Lekvár és JAM

Magánvélemények, amiket nem szeretnék magamban tartani

Irán és a zsidók

persian_jews.jpg

A továbbra is feszült iráni helyzetben érdemes kitekinteni az ország zsidóságának történetére annál is inkább, mert nem csak igen nagy múlttal rendelkező közösségről van szó, de a perzsiai zsidóság hosszú évszázadokon keresztül a zsidó világ központja is volt.

A perzsa zsidók története bibliai időkre nyúlik vissza, hiszen miután az asszírok és a babilóniaiak elfoglalták a Salamon király halála után kettészakadt zsidó királyság egyikét, az északi Izraelt, már a polgári időszámítás előtti 8. században érkeztek zsidók a mai Irak és Irán területére. A legenda szerint az elsők közt volt Jákob unokája, Áser lánya, Szárách bát Áser, őt később százezrek követték.

Bár az északi királyságból száműzött 10 törzs tagjai minden bizonnyal asszimilálódtak a többségi társadalomba és eltűntek a történelem színpadjáról, a déli királyság, Jehuda ellen folytatott sikeres asszír támadás az ott élő zsidókat is száműzetésbe kényszerítette. A babilóniai száműzetés bár természetesen tragikusan kezdődött, hiszen lerombolták az első jeruzsálemi Szentélyt, mégis az új otthonra lelt zsidó közösségek virágzásával folytatódott. A Babilóniába érkezett zsidók hamar feltalálták magukat, kialakítva a zsidó élethez szükséges infrastruktúrát, tanházakat, iskolákat, a rituális és vallási élethez szükséges egyéb szükségleteket.

Persze az élet nem mindig volt ilyen rózsás, elég csak ennek a, Biblia szerinti 70 éves periódusnak a vége fele, az idpőszamítás előtti negyedik században játszódó Eszter könyvében regisztrált történetre gondolni, amikor is egy gonosz miniszter hatására a gyengekezű uralkodó elrendeli a birodalom, és ezzel tulajdonképpen az egész világ, zsidóságának teljes kiirtását. Hogy ez nem történik meg csak isteni csoda és néhány elszánt és bátor vezető, így Eszter, aki a Gondviselésnek köszönhetően került a királynői székbe és nagybátyja a zsidóság vezetője, Mordecháj (Mardokeus) közbenjárásának és bátor kiállásának köszönhető. Ezt követően viszonylagosan békés időszak következett és az új király, II. Kurus, a polgári időszámítás előtti 350-ben engedélyt adott az Ezra (Ezsdrás) és Nechemia (Nechemiás) által vezetett zsidóknak a Szentföldre való visszatelepülésre és a második jeruzsálemi Szentély felépítésére.

Azonban a zsidók többsége, a próféták és rabbik legnagyobb sajnálatára, nem élt a lehetőséggel. Az élet túl jó volt Babilóniában ahhoz, hogy egy országépítő kalandra adják a fejüket még akkor is, ha a Szentföld benépesítése rendkívül magasztos feladat.

Az egyik ok, mely minden bizonnyal maradásra bírta a Perzsiában maradt zsidókat az, hogy a többségi társadalom a kor viszonyaihoz képest meglehetős toleranciával mutatott a zsidók, és egyébként más vallások iránt. Miután a birodalomra a Párteus éra virradt, az ország zsidó lakossága mélyen beágyazódott a társadalomba. Olyannyira, hogy mikor a Rómaiak háborút folytattak a Júdeában élő zsidók ellen, a Babilóniai zsidók nemcsak szentföldi testvéreinek, de a babilóniaiaknak is segítségükre siettek a rómaiak elleni harcban. Az i.sz. 70-ben lerombolt második jeruzsálemi Szentélyt cca. 90 évvel követő Bár Kochba féle felkelés bukása jó időre eloszlatott minden reményt arra, hogy a Szentföldön ismét zsidó autonómia jöhet létre és a zsidók jelentős része a babilóniai közösséghez csatlakozott.

A Babilóniában az i.sz. utáni harmadik században hatalomra jutó Sassanid uralkodók, akik a birodalmat tulajdonképpen az iszlám megjelenésééig irányították, visszaállították a zoroasztriánus hitet, mint államvallást, mely jelentősen kevesebb toleranciát mutatott a zsidó, és más vallásokkal szemben. Így volt ez egészen az i.sz. 240-ben hatalomra kerülő I. Sapur királyságáig, aki ugyanakkor baráti viszonyt ápolt a zsidó közösség vezetőivel és a rabbinikus iskolák irányítóival is. Olyannyira, hogy Talmud, melynek korában járunk ekkor, említést tesz a híres rabbi, Rábá barátságáról II. Sapurral illetve annak anyjával, Ifra-Hormizzal.

Babilónia volt a zsidó szellemi élet központja is, itt működtek a legfontosabb rabbinikus iskolák, a legtöbb tudós és itt születtek a rabbinikus judaizmus legmeghatározóbb munkái is, így a Babilóniai Talmud, mely egy körülbelül 350 éves periódust ölel fel és lezárása illetve szerkesztése i.sz. 650 körül fejeződik be, de itt dőltek el ezután is a legfontosabb vallásjogi kérdések és születtek a legfontosabb filozófiai művek is.

Az iszlám 7. századi megjelenése gyors változást hozott az egész régióban, az új hit futótűzként hódította meg az egész Közel-Keletet. A zsidók, a birodalomban élő kis számú keresztényekkel és a népesebb zoroasztriánusokkal együtt a „másodrendű állampolgár”, a dhimi státuszát kapták, mely tulajdonképpen szabad vallásgyakorlást engedélyezett, különböző, egyébként rendkívül megterhelő adók fizetésének kötelezettsége mellett, mely, mondani sem kell, jelentősen magasabb volt a többségi muszlim lakosságra kirótt adóknál.

Babilónia egészen a 10. századig megmaradt a zsidó világ legfontosabb helyszínének, eddigre azonban már jelentős zsidó közösségek jelentek Észak-Afrikában, Európában és az Arab-félsziget keleti oldalán is.

Miközben a zsidó közösségek az elkövetkezendő évszázadokban is büszkén ragaszkodtak hagyományaikhoz, sikerült elfogadható együttműködést kialakítani a többségi társadalommal is, bár a perzsa zsidók száma ekkora már jelentősen elmaradt az egykoritól.

A helyzet drasztikusan a cionizmus megjelenésével és később Izrael államának kikiáltásával változott meg. A zsidó állam megszületésekor a becslések szerint mintegy 140-150 ezer zsidó élt Iránban, azon a területen, mely egykor a perzsa zsidók központjának számított.

Az arab-izraeli háborúk és a zsidó állam születése okán kialakult feszültség jelentős kihatással volt az Iránban élő zsidókra is, ezért 1948 és 1953 között az iráni zsidók mintegy harmada hagyta el szülőföldjét, hagyta hátra vagyonát és otthonait.

Miután 1953-ban eltávolították az addig miniszterelnöki széket betöltő Mohammad Mossadegh-t, a sah, Mohammad Reza Pahlavi által vezetett időszakban a zsidók ismét meglehetős jólétben éltek. Az akkori statisztikák szerint az iráni zsidók mindösszesen 1%-a tartozott a szegény rétegbe, 80%-a viszont a középosztályba és 10% kifejezetten vagyonosnak volt mondható. Bár a zsidók csak kis részét jelentették a társadalomnak, az iráni Tudományos Akadémia tagságában 18 zsidó volt megtalálható, az egyetemi oktatók 2%, az orvosok 6%-a volt zsidó.

Az 1979-es iráni forradalom idején, mely a sah bukását és az iszlám állam előre törését hozta, 80-100 ezer zsidó élt az országban, melyből a forradalom brutalitása és a zsidók számára rémes kilátások miatt 60 ezer néhány hónap alatt hagyta el otthonát. Többségük az Egyesült Államokba, Izraelbe, Angliába vagy más európai országba menekült.

Az Iránban maradt mintegy 30-40 ezer zsidó ma államilag elismert kisebbségként él és békéjüket a rezsim gyakran használja propaganda célokra mondván, „nem a zsidók az ellenségeink, hanem Izrael.”

 Kövess a Facebookon is: https://www.facebook.com/lekvaresjam.hu/

A bejegyzés trackback címe:

https://lekvaresjam.blog.hu/api/trackback/id/tr5515408488

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2020.01.15. 11:23:54

Ez egy érdekes írás volt.
Köszönöm.

(néhány bosszantó elgépelés maradt benne)

MAXVAL bircaman közíró · http://bircahang.org 2020.01.15. 11:31:04

Egykor a perzsák voltak a zsidók legkedvesebb szövetségesei, lásd babilóniai rabság.

roli101 2020.01.15. 12:33:11

A zsidók és az arabok egy nép, csak a vallásuk vált ketté.

xlaci 2020.01.15. 12:47:46

@roli101: csak az irániak perzsák és nem arabok.

Legfelelősebben gondolkodó felelőtlen ember · impersonal.elmenypark.net 2020.01.15. 13:14:43

Csakhogy a mai zsidók nagy része kazár zsidó, akiknek semmi közük ehhez, mert ők eredetileg szkíták. Az arabokhoz se, mert vallási értelemben lettek zsidók, nincs bennük sok szemita gén. De azt elismerem, hogy nagyon hiteles az alakítás.

hami · http://toriblog.blog.hu 2020.01.15. 13:53:38

Ez egy roppant pongyola írás, amiben keverednek a dolgok.

1) Babilónia != Perzsia != Asszíria, mint terület
2) Asszír birodalom != Újbabilóni birodalom != Óperzsa birodalom != Párthus birodalom != Szasszanida birodalom. Ezek csúnyán összefolynak.
3) A zoroasztrianizmus mindig is gyakorlatilag államvallás volt Perzsiában (az érintett időszakban), de Mezopotámiában nem!
4) a zoroasztrianizmus többször volt intoleráns a Szasszanidák uralma alatt, de ez nem korlátozódott a zsidók üldözésére, sőt. Az akkori mezopotámiai, és perzsa uralom alatt élő örmény, grúz népesség döntő többségét kitevő keresztények szenvedtek leginkább miatta. Nem egy mártírt avattak szentté később.

apro_marosan_petergabor 2020.01.15. 22:26:03

60 ezer zsidó él a 80.000.000-ós Iránban.
0,75 ezrelék.
Vajon milyen élénk a kapcsolatuk Izraellel? És a Moszaddal?

Bicepsz Elek 2020.01.16. 14:58:07

@hami: "Under Alexander, Babylon again flourished as a center of learning and commerce. However, following Alexander's death in 323 BC in the palace of Nebuchadnezzar, his empire was divided amongst his generals, the Diadochi, and decades of fightingsoon began. The constant turmoil virtually emptied the city of Babylon. A tablet dated 275 BC states that the inhabitants of Babylon were transported to Seleucia, where a palace and a temple (Esagila) were built. With this deportation, Babylon became insignificant as a city, although more than a century later, sacrifices were still performed in its old sanctuary.[44]"
Babylon varosat elhagytak a lakosai Nagy Sandor utan, de a teruletet meg sokaig annak neveztek(Mezopotamia Perzsia resze volt az arab hoditasig, bar sokszor cserelt gazdat).

Örömhernyó 2020.01.27. 07:39:00

Magyarországon találkoztam orvosi egyetemre járó iráni és zsidó fiatalokkal. Együtt buliztak, tanultak, egyetértettek abban, hogy egymással semmi bajuk, a népeiket a politika uszítja egymásnak. Iránban is Amerika (CIA) és Nagy-Britannia keverte meg a kakit, ültették a nép nyakába a sah-ot, mint diktátort, akit a Mosszad és a CIA segített, képezték ki a titkosrendőrségét. Szóval a perzsáknak nem véletlenül van tele a töke az amerikaiakkal és Izraellel. A zsidókkal nincs bajuk, az izraeli szélsőjobboldali cionista politikával van. Pont az az 1953-as puccs és a sah külföldi titkosszolgálatok és olajcégek által támogatott uralma alapozta meg a radikalizálódást és a későbbi forradalmat Iránban. Nem kellett volna Mosaddegh-et megpuccsolni, most nem lenne iráni teokratikus diktatúra.
Ja, Mosaddegh nevét illene helyesen leírni.

Lekvár és JAM

Úgy mondják dzsem, úgy írják jam, de az íze lekvár!