Sajnos egyre gyakrabban olvasni a szinte napi eseménynek számító antiszemita támadásokról az Egyesült Államokban. Európában a helyzet már évek óta rossz sajnos, igaz, ezen a kontinensen sokszor más jellegűek a támadások, de az eredményt tekintve aligha van különbség.

Az Egyesült Államokban a fegyvertartási törvények jelentősen eltérnek a nálunk megszokottól és sok helyütt arról olvasni, hogy a zsidó közösségek azon gondolkodnak, hogy nem csak biztonsági intézkedéseiken szigorítanának, de tagjaikat fel is fegyvereznék a megfelelő önvédelemre felkészítve.

A fegyverviselés számos vallásjogi kérdést vet fel, így például kérdéses, hogy zsinagógában egyáltalán lehet e fegyvert tartani, főként úgy, hogy az nincs elzárva illetve szombaton és ünnepnapokon maga a fegyver is olyan eszköznek számíthat, melyet nem csak, hogy közterületen nem szabad hordani [tekintve, hogy a legtöbb közterületen szombaton tilos bármilyen tárgyat, mely nem ruha, cipelni], de egyáltalán hozzáérni sem biztos, hogy szabad [azok a tárgyak érintése is tilos szombaton és ünnepnapon, melyeknek csak olyan funkciója van, melyekkel szombaton tiltott munkát lehet végezni].

A fenti kérdésekről külön értekezéseket lehetne írni, mégis érdemes egyáltalán megvizsgálni annak kérdését, hogy mit gondol a Tóra és a zsidó vallásjog az önvédelemről.

A jelenséggel először Ábrahám történeténél találkozunk, amikor is Ábrahám unokaöccse, Lót, fogságba kerül egy olyan háborúban, melyet négy térségbeli királyság vív egymással. ¹ Ábrahám egy maroknyi hadsereget toboroz, akik teljesen esélytelennek tűnnek a túlerővel szemben, mégis nem csak győzelmet arat és megmenti Lótot, de más foglyokat is kiszabadít a zsarnokság alól. Hét generációval és néhány száz évvel később, mikor Mózes kivezeti a zsidó népet Egyiptomból, azt megtámadja az Amalek népe. ² Mózes utasítására tanítványa és későbbi utódja, Józsué győztes hadjáratban legyőzi az amalekitákat, akik azután még sokszor folytatnak gerilla háborút a zsidók ellen, cselekedetükért Isten azt parancsolja a zsidóknak, hogy minden Amalekitát ki kell irtani, legyen az férfi vagy nő, gyerek vagy aggastyán. ³

Bár az önkényes emberölés szigorúan tilos a zsidóság törvényei szerint [az ókori halálbüntetések rendkívül ritkák voltak, azokat hosszas és alapos bírósági eljárás után hajtották végre] az önvédelem más kategóriába esik. A Talmud tanítása szerint: „Ha meg akar ölni valaki, kelj fel és öld meg előbb!”⁴ , ezt az alapelvet a legfontosabb zsidó vallásjogi kódex, a Sulchán Áruch ⁵ úgy foglalja döntvénybe, hogy kijelenti:

„ha valaki azt tapasztalja, hogy azért üldözik, hogy megöljék, megengedett, hogy megvédje magát és elvegye annak életét, aki üldözi.” ⁶

Egy másik talmudi eset nem az egyén, hanem a veszélyben lévő közösség önvédelmi lehetőségét vizsgálja. Amennyiben egy város lakosságát megrohamozzák [gonosztevők, banditák vagy bárki más, aki veszélyt jelent], még szombaton is szabad fegyvert fogniuk és megvédeniük magukat. ⁷ Sőt. Amennyiben nyilvánvalóan a város lakóinak életére törnek, úgy nem csak szabad szombaton is fegyvert fogni, hanem egyenesen kötelező. Mose ben Maimon rabbi, a híres Maimonidesz, törvénykódexében kiterjeszti az engedményt a környékbeli lakosokra is:

„Micva [parancsolat] minden zsidó számára, hogy aki tud, az keljen felebarátja segítségére és védje meg őt, késlekedni még a szombat miatt sem szabad!”⁸

Kövess a Facebookon is: https://www.facebook.com/lekvaresjam.hu/

1. 1Móz 14:13-16
2. 2Móz 17:8-13
3. 5Móz 25:17-18
4. Babilóniai Talmud, Szánhedrin traktátus 72a
5. Először megjelent Velencében 1565-ben, szerzője Joszef Káró rabbi (1488-1575) két évvel korábban, 1563-ban fejezte be írását
6. Chosen Mispát 125:1
7. Babilóniai Talmud, Eruvin traktátus 45a
8. Misné Torá, Hilchot Sábát, 3:23