Bár Tórának a héber Biblia első öt könyvét, azaz Mózes könyveit hívjuk, tágabb értelemben azonban minden olyan bölcseletet értünk a kifejezés alatt, mely a mózesi hagyományokhoz kapcsolódik. Ilyen módon a Misna, a Talmud és a rabbinikus munkák is mind-mind a Tóra „fennhatósága” alá tartoznak. Bölcseink szerint a Tóra tanulás nem csak egyike a [Tórában lefektetett] 613 parancsolatnak, de azok közül is kiemelkedő fontosságú.

A Misna egy helyen ¹, amikor azokat a micvákat (parancsolatokat) sorolja fel, melyekben nem kell mértéket tartanunk, azaz minél több, annál jobb, a Tóra tanulást úgy említi, mint azt a parancsolatot, mely felér az összes többivel. Ennek oka minden bizonnyal az, hogy egyrészről ha valaki tanulatlan, úgy képtelen a parancsolatokat makulátlanul megtartani [hiszen nem tudja pontosan mit és hogyan kell csinálni ²], másrészről a Tóra bölcsességében való elmélyülés sarkallja leginkább az embert arra, hogy a parancsolatokat megtartsa.

Ennek megfelelően tehát az ember igyekezzék szabad idejét tanulással tölteni, a léha időtöltés (amit ma divatosan „killing time”-nak hívunk) kifejezetten „nem zsidós”.

A kérdés felmerül, szabad e Tóra tanulásért pénzt kapni, ha tulajdonképpen ez a zsidó ember fő feladata?

A jelenséggel először Mose ben Maimon rabbi, a híres Maimonidesz (1135-1204) foglalkozik mélyrehatóan Misné Tóra című törvénygyűjteményében. Meglátásait talmudi forrásokra alapozza, melyek szerint „a Tórát az ember ne használja, mint valamiféle ásót, mellyel a földet túrják”³ illetve „aki keze munkája által jut megélhetéshez, annak jutalma nagyobb, mint az Istenfélőké”.⁴

Maimonidesz azt írja: „aki azt gondolja, hogy idejét kizárólag Tóra tanulással töltse és nem munkával, hanem mások általi adományból tartja el magát, az megszentségteleníti Isten nevét, tisztességtelenül viselkedik a Tórával szemben és veszélyezteti túlvilági életét, hiszen a Tóra tanulást az ember önzetlenül kell gyakorolja, abból nem származtathat magának előnyt.”⁵

Az, hogy mire gondol Maimonidesz amikor azt írja, hogy Isten nevét szentségteleníti meg az, aki hasznot származtat a Tóra tanulmányozásából, más helyütt, a Misnához írt magyarázatban kifejti: „[A Tóra tanulásból húzott haszon] Isten nevének megalázása, hiszen a népek azt fogják gondolni, hogy a Tóra tanulás is csak olyan mint bármely más hivatás, ezzel megtagadják Isten parancsát.”

Érdekes azonban megjegyezni, hogy a Maimonideszen kívül semmilyen más törvényhozó nem lát különösebb problémát abban, ha az ember fizetséget kap a tanulásért. Így például Joszef Káró (1488-1575), a Sulchán Áruch szerzője ⁶, Mose Isszerlis rabbi, a híres Remó, a Bájt Chádás szerzője, Joel Szirkisz rabbi, azaz a Bách (1561-1640) vagy a Tasbecként ismert Simon ben Zema Duran rabbi (1361-1444). Ők jellemzően két véleményt fogalmaznak meg, amiért szerintük a Maimonideszi döntvény nem érvényes. Elsősorban azt, hogy a Maimonidesz olyan időben és környezetben élt, amikor relatív jó viszony volt a zsidók és a többségi társadalmat kormányzó uralkodó közt. Ez más helyen és más időben nincsen így és a Talmud bizonyára nem akarja azt, hogy valaki éhen haljon csak azért, mert a Tóra tanulást választja más hivatások helyett. A másik ok az, hogy véleményük szerint a Talmud korában jelentősen kisebb volt az elérhető rabbinikus irodalom, hiszen végtelen számú responzum és más könyvek születettek a talmudi i.sz. 5. század és akár a mai időkig. Így ma, mondják ezt az 500 évvel ezelőtt élt döntéshozók, egy rabbinak sokkal több tudást kell magába szívnia, mint elődjeinek. Márpedig ha ez így volt 500 éve, manapság még inkább így van.

A pénzért való tanulásnak amúgy igen régi koncepció, már a Tóra idejében találunk rá példát. Ugyanis mikor Mózes halála előtt megáldja a zsidó nép törzseit Jiszáchárnak és Zebulonnak a következő áldást adja: „Zeblonnak mondta: Örvendj Zebulon mentedben, Jisszáchár pedig sátraidban”.⁸ A középkori, talán legismertebb Tóra kommentátor, Slomó be Jichák rabbi, a híres Rási (1040-1105) a vers magyarázataként egy Midrást idéz forrásként, mely szerint „Zebulon és Jisszáchár [törzsei] megállapodást kötöttek. Zebulon [törzse], akinek a tenger mellet volt területe a Szentföldön, kereskedelmi tevékenységet folytat, mialatt Jisszáchár [törzséhez tartozók] tanulnak. Zebulon ellátja élelemmel Jisszáchárt, cserébe Jisszáchár ad Zebulonnak a tanulásért kapott [Égi] jutalomból.”⁹

Fizetséget kapni tanulásért tehát tulajdonképpen egyidős a judaizmussal és különösen megengedett azok számára, akik a tanulás miatti munka kihagyás okán, pénzkeresettől esnek el.

Kövess a Facebookon is:  https://www.facebook.com/lekvaresjam.hu/

1. Misna, Péá traktátus 1:1
2. Misna, Avot traktátus 2:5
3. Babilóniai Talmud, Nedárim traktátus 62a
4. Babilóniai Talmud, Bráchot traktátus 8a
5. Misné Tóra, Hilchot Talmud Tóra bevezető
6. Keszef Misna, Hilchot Talmud Torah 3:10; Bét Joszef Joré Déa 246
7. Joré Déa 246:21
8. 5Móz 33:18
9. Berési Rábbá 99:9