Sok vallásban, így a zsidóságban is, a házasság egyik legismertebb jelképe a gyűrű, melyet a vőlegény ad a menyasszonynak az esküvői sátor, a chupa alatt. Talán nem mindenki tudja, de eredetileg nem a gyűrű volt a feltétlenül szükséges kelléke egy esküvőnek. Akkor vajon honnan ered a szokás?A Misna¹ döntvénye szerint egy férfi három lehetséges módon vehet el egy nőt. Pontosabban veheti tulajdonába a nőt. Mielőtt bárki megijedne, hadd magyarázzam meg: a férfi és a nő a házasság után jogilag is eggyé válnak, ezt az egységet a férfinak kell kezdeményezni, miként a nőt eredetileg az első ember, Ádám, oldalbordájából „formálta”² Isten. A teremtéskor ugyanis az ember „kétnemű” volt³, ma úgy mondanánk hybrid, csak később lett különválasztva. A házasság azt eredményezi, hogy a férfi és a nő ismét létrehozzák azt a tökéletes egységet, amilyennek Isten eredetileg eltervezte teremtését.

Nos tehát, a férfi három módon veheti tulajdonba a nőt, azaz három lehetséges útja van annak, hogy eggyé váljanak a házasságban:

Pénzzel

Házassági szerződéssel

Intim együttléttel 

Ugyan a három lehetséges módból bármelyik külön-külön is megfelel (az, hogy az egyik vagy másik milyen feltételekhez van kötve túl messzire vinné ezt az írást) a szokás az, hogy mindhármat elvégezzük.

Az esküvő előtt házassági szerződést kötünk (ketuba), melynek szövege tradicionális és rendelkezik a férfi és a nő kötelezettségeiről a házasság alatt illetve a férfi kötelezettségéről, ha esetleg, ne adj Isten, a házasság válással végződne. A szerződést két tanú írja alá.

Az intim együttlét az esküvő után történik, persze nem kell semmi „rosszra” gondolni. Arról van szó, hogy a szertartás után a vőlegény és a menyasszony pár percre egy külön helyiségbe vonul. Mivel az ortodox zsidó világban idegen férfi és nő házasságon kívül nemigen lehet egy zárt helyiségben (nehogy felmerüljön a szemérmetlenség kételye), ezért az a tény, hogy most külön szobában vannak és az, hogy nyilván az esküvő után házaséletet is fognak majd élni, elegendő ahhoz, hogy megfeleljenek az intim együttlét kritériumának.

A pénzzel történő birtokbavétel pedig az a folyamat, mely a gyűrűvel történik. A férfi a nő ujjára húzza a gyűrűt és a következőt mondja (eredetileg héberül): „Legyél nekem szentelve ezen gyűrű által Mózes és Izrael törvényei szerint”. (Érdekes, hogy a szokás a menyasszony jobb kezének kisujjára húzni a gyűrűt, melyet azután maga tesz át arra az ujjra, amelyiken a gyűrűt hordani szeretné később. Tekintettel arra, hogy a férfi „veszi birtokába” a nőt, a férfiak nem kapnak gyűrűt az esküvő alkalmával.)

A régi időkben nem gyűrűt használtak ehhez a folyamathoz, hiszen a háláchá, a zsidó vallásjog pusztán annyit követel meg, hogy valamilyen minimális értékkel bíró tárgyat használjunk. Ez a korai időkben valamilyen érme volt,  ezüst darab vagy hasonló. Tulajdonképpen ma is megfelel bármi gyűrű helyett, ami értékkel bír (az érték definíciója 1 pruta, a legkisebb ókori pénzérme, rézből, melynek értéke rendkívül alacsony volt. Ma értéke 0,00059 uncia ezüst, körülbelül 0,011 amerikai dollár. Látjuk tehát, hogy a manapság divatos arany vagy ezüst gyűrű bőven túltesz a vallásjog által megkívánton.)

Hogy miként vált a gyűrű az esküvői „érték” szimbólumává sokan Nechamiás könyvének egy versére vezetik vissza, amint írva van „Templomszolgák voltak Cihá fiai, Haszúfá fiai, Tabáót fiai”⁴, hiszen a héber tábáot szó gyűrűket jelent. Mások azonban elvetik ezt az elméletet, a Tábáot-ot egy családnévnek gondolják.

Bárhogy is legyen, a gyűrű kerek formája az élet körforgását jelképezi, melyben a házasság az egyik fontos állomás. (Hasonló okokból számít a tojás gyászételnek a judaizmusban, hiszen annak kerekded formája emlékeztet bennünket az élet körforgására.)

A gyűrű karikája szintén jelképezi a visszatérést a fent említett teremtéskori tökéletes és egységes állapothoz, melyhez a házasság megvalósulásával két ember, a férfi és a nő visszatér⁵. 

 Kövess a Facebookon is: https://www.facebook.com/lekvaresjam.hu/

1. Kidusin traktátus 1:1
2. 1Móz 2:22
3. 1Móz 1:27
4. Nechemiás 7:46
5. Tikuné háZohár Berésit 2:22