A zsidó táplálkozási törvényeket összefoglaló nevén kóserságnak hívjuk. A Tóra étkezésre vonatkozó törvényei alapvetően nyolc csoportra bonthatók:

Ez az írás nem szándékozik részleteiben leírni a fentieket, még felületesen sem, talán majd egy későbbi írásban, sokkal inkább a kóserság, mint eszmeiség fontosságára hívnám fel a figyelmet.

A lubavicsi Rebbe által hirdetett tíz kiemelt parancsolat fontosságáról és az egyes témák hatásairól írtam korábban, az egyike ezeknek a különös figyelmet érdemlő ügyeknek a tudatos táplálkozás fontosságára való felhívás.

A zsidó hagyomány régen felismerte, hogy magunkhoz vett táplálék nem csak fizikai, de spirituális jólétünket is szolgálja. Az emberi test egészségének megőrzésére a Tóra két szorosan egymást követő helyen is felhívja a figyelmet: „Csak őrizkedjél és őrizd nagyon a te lelkedet”¹ illetve „De őrizkedjetek nagyon lelketek miatt”². Ugyan a kóserság törvényeiről a Tóra más helyeken rendelkezik (például 3Móz 11. fejezet és 5Móz 17. fejeze) és a kóserság lényege ugyan alapvetően nem az egészségmegőrzés - a kóserság törvényei azon törvények közé tartoznak, amelyekre nincs racionális magyarázat - mégis kijelenthető, hogy a judaizmus hisz abban, hogy a test Istentől „megőrzésre”, ideiglenesen kapott ajándék és mint mindenre, amit az ember megőrzésre kap, testünkre is különösen vigyázni vagyunk kötelesek.⁴

A zsidó misztika mesterei, a kabbala könyveinek szerzői és a hászid mesterek rámutatnak arra, hogy a testbe bevitt táplálék a lélekre is különös hatással van. Erre látunk példát Mózes esetén, amikor a Fáraó lánya kiemeli a kisdedet a Nílus veszélyes sodrásából. A Tóra azt írja: „Felnyitotta és meglátta a gyermeket és íme, egy síró fiú; megkönyörült rajta és mondta: A héberek gyermekei közül való ez. És mondta [Mózes] nővére [Mirjám] a Fáraó leányának: Elmenjek–e és hívjak–e neked szoptatós asszonyt a héber nők közül hogy szoptassa neked a gyermeket? És mondta neki Fáraó leánya: Menj! És a leány elment és elhívta a gyermek anyját. És mondta neki Fáraó leánya: Vidd a gyermeket és szoptasd őt nekem, és én megadom béredet; és elvette az asszony a gyermeket és szoptatta őt.”³

Mózes, akinek végzete, hogy a zsidó népet a rabszolgaságból megszabadítsa és Isten szolgálatába állítsa, nem táplálkozhatott a gonosz egyiptomiak tejéből, hiszen az kihatással lett volna fejlődésére és esetleg végzetes következményekkel járt volna.

A test és a lélek ezen a fizikai világon partnerségi kapcsolatban állnak, egymásra vannak utalva és felelősséggel viseltetnek egymás iránt. Tekintettel arra, hogy az ember cselekedeteit a lélek irányítja, az „adja ki a parancsot” a testnek, hogy ezt vagy azt egyen, a lélek számára sem közömbös, milyen táplálék kerül az ember szervezetébe, milyen „üzemanyag” hajtja a testet. Ez az „üzemanyag” ugyanis kihatással bír arra a lélekre is, amely a „parancsot” kiadta. Ahogy a közismert mondás tartja: „az vagy, amit megeszel!” 

Kövess a Facebookon is: https://www.facebook.com/lekvaresjam.hu/

1. 5Móz 4:9
2. 5Móz 4:15
3. Széfer háChinuch, Mose ben Maimon rabbi Széfer háMicvot c. munkája alapján
4. 2Móz 2:6-10