A cím pontosabban fogalmazva úgy kellene szóljon, hogy amit a Bábel tornyáról tudhatunk. Ugyanis sok misztikus történet van a Bibliában, de Bábel tornyának története kétslég kívül egyike azon eseményeknek, mely évezredek óta megmozgatta számos rabbi, tudós, filozófus és történész fantáziáját.

A Noé féle özönvíz után az emberiség egy helyen telepedett meg, a mezopotámiai Sineor völgyében. A Tóra mindösszesen 9 versben foglalja össze a történetet:

És volt az egész föld egy nyelvű és egyforma beszédű. És történt, midőn elvonultak keletről, találtak egy völgyet Sineor országában és letelepedtek ott. És mondta egyik a másiknak: Nosza! vessünk téglát és égessük azt égetett téglává; és lett számukra a tégla kő gyanánt és a gyanta volt számukra vakolat gyanánt. És mondták: Nosza! építsünk magunknak várost és tornyot, csúcsa az eget érje, hogy szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén. És leszállott az Örökkévaló, hogy megnézze a várost és a tornyot, melyet építettek az ember fiai. És mondta az Örökkévaló: Íme, egy nép és egy nyelve van mindnyájuknak s ez az, amit ők tenni kezdtek és most nem lesz megvonható tőlük semmi, amit tenni szándékoznak. Nosza! szálljunk le és zavarjuk el legott nyelvüket, hogy ne értse meg egyik a másik nyelvét. És elszórta őket onnan az Örökkévaló az egész föld színére és abbahagyták a város építését. Azért nevezték Bábelnek, mert ott zavarta meg az Örökkévaló az egész föld nyelvét és onnan szórta el őket az Örökkévaló az egész föld színére.¹

A Talmud bölcsei² több magyarázatot kínálnak arra, vajon mi késztette az emberiséget egy olyan szupermagas torony építésére, mely az „egeket ostromolja”.

Az ember, mely Noé családjából származott még élénken emlékszik a „családi legendára”, miszerint a Teremtő özönvíz által pusztította el a gonoszságra hajló emberiséget. Sokan gondolták tehát, hogy Isten a természet rendjébe „programozta”, hogy a világ 1.656 évente elpusztul.³

Rabbi Sila szerint az emberek azt tervezték, hogy egy elég magas torony által baltákkal, csákányokkal és más eszközökkel „lecsapolhatják” az égi vizeket, hogy ne történhessen ismét özönvízszerű katasztrófa.

Rabbi Jirmija bar Elázár szerint három csoportja volt az embereknek, mindegyik más és más céllal építette ugyan azt a tornyot. Az egyik azt gondolta, hogy egy elég magas torony megfelelő védelmet biztosít egy következő özönvíz esetére, hiszen annak tetejére menekülve megmenekülhetnek a pusztulástól. A másik csoport kifejezetten bálványimádási célokra építette a tornyot azt gondolva, hogy a pogány istenség amit imád megvédi majd a világot a Teremtő Isten özönvízétől. A harmadik csoport egyszerűen Istennel kívánt harcolni a torony által, megmutatni Istennek, hogy az emberiség igenis képes felvenni a harcot Istennel.

Végezetül Rabbi Nátán azon az állásponton van, hogy az emberiség minden tagja bálványimádás céljára építette a tornyot.

A torony építésén 600.000 ember dolgozott, éjt nappallá téve.⁴ A "főmérnök", a torony szellemi atyja, véreskezű diktátor, Nimród, aki azzal, hogy az emberiséget egy épületbe kívánta terelni, meg akarta szilárdítani önkényuralmát (Nimródról bővebben ITT írtam). Az építmény minden bizonnyal korának legmonumentálisabbja volt, hiszen olyan magas volt, hogy a rabbinikus irodalom szerint egy évig tartott, míg az építőanyagot az ember felvitte a torony tetejére. Ezért is hívják fel a Talmud bölcsei a figyelmet a kor emberének erkölcstelen és értékrendjében eltévelyedett mivoltára, amikor megjegyzik, hogy ha egy tégla hullott le az épület tetejéről azt rendkívüli kárnak ítélték meg, azonban ha egy ember esett le és halt szörnyet, az mindenkit hidegen hagyott. (Sajnos azóta a történelemben többször megtapasztalhattuk milyen az, amikor az emberi élet értéktelen és könnyen feláldoztató egy nemesnek gondolt cél miatt.)

Isten, mikor megelégelte az ember igyekezetét, hogy felvegye a harcot a világ Teremtője ellen, összekeverte az emberek nyelvét.⁵ A korai és kései rabbinikus irodalom is mélyrehatóan foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy ha az emberiség valóban pogányságra és bálványimádásra adta a fejét, ha valóban Istennel akartak harcolni, vajon miért nem pusztította el a Teremtő ezt a nemzedéket is, ahogy elpusztította Noé nemzedékét.

A híres 19. századi rabbi, Naftali Cvi Jehuda Berlin (1816-1893) magyarázatában azt fejtegeti, hogy az emberiség romlott volt ugyan, de legalább összetartó. Isten márpedig jobban értékeli, ha az emberek kooperálnak egymással még akkor is, ha azt nem nemes célból teszik, mintsem hogy háborúznak és egymást pusztítják (ahogy ez a Noé generációjában elharapódzó erőszak esetén látható volt⁶). Berlin rabbi megjegyzi, hogy az emberek a torony építésénél összegyűltek abban a reményben, hogy egy egységes társadalomba tömörülve, közös célért fáradozva akarnak élni. Ugyanakkor elkövették azt a hibát, hogy túlságosan uniformizálni akarták társadalmukat. Gondolkodjon és cselekedjen mindenki hasonlóan. Márpedig az effajta törekvés a diktatúra és az önkényuralom előszobája, ezt pedig Isten nem hagyhatta. El nem pusztította őket ugyan, de a nyelvek „bevezetésével” megnehezedett a különböző családok közti kommunikáció és a családok (akikből később a népek lettek) szétszóródtak a föld minden szegletébe.

A lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneerson (1902-1994) rabbi mély morális mondanivalóra hívja fel a figyelmet. A puszta túlélés nem lehet cél. A túlélés mindössze eszköz ahhoz, hogy az ember vagy az emberiség valami értékeset alkosson. Abban a pillanatban, hogy a célt nem tölti meg spirituális tartalom, könnyen utat tör magának az immoralitás és az erkölcstelenség, ahol a túlélés céljáért semmi sem túl drága, semmi sem feláldozhatatlan.

Érdekes adalék, hogy Bábel tornyának története, csakúgy, mint az özönvíz legendája, számos ősi kultúrában megtalálható. Az asszír-sumér mondavilágban Emerkár, Uruk királya épít hatalmas tornyot, majd kéri Enki istent, hogy keverje össze a világ nyelveit, de hasonló történetet ismerhetünk meg a mexikói, tanzán, botswanai és nepáli népek mondavilágában is.⁷

Ha tetszett az írás kövess a Facebookon is https://www.facebook.com/lekvaresjam.hu/ 

1. 1Móz 11:1-9
2. Babilóniai Talmud, Szánhedrin traktátus 109a
3. Az özönvíz a zsidó időszámítás szerinti, tehát az ember teremtése utáni 1.656. évben volt (Széder Háolám)
4. Széfer háJásár 12a
5. A rabbinikus irodalom 70 alap nyelvet tart számon, Noé 70 közvetlen leszármazottja után. A héber nyelv nem egyike ennek a hetven nyelven, hiszen az volt az „eredeti”, melyen Isten a világot teremtette. Érdekesség, hogy a lubavicsi rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi (1902-1994) egy találkozó alkalmával megjegyezte, hogy a magyar nyelv is egyike a 70 „alap” nyelvnek.
6. 1Móz 6:11-12
7. Encyclopaedia Britannica