A neológia olyan, mint a haláltusáját vívó beteg. Még lélegzik ugyan, de már régen nincs eszméleténél.

A neológia olyasfajta önpusztító teremtmény, amit nem külső ellenségek ölnek meg. Vezetői szisztematikusan verik szét maradék kevés legitimációját, radírozzák ki történelmét. Mindezt mosolyogva, álszenteskedve, puszta kedvességből és jóindulatból.

Évek óta folyik ugyanis a neológia csúcsintézményének, a Mazsihisznek zsidótlanítása és csak azért tart ilyen sokáig, mert rendre belefulladnak abba az alapszabályba, amit maguk főztek saját maguknak. Azonban kitartó munkával így is elérik céljukat. 

December közepén közgyűlést tartanak a sípuccai díszteremben. Azok közt a falak közt, ahol számtalanszor ugrott már egymás torkának hitközségi elnök és rabbi, rabbi és rabbi, hitközségi elnök és ügyvezető és még ki tudja ki mindenki. Hallottak azok a falak már sok mindent. Anyázást, Istenkáromlást. Szerencse, hogy a falak megőrzik titkukat.

Ennek a közgyűlésnek két feladata lesz. Az egyik az alapszabály módosítása. Azé az alapszabályé, amire hivatkozva panaszkodik rendre az elnök, hogy megbénítja a szervezet működését. Most, lám-lám, mégis meg lehet változtatni. Ezek szerint csak akarat kell hozzá és persze néhány befolyásos szövetséges. Ez most megvan.

Évek óta tervezgetik ugyanis, hogy az a fránya Sulchán Áruch¹ kerüljön már ki az alapszabályból. Igazuk volt. Eddig is csak dísznek volt bent. A tagságnak, de még a neológ rabbik tekintélyes részének fogalma sincs hogy eszik e vagy isszák. Akkor meg minek? No igen ám, csakhogy a Sulchán Áruch nem pusztán egy könyv (pontosabban sok könyv). A Sulchán Áruch egy eszmeiséget, említése az alapszabályban, egyfajta szellemiséget tükröz. Azt sugallja ugyanis, hogy „Lehet, hogy nem vagyok tökéletes. Lehet, hogy nem vagyok hű a törvényekhez és parancsolatokhoz. Ugyanakkor elismerem a parancsolatok és a törvények autoritását.”

Kigyomlálni tehát azt a morális és jogi iránytűt, mely minden zsidó szervezetnek igazodási pontja kellene legyen, egyszerű beismerése annak, hogy nem köt itt bennünket se Isten se ember.

A Heisleri vezetés salamoni megoldással állt elő. Na nem csak úgy magától. Az elnök ugyanis kikérte öt tudós, bölcs, rátermett és a vallásos (nem feltétlenül ortodox) zsidóság jövőéért őszintén aggódó filozófus véleményét, mit is kellene kezdeni a Sulchán Áruch kérdéssel az alapszabályban.

Az öt személy: Frölich Róbert és Darvas István neológ rabbik, Balázs Gábor, Komoróczy Géza és Gábor György. Az ötből kettő (nem meglepő módon Frölich és Darvas) nem küldött választ. Minek küldtek volna? Ha nem az van benne amit a vezetőség hallani akart, akkor tök mindegy. Balázs Gábor, Komoróczy és Gábor György azonban teljesítették az elvárást.

(Persze elgondolkodtató, hogy a „történelmi neológ zsidó egyház” jövőjét befolyásoló kérdésben három olyan ember nyilatkozott, akik... Inkább le se írom.)

A salamoni döntés pedig az lesz, hogy a Sulchán Áruch helyett az szerepel majd az alapszabályban, hogy „[a Mazsihisz alapszabálya] kinyilvánítja, hogy az Írott és a Szóbeli Tan, valamint a zsidó vallásjogi hagyományok szabályait követő személyek közössége, és ezen szabályok szerint működik.” Annak érdekében azonban, hogy ne érhesse szó a ház elejét, az egyes taghitközségeknek meghagyják a jogot arra, hogy ennél precízebben jelöljék ki az irányt: „A Taghitközségek joga, hogy ezen § a) pontjában rögzítettek alapján meghatározzák vallási irányzatukat a Tóra, a Misné Tóra, a Sulchan Aruch és a Döntvényirodalom-Kommentárok keretei között.”

Az egészen biztos, hogy az új előterjesztés írói, és ezek szerint a 3 tanácsadó csúcselme, valóban nem ismerik sem a Sulchán Áruchot, sem Maimonidesz Misné Tóráját², különben ekkora ostobaságot, minthogy a taghitközségek válasszanak e két könyv közül, biztosan nem írtak volna le. Persze ilyen az, amikor vallási kérdésekben járatlanok vezetnek egy egyházat.

De spongyát rá, mert nem ez a baj. Hanem, hogy ekkora gumi-szabályozást csak ilyen hatalmas és építő szándékú elmék tudnak összehozni.

Következő napirendi pont a reform közösségek felvétele a „szövetségbe”. Mert ugyebár miféle szövetség az olyan, aminek tagjai csak a neológia képviselői (az ortodox hitközség, mint ismeretes, rég kivált a szervezetből és önállósodott).

Így érthető, miért kell kikerüljön a Sulchán Áruch. Kelemen Kata reform rabbiasszonyság Raj Ferenc reformrabbiúr közösségei így rég várt anyagi támogatáshoz jutnak, Heisler és csapata pedig kap még két szavazót a közgyűlésben, ami az erőviszonyokat ismerve mindig jól jön. Kicsit bonyolultabb ugyan az ilyenfajta szavazó és szavazat gyűjtés mint létrehozni még néhány vidéki taghitközséget, ahogy ezt tették korábban Sopron és a Budakörnyéki hitközségek esetén. Ezek a hitközségek ugyanis nyilván nem az óriási igényt elégítették ki, mindösszesen a közgyűlésben adtak plusz szavazatot az elnökségnek. Ügyes.

A reform felvétele hosszútávú biztosítéka nem csak a Heisler politikáját támogató erők hatalmon maradásának, de annak is, hogy a sípucca „zsidó és zsidóságtalanítása” magasabb fokozatra kapcsolhasson.

Merthogy ne tévedjen senki. A hagyományok kiirtása nem állt meg a Rabbiképzőn Talmud és Biblia Tanszéken serénykedő evangélikus lelkésznőnél. Most majd jönnek a kipás asszonyok a színes sáljaikban és frusztrációjukkal együtt hozzák magukkal ambíciójukat is.

Hiányozni fog a neológia. Hiányozni fog még akkor is, ha aligha van valami amivel eszmerendszeréből azonosulni tudnék. Úgy is mondhatnám "Temetni jöttem a neológiát, nem dicsérni.”

1. Az írott és szóbeli tan törvényeit összefoglaló zsidó vallásjogi törvénykódex, szerzője Joszef Káró rabbi (1488-1575).
2. Mose ben Maimon rabbi, a Maimonidesz (1135-1204) 14 részből álló monumentális törvénykönyve, mely igyekszik mind az írott, mind a szóbeli Tóra törvényeit kigyűjteni és rendszerezni.