Talán a legősibb zsidó szokás a körülmetélés. A fiúgyerek előbőrének eltávolítása immár több, mint 3.700 éve zsidó hagyomány. A polgári időszámítás előtti 1714-ben (zsidó időszámítás szerint, tehát az ember teremtése utáni 2048. év Niszán hónap 13. napján) metélte körül magát az első zsidó, Ábrahám és metélte körül akkor 13 éves fiát Ismáelt. A történetről a Tórában ezt olvassuk:

„Midőn Ávrám kilencvenkilenc éves volt, megjelent az Örökkévaló Ávrámnak és mondta neki: Én vagyok az Isten, a Mindenható, járj előttem és légy tökéletes. És én teszem szövetségemet közém és közéd és megsokasítalak igen nagyon. És Ávrám leborult arcára; Isten pedig beszélt vele, mondván: Az én szövetségem íme veled van és te leszel a népek tömegének atyjává. Azért ne neveztessék a te neved Ávrámnak, hanem legyen a te neved Ávráhám, mert népek tömegének atyjává teszlek én téged. És megszaporítlak téged igen nagyon és népekké teszlek, és királyok származnak majd tőled. És én fönntartom , szövetségemet közöttem és közötted, meg magzatod között utánad, az ő nemzedékeiken át, örök szövetség gyanánt, hogy legyek teneked Istened és magzatodnak utánad. Neked adom és a te magzatodnak utánad tartózkodásod országát: Kánaán egész országát, örök birtokul; és én leszek nekik Istenük. És mondta Isten Ávráhámnak: Te pedig az én szövetségemet őrizd meg, te és a te magzatod utánad, az ő nemzedékeiken át. Ez az én szövetségem, amelyet megőrizzetek közöttem és köztetek és magzatod között utánad: Metéltessék körül nálatok minden férfiszemély! Metéljétek körül előbőrötök húsát és legyen ez szövetségjelül köztem és köztetek: És pedig nyolc napos korában metéltessék körül nálatok minden férfiszemély, nemzedékeiteken át; a házban született vagy a pénzen vett bármely idegen közül, aki nem a te magzatodból való. Metéltessék körül a házadban született és a pénzeden vett és legyen szövetségem a testeteken örök szövetségül! A körülmetéletlen férfi pedig, aki nem metéli körül előbőrének húsát, irtassék ki az a lélek népe köréből, szövetségemet szegte meg.”¹

Később, mikor Izsák megszületik, Ábrahám természetesen követve Isten parancsát őt is körülmetéli: „És körülmetélte Ávráhám Izsákot, az ő fiát nyolc napos korában, amint megparancsolta neki Isten.”²

A körülmetélés volt tulajdonképpen az első olyan parancsolat, melyet Ábrahám, már mint héber (értsd zsidó) kapott Istentől és amely azóta is széleskörben elterjedt zsidó szokás, melyel megmutatjuk, hogy hiszünk abban a szövetségben, melyet a Teremtő kötött ősatyáinkkal.

A körülmetélés, héber nevén brit milá (a szövetség jele) fontosságára Isten Mózes figyelmét is felhívta, miután kivezetette a zsidókat az egyiptomi rabszolgaságból: „És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: Szólj Izrael fiaihoz, mondván: midőn egy nő magzatot hoz világra és szül fiúgyermeket, tisztátalan legyen hét napig, tisztulása szenvedésének napjai szerint legyen tisztátalan. A nyolcadik napon pedig metéltessék körül előbőrének húsa.”³

Arra, hogy a parancsolat milyen fontos jelentőséggel bír, Joszef Káró rabbi (1488-1575), a Sulchán Áruch szerzője hívja fel a figyelmet. Ugyanis a körülmetélés elmulasztása esetén kiszabott büntetés az „Ég általi halál”, melynek lényege, hogy nem földi bíróság dönt a vétkes felett, hanem Isten veszi kezébe az esetleges büntetést. Hasonló büntetés a Tórában jellemzően csak tiltó parancsolatok áthágásánál látható, cselekvő parancsolatok esetén a körülmetélésen kívül csak egy micva (parancsolat) részesül ebben a típusú retorzióban, a [jeruzsálemi Szentélyben bemutatott évenkénti] pészáchi áldozat elmulasztása.

Mindkét rendelet, a körülmetélés és a pészáchi áldozathozatal a zsidó néphez való tartozást fejezi ki, zsidó ember, aki ezeket a parancsolatokat nem teljesíti, tulajdonképpen kinyilvánítja, hogy nem kíván a zsidó néphez tartozni, nem osztozik az egyetlen Isten uralmában.

A körülmetélést fiúgyermekeken nyolc napos korban végzik (akkor is, ha a nyolcadik nap szombatra vagy zsidó ünnepre esik)⁴, késlekedni vele csak akkor szabad, ha valamilyen egészségügyi okból nem hajtható végre a szertartás. Ha ilyesmi történik, akkor a veszély elhárulta után azonnal végre kell hajtani a parancsolatot. (Amennyiben egy fiút nem metéltek körül csecsemőkorában és a szülők elmulasztották e kötelezettségüket, 13 éves kor felett a fiú maga felelős azért, hogy körül legyen metélve. Sosem késő a parancsolatot végrehajtani, ha esetleg elmaradt, hiszen Ábrahám is 99 éves volt mikor Isten meghagyta neki a körülmetélés parancsát.)

Bár a fiúgyermekek körülmetélésének felelőssége a gyermek apját (vagy annak hiánya esetén az anyját terheli) az esetek döntő többségében természetesen nem az édesapa végzi el a beavatkozást, hanem egy, a feladatban jártas Istenfélő zsidó szakembert, úgy nevezett mohél-t bíznak meg a szülők.

A szertartás maga egy pillanat, a körülmetélés után kapja meg a gyermek a héber nevét (mely optimális esetben a polgári nevévé is válik).

A körülmetélés a zsidó álláspont szerint nem hogy nem számít csonkításnak, de az ember teste ezáltal válik tökéletessé. Erre a Talmud hívja fel a figyelmet a fent említett tórai vers alapján, miszerint: „...járj előttem és légy tökéletes. És én teszem szövetségemet közém és közéd...”, azaz Ábrahám azután válhatott tökéletessé, hogy körülmetélte magát.⁵ Ezt az álláspontot erősíti meg egy másik aspektusból a középkori Széfer háChinuch, amikor azt írja, hogy a [férfi] test a körülmetélés után válik tökéletessé.⁶

A cicumcisio szokását más vallások, így az iszlám is gyakorolja, de Európában jellemzően zsidó szokás (leszámítva természetesen az egészségügyi okból történt körülmetélést), mely a mai napig mutatja a zsidó nép ragaszkodását az isteni kötelékbe való tartozáshoz.

1. 1Móz 17:1-14
2. 1Móz 21:4
3. 3Móz 12:1-3
4. Babilóniai Talmud, Szánherdin traktátus 59a. Amennyiben a körülmetélés szombaton vagy ünnepnapon történik, a rituálét végző mohél már az ünnep beállta előtt elviszi a szükséges eszközöket az szertartás helyszínére, elkerülendő a szombatszegést.
5. Babilóniai Talmud, Nedárim traktátus 31b
6. századi törvénykódex, szerzője ismeretlen (legtöbben a barcelonai Áron haLévi rabbinak tulajdonítják, aki 1235-1290-ig élt), a fent említett gondolat a könyvben a 2. micvánál olvasható