyanis míg a sátorba költözés kinyilvánítja azon szándékunkat, hogy elhagyva otthonunk kényelmét és biztonságát, átmeneti szállásba költözünk, kitéve magunkat a természet viszontagságainak és átadva magunkat az isteni gondviselésnek, a vidámság is megkívánja az önfeláldozást és az isteni uralomnak való alárendeltséget.

A sátor maga egy legalább három, stabilan álló falból álló építmény, melynek teteje növényből, faágakból vagy nádból van, mely nem csak ideiglenességet tükröz, de totális védelmet sem nyújt.

Az ünnepi csokor kellékei pedig datolya pálma, mirtusz és fűzfa ágak és az etrog nevű cirtus növény, melyet összefogva a reggeli ima keretén belül lengetünk az ünnep során.

Szukot ünnepe, a tavaszi Pészách és a nyár eleji Sávuot mellett a harmadik zarándokünnep, melynek során az ókori Jeruzsálemben álló Szentélyhez kellett minden zsidó embernek zarándokolnia és ott ünnepi áldozatot bemutatni. Az ünnep során összesen 70 áldozati bika megegyezik a biblia szerinti 70 néppel (értsd a világ összes nemzete, hiszen mindenki Noétól származik, pontosabban az ő 70 unokájától származik), így Szukot a legegyetemesebb zsidó ünnep is egyben, amikor a Szentély más népek számára is meg lett nyitva.

Ebben az évben szukot ünnepe vasárnap este kezdődik, hétfő és kedd (okt. 14, 15) szigorú munkavégzési tilalommal járó napok, amelyekhez hasonló az ünnep utolsó két napja is, mely egy héttel később, szintén hétfőre és keddre esik(okt. 21, 22). A közbülső napok ún. félünnepek, amikor ugyan megtartjuk az ünnepi hangulatot és a szukoti szokásokat, de (szombat kivételével) nincs szigorú munkatilalom.

1. 3Móz 23:39-43