Az apokalipszis (görög szó, jelentése: kinyilvánítás) számos vallásban és ősi kultúrában megjelenő kép, ami rendre a világ végét megelőző pusztulást vízionálja. A koncepciót jelentős részben a keresztény vallás és kultúra tette népszerűvé, de gyökerei ószövetségiek és közel sem biztosan jelentenek romboló, pusztító háborúkat.

 Leggyakrabban az olyan próféták, mint Hággáj, Zakariás vagy Dániel jövendöléseiben tűnik fel az apokalipszis gondolata, de a héber Biblia részét nem képező apokrif könyvek, mint Énoch könyve is részletesen ecseteli mi is fog történni a végleges megváltás előtti időkben. Ezek a próféciák ugyan nem feltétlenül beszélnek világméretű káoszról, vagy az egész emberiséget sújtó katasztrófáról, azonban a Talmud rabbijai igyekeztek kissé valósabbá tenni a majdani történéseket.¹

A Talmudban említett történetet a későbbi kommentátorok eltérő módon értelmezik. Van aki úgy vélekedik, hogy a hatodik évezred után (fun fact, a zsidó évek számítása szerint jelenleg az 5780. esztendőt éljük a világ teremtésétől) a világ visszaáll az „őskáosz” állapotába, kissé hasonlatosan ahhoz, ahogy a teremtés után létezett.⁶ Ezt az álláspontot jellemzően Slomo ben Avraham ibn Aderet rabbi, a híres Rásba (1235-1310) és Don Isaac Abarbanel (1437-1508) rabbi érzi magáénak⁷. Mose ben Maimon rabbi, a híres Maimonidesz (1135-1204) azonban úgy véli, hogy a Talmud állítása allegorikus, nem kell szó szerint érteni.⁸

Egy hozzájuk képest középutas álláspontot képvisel Menachem Meiri rabbi (1249-1306), aki úgy véli, hogy az ezer, pusztulással teli esztendő része a hatezer évnek, azaz annak utolsó évezrede. Ráadásul a mindez nem feltétlen fizikai pusztulást jelent, hanem a materiális látásmód és a pogányság lassú erodálódását és végleges megszűnését.⁹

A fenti talmudi történet, miszerint a hetedik évezred romokat és pusztulást fog hozni, komoly ellentmondásban van azzal az általános vélekedéssel, hogy a hetedik évezred már a messiási kor lesz¹⁰. Ezt az ellentmondást igyekszik feloldani a harmadik lubavicsi rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi (1789-1866) Cemach Cedek című munkájában. Arra hívja fel a figyelmet ugyanis, hogy a „sábát”, azaz szombat kifejezésnek héber jelentése nemcsak pihenés, hanem megszűnés is. Ennek folyománya, hogy a Talmudban említett hetedik évezred, mint a világ „szombat éve” azt jelenti, hogy ebben az évezredben megszűnik az emberiség materiális dolgok iránti vágyakozása és mindenkit megtölt majd az Istenszolgálat iránti elkötelezettség. Ezért a fizikai szükségleteink megteremtéséhez szükséges feladatok, így például a kemény, fizikai munka, nem lesz több része az emberiség életének, mindenki átadja magát egy magasztosabb spirituális célnak.

1. Babilóniai Talmud, Szánhedrin traktátus 97a
2. Ézsaiás 2:11
3. Hóseás 6:2
4. Lásd 1.
5. Zsoltárok 92:1
6. 1Móz 1:2
7. Tesuvot haRásba 1:9 illetve Jesuot Mesicho, ijun 1:1
8. More Nevuchim 2:29
9. Előszó az Avot misnai traktátushoz
10. Tánja, 36. fejezet