A mai Törökország, Irak, Szíria és Örményország egyes területén élő kurdok közt meghonosodott zsidó közösség egyike a közel-kelet legrégebbi zsidó közösségeinek. A terület, mely az ókori Babilónia része volt csaknem 2.500 éve ad otthont zsidóknak, akik az első jeruzsálemi Szentély lerombolása utáni száműzetés miatt kerültek a területre már ie. 586 környékén. Egyesek már ennél akár csaknem 150 évvel korábban ideérkeztek, mikor az asszírok lerohanták az északi zsidó királyságot, Izraelt, száműzve az ott élő 10 törzset, kiknek egy jelentős része Babilóniába, azon belül sokan a mai kurdok lakta területeken telepedtek le.

A bibliai Királyok könyvében azt olvassuk, hogy „Áháznak, Júda királyának tizenkettedik évében Hóséa, Élá fia lett Izráel királya Szamáriában kilenc esztendeig. Azt tette, amit rossznak lát az Örökkévaló, bár nem annyira, mint Izráel előbbi királyai. Ellene vonult fel Salmaneszer, Asszíria királya, Hóséa pedig a szolgája lett, és adót fizetett neki. De amikor Asszíria királya rájött, hogy Hóséa összeesküvést szőtt, és követeket küldött Szóhoz, Egyiptom királyához, Asszíria királyának pedig nem küldte meg az évenkénti adót, akkor Asszíria királya elfogatta őt, és megbilincselve börtönbe vetette. Majd felvonult Asszíria királya az egész ország ellen, felvonult Szamária ellen, és ostromolta három évig. Hóséa uralkodásának kilencedik évében elfoglalta Asszíria királya Szamáriát, Izráelt pedig fogságba hurcolta Asszíriába, és letelepítette őket Halahban és a Hábornál, Gozán folyójánál, meg a médek városaiban.”¹ Az említett települések, Halah, Hábor, Gozán a mai kurdok által lakott területeken vannak.

Annak dacára, hogy a kurdok által leginkább lakott területek a mai Törökország határain belül vannak, a zsidók jellemzően inkább a régió mai Irakhoz tartozó részén éltek. Az isz. 1170-ben a környéken járó híres zsidó utazó, tudelai Benjamin írásaiban megjegyzi, hogy Amadija városában huszonötezer zsidó él.

A kurdisztáni zsidók általában földműveléssel foglalkoztak, elfogadható életkörülmények között és viszonylagos békében éltek nem-zsidó szomszédaikkal, akik meglehetős toleranciát mutattak velük szemben. A kapcsolat annak ellenére is nyugodt volt, hogy a zsidók a Talmud nyelvét, az aráminak „zsidó változatát” beszélték egymás közt, mely a közeli rokonságban van a héber nyelvvel, héber betűket használ, de kurdisztánban kiegészült kurd, perzsa és más nyelvekből átvett szavakkal és kifejezésekkel is. A nyelvet a kurd zsidók „lisná jehudijá”, azaz zsidó nyelvként határozták meg.

Érdekesség, hogy az időszámítás utáni első században a környék egyik királysága, Adiabne, szoros kapcsolatba került a zsidókkal. Történt ugyanis, hogy Monobaz király halála után a trónt fia, Izatesz örökölte, aki vaskezű anyja befolyása alatt uralkodott. Az özvegy, Heléna királynő felvette a zsidó vallást és bár a kor szokásainak megfelelően ez azt is jelentette, hogy a királyság hivatalos vallása is a zsidó lett, hiszen Izatesz királyt is érdekelte a zsidók hite, az alattvalók nagy része megtartotta zoroasztrianizmus vallást.

A legenda szerint a királynő és fiai a zsidó vallás alapjait egy kereskedőtől, bizonyos Chananja rabbitól tanulták, aki később a „tanítványok” képzését átadta egy híres tudósnak, a galileai Elázár rabbinak.

Heléna királynő, akit a zsidó irodalom Heléni háMálkának hív, Jeruzsálemben telepedett le, ott palotákat építtetett magának és két fiának, Izatesz bár Monobáznak és II. Monobáznak, hogy pénzzel, befolyással és katonákkal segítsék a zsidók rómaiak elleni harcát. A királynő jótékonyságát szarkofágján olvasható felirat is őrzi: „cádká málkátá”, azaz „igazságos királynő.

Az adiabnei királyság önállósága ugyan az időszámítás utáni 115 környékén megszűnt, a királyság hatását és egyedülálló történetét illetve Heléna és fiai nagyságát a Talmud számos helyen említi.

A 12. században számos zsidó menekült a keresztes hadjáratok elől a Szentföldről és a mai Szíria más területeiről és lelt új otthonra a kurd zsidók közt. Hasonló módon a 13. században jelentős mennyiségű bagdadi zsidó telepedett meg itt, miután a mongolok lerohanták a Bagdad környékét.

Érdekes, hogy pont a keresztesek ellen a 12. században egy kurd zsidó, bizonyos Dávid Álroj zsidókból álló hadsereget szervezett, hogy azzal bevonuljon Jeruzsálembe, de terve nem járt sikerrel, őt maga még a tervezett indulás előtt meggyilkolták.

Az időben ugorva néhány évszázadot, 1600 környékén, találkozhatunk a kurd zsidó minden bizonnyal legérdekesebb képviselőjével, Ásznát Barazanival (1590-1670), aki nő létére hatalmas rabbinikus tudással rendelkezett, ami miatt kivételes tiszteletben részesítették. Ásznát egy jesivát (rabbinikus iskola) is vezetett a mai Irak területén található Moszul városában, ahol több száz tanuló szívta magába a Tóra ismereteit.

A jesivát korábban Ásznát édesapja a híres rabbi, Smuel ben Netánel háLévi alapította, aki, mivel nem volt fia, lányán keresztül kívánta átörökíteni tudását. Ásznát Bárzáni egy írásában így emlékszik meg fiatalkorának tanulmányairól: „Sosem mentem ki a házból, sosem mentem az ajtó közelébe sem. Úgy kezeltek, mint Izrael hercegnőjét, minden kívánságomat tanulók hada leste. Tudósok és bölcsek ölében nevelkedtem, akiket édesapám bízott meg, hogy a legjobb oktatást kapjam.”

Ásznát Jákob Mizráchi rabbihoz ment feleségül, házassági szerződésükben egyedülálló módon az állt, hogy Ásznát „nem kötelezhető semmilyen házimunkára, hogy minden idejét a Tóra tanulásának szentelhesse.”

Apja halála után Ásznát vette át tehát a jesiva vezetését, de nem sok idő után, finanszírozás hiányában, az intézmény bezárta kapuit és megszűnt.

A kurd zsidókat különös kapcsolat fűzi Náchum prófétához, kinek sírja Moszultól körülbelül 30 kilométerre található és ahová a helyi zsidók minden Sávuotkor (a Tóraadás és a tavaszi aratás ünnepe) elzarándokoltak. A sírt ma keresztények őrzik és hála Istennek egyelőre sikerült azt megóvni az ISIS rombolásától.

Izrael államának 1948-as megalakulása után a kurd zsidók élete jelentősen megnehezedett, így Izrael állama 1949 és 1952 között, több menetben, az „Ezra és Nechemia hadművelet” során kimentette a térségben elő körülbelül 25.000 zsidót, akik a régi-új zsidó hazában váltak szerves részévé a társadalomnak.

Ha tetszett az írás kövess a Facebookon is https://www.facebook.com/lekvaresjam.hu/

1. Királyok2 17:1-6