A minap egy rendkívül érdekes hírről lehetett olvasni: Izraelben egy olyan törvény lépett életbe ami csak a kóser sertéshús importját engedélyezi az országba. A hír már első olvasatra is rendkívül furcsa, hiszen azt talán még a zsidó vallási törvények és szokások területén kevéssé járatosak is tudják, hogy a sertés ab ovo nem kóser, hiszen a disznó (rituális értelemben legalábbis) tisztátalan állat (lásd lejjebb). A kóser sertéshús tehát nem létező fogalom.

Az új törvénynek nyilván az volt a szándéka, hogy eleve kizárja az Izraelbe történő sertéshús exportot, amellett, hogy az országban egy sokkal korábbi törvény szerint tilos sertést nevelni.¹

Az, hogy miért tilos a sertéshús fogyasztása viszonylag egyértelmű a Tóra szövege alapján:

„És szólt az Örökkévaló Mózeshez és Áronhoz, mondván nekik: Szóljatok Izrael fiaihoz, mondván: Ezek az állatok, melyeket ehettek minden barom közül, mely a földön van. Mindazt, aminek hasadt patája van és pedig kettéhasadt patája, meg kérődző a barmok között azt ehetitek. De ezeket ne egyétek a kérődzők közül és a hasadt patájúak közül: a tevét, mert kérődző az, de patája nincs meghasadva, tisztátalan az nektek. És a tengeri nyulat, mert kérődző az, de patája nincs meghasadva, tisztátalan az nektek. És a nyulat, mert kérődző az, de patája nincs meghasadva, tisztátalan az nektek. És a sertést; mert hasadt patájú az és ketté hasadt a patája, de kérődzni nem kérődzik, tisztátalan az nektek. Húsukból ne egyetek és dögüket ne érintsétek; tisztátalanok azok nektek.”²

De vajon miért tilos sertést nevelni akár abból a célból, hogy húsát a nem-zsidó lakosság vagy export céljára értékesítsék?

Bár Izrael szekuláris ország, a törvény szellemisége a zsidó vallásjogból ered. Elsősorban érdemes tudni, hogy a háláchá (zsidó vallásjog) nem tiltja a nem-kóser állatok tartását vagy akár azt, hogy belőlük valamiféle hasznot származtasson egy zsidó kivéve, ha olyan állatról van szó, melynek tartási célja elsősorban az, hogy később elfogyasszák. Így például zsidó ember tarthat lovat, mely csakúgy mint a sertés nem kóser állat, ugyanakkor disznót, mivel tartásának elsődleges célja húsának fogyasztása, már nem szabad zsidó embernek tartani.³

Ugyan a nem-kóser állatok tekintetében nincs igazi különbség  a sertés vagy mondjuk a nyúl esetleg lóhús között, a disznó valahogyan mégis kiemelten negatív szerepet kapott a zsidó vallásjogban és szimbólumává vált a nem-kóser állatoknak. Ennek minden bizonnyal egyik oka, hogy a sertést a ló vagy a nyúlhússal ellentétben nagyon széles körben fogyasztják és fogyasztották régen is, így ez volt a „leglátványosabb” példája a nem-kóser állatoknak. Másik oka ugyanakkor az lehet, hogy a fenti bibliai vershez kapcsolódó kommentárok megjegyzik, hogy a sertés sunyi állat. Kívülről kósernek tűnik, a patája alapján ugyanis megfelel a páros ujjúak kritériumának, ugyanakkor nem kérődzik. Mintha azt mondaná, jegyzik meg a kommentárok, hogy „egyél meg nyugodtan, hisz látod, hasított a patám”⁴

Kifejezetten a sertés tartással kapcsolatban említ meg a Talmud egy esetet a második jeruzsálemi Szentély idejéből, mely mutatja, hogy a disznó mennyire „nem kívánatos állat” a Szentföldön:

„A Misna kijelenti, mindenhol tilos disznót nevelni. Bölcseink ezt a törvényt az alábbi okra vezetik vissza: amikor háború dúlt a Hásmoneus családban [mely az akkor Izraelben uralkodó család volt], Horkanosz [az egyik testvér] Jeruzsálem falain belül volt, a másik [testvér] Arisztobulosz pedig a falakon kívül állomásozott seregével. A belül rekedtek [akik a Szentélybeli szolgálathoz is így közel voltak] minden nap pénzt eresztettek le egy dobozban a falról és a kint állomásozók a pénzért állatot küldtek fel [a minden napi rendszeres Szentélybeli áldozatokhoz].

Egy bizonyos öreg ember, aki rendelkezett a görögök bölcsességével azt tanácsolta a kívül álló seregnek, hogy egészen addig nem lesznek képesek legyőzni [Horkanosz] seregét, míg a Szentélybeli áldozatok minden nap feláldozásra kerülnek [hiszen Isten védi Horkanosz seregét amiért megőrzik a Szentélybeli szolgálatot]. Ezért másnap, mikor leeresztették a dobozt a pénzzel, áldozati állat helyett egy disznót küldtek fel. Amint húzták felfele a kötelet, a disznó patája beakadt a fal közepébe és egész Izraelt hatalmas földrengés rázta meg, négyszázszor négyszáz párszá⁵ területen. Ekkortól mondták a bölcsek, hogy átkozott aki disznót nevel Izrael terültén és átkozott, aki görög bölcsességet tanít gyerekének!⁶

A fenti történet olyannyira mély nyomott hagyott a zsidó vallásjogban, hogy míg más nem-kóser állat tartása engedélyezett (például a bőr felhasználásának céljából), a sertéstartás mindig is tilos volt zsidó ember számára.⁷

Nyomj egy like-ot és kövess a Facebookon is: https://www.facebook.com/lekvaresjam.hu/

1. A törvény alól kivételt képeznek keresztény vagy keresztény-arab gazdaságok, ahol ez engedélyezett.
2. 3Móz 11:1-8
3. Sulchán Áruch Jore Déa 117:1
4. Slomó ben Jichák rabbi magyarázata 3Móz 11:7-hez
5. ókori hosszmérték
6. Sulchán Áruch Chosen Mispát 409:2