Abban mégiscsak van valami furcsa összecsengés, hogy miközben a sípuccában „mindentmegváltó” közgyűlést tartottak, addig nyilvánosságra került, hogy az EMIH Milton-ház projektjét az állam 1,8 milliárd forinttal támogatja. Mert joggal vetik fel nagy nevettetőink, hogy ami tegnap a sípucca dísztermében zajlott, arra is simán járna a TAO támogatás. 

Kár, hogy a közönség és a vastaps elmaradt. Mindösszesen 73 fő mutatott érdeklődést a legnagyobb hitközség korszakalkotó és a neológia jövőjét meghatározó közgyűlés iránt, ami önmagában is beszédes. De ugyan ki szeret temetésre járni?

Ami ennél is beszédesebb, az az, hogy jelenlevő, egyébként határozatképes közgyűlés az elnök által előterjesztett majd minden előterjesztést elutasított. 2/3-os többséget kívánt volna a reform közösségek felvétele, a Sulchán Áruch kivétele, de még az elnök tiszteletdíja is. (Csendben jegyzem meg, az elnököt illető tiszteletdíj kérdésében jómagam azon az állásponton vagyok, hogy ez a munka teljes embert kíván, azt pedig meg kell fizetni. Így elejét lehet venni az esetleges visszaéléseknek és legalább a lehetőséget meg lehet adni az átlátható működésre. Arról nem is beszélve, hogy az ingyen munka, mint látjuk, olyan is.)

Azért átment az EMIH-ről copy-pastelt történeti intézet terve, mert az nem árt senkinek, mondjuk sokat használni sem fog, ismerve a munkamorált arrafelé.

Nem tagadom, örülök, hogy marad a Sulchán Áruch és nem csatlakozik a vagy tizenhárom tagot számláló reform „tömeg”. Erről korábban is írtam, ez így helyes. A neológia zárvány a zsidó világ vérkeringésében, olyan amilyen, szellemi munka nemigen, egymás szurkálása viszont annál inkább folyik, de ez is olyan magyaros.

Mire véljük mégis, hogy a tavasszal nagy többséggel pozíciójában megerősített Elnök és lelkes tanácsadói semmit nem tudtak véghezvinni? Elbízták volna magukat a tavaszi győzelem után?

Véleményem szerint az ok pofon egyszerű. Heisler és csapata nem képes hajlandó megérteni elfogadni, hogy a szervezet amit vezet, nem egy zsidó érdekképviseleti szerv (noha olyan feladatokat is el kéne lásson és el is lát alkalmanként) és nem egy kisebbségi önkormányzat.

Látszik ez abban, ahogy semmibe veszi a neológ rabbikat, pontosabban a neológ rabbitestületet. Működésüket illegitimnek, munkájukat jelentéktelennek tartja.

Látszik ez abban, hogy nem érti, hogy a Sulchán Áruch kivétele nem a Sulchán Áruchról, mint törvénykódexről szól. Ha arról szólna, simán ki lehetne venni, mert tényleg senki nem tudja hogy eszik e vagy isszák (ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy Heisler azt mondta „ő maga nem olvasta a Sulchán áruchot”. Azt ugyanis nem olvassák, hanem tanulják. Olvasni a Hamingwayt meg a HVG-t lehet, a Sulchán Áruch cseppet sem szórakoztató olvasmány).

Látszik ez abban, ahogy a reform közösség (?) felvételéhez hozzááll. Nem érti miért ne, hiszen ők is zsidók (legalábbis egy részük. De pusztán ezzel a logikával jöhetnének a Jews for Jesus csapat tagjai is. Ők sincsenek kevesebben, mint a reformosok.)

A szervezet amit Heisler és csapata vezet, az egy egyház. Egy bejegyzett, történelmi egyház. Egy egyház teológiai kérdéseire (mint pl. a Sulchán Áruch kérdése) nem „judasztika szakértők” meg „vallásfilozófusok” fognak és kell válaszokat adjanak, hanem a rabbik. Akkor is, ha ez nem tetszik és akkor is, ha olyanok amilyenek.

Téves tehát minden, a Mazsihisz „zsidóságtalanítására” tett erőfeszítés. Olyan, mint egy futballcsapattól elvenni a labdát, mondván, hogy úgysem tud focizni egyikőjük se.

A szervezet, amit Heisler vezet, nem létezik. Van viszont egy bejegyzett neológ zsidó egyház. Ahhoz azonban hogy azt hitelesen tudja vezetni, muszáj volna elfogadnia a tényeket.