A koronavírus nem az első az emberiséget sújtó gyilkos kórok közül, a zsidó hagyomány és bölcselet többféle módon reagált a betegség okozta veszedelemre, melyek közt orvoslási, szociális viselkedésbeli és spirituális válaszok is voltak.
A Tórában legelső alkalommal Korách története után találkozunk azzal, hogy a pusztában vándorló zsidó nép körében kórság ütötte fel fejét mikor is azok Mózes és testvére Áron ellen lázadtak, amiért Isten elpusztította az Isten ellen beszélő Koráchot és társait:
„És zúgolódott Izrael fiainak egész községe másnap Mózes és Áron ellen, mondván: Ti ölitek meg az Örökkévaló népét! És történt, midőn a község összegyülekezett Mózes és Áron ellen, odafordultak a gyülekezés sátora felé és íme, befödte a felhő; és megjelent az Örökkévaló dicsősége. És Mózes meg Áron odament a gyülekezés sátora elé. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: Távozzatok el a község közepéből, hadd pusztítom el őket egy pillanat alatt; de ők arcukra borultak. És mondta Mózes Áronnak: Vedd a serpenyőt, tegyél rá tüzet az oltárról, vess rá füstölőszert és vidd gyorsan a községhez, hogy engesztelést szerezz értük, mert kitört a harag az Örökkévaló színe elől? elkezdődött a csapás. És Áron vette, amint Mózes szólt, a gyülekezet közé futott és íme, elkezdődött a csapás a nép között; rátette a füstölőszert és engesztelést szerzett a népért. Megállott a holtak és az élők között, és megszűnt a csapás. És voltak, akik meghaltak a csapás által: tizennégyezer és hétszázan, azokon kívül, akik meghaltak Kórách miatt. Áron pedig visszatért Mózeshez, a gyülekezés sátorának bejáratához, miután a csapás megszűnt.”1
A Talmud elbeszélése szerint Mózes a Szináj-hegyen tartózkodása alatt különböző ajándékokat kapott az angyaloktól, a Sátántól magától pedig annak tudományát, hogy a füstölőszer miként képes meggyógyítani a kórságot.
Ugyan amióta nem áll a jeruzsálemi Szentély, a füstölőáldozatot sem tudjuk bemutatni, azonban a hászid filozófia és a zsidó misztika, a kabala mesterei azt tanítják, hogy a füstölőszer áldozati szertartásának elmondása (2Móz 30:22-38) vész idején rendkívül hasznos. Különösen, ha ezt a hozzátartozó arameus fordítással és a kommentátorokkal együtt mondjuk el minden nap. Szintén segítség lehet a füstölőáldozat bemutatásának helyéül szolgáló arany oltár elkészítésének Tórai verseinek elmondása (2Móz 30:1-10) illetve a Korách féle lázadás történetének olvasása (4Móz 16:31-17:15)
Ezek mellett a járvány időszak különleges alkalom a füstölőszer áldozattal kapcsolatos vallásjogi döntvények tanulmányozására, köztük Mose ben Maimon, a Maimonidesz Misné Tora című munkájának vonatkozó fejezetei (Hilchot Tmidin uMuszafin 3:1-11).
A Bibliában később, Dávid idejében is találkozunk járvánnyal, melynek naponta nem kevesebb, mint 100 halálos áldozata volt. Ekkor rendelte el Dávid király azt a ma is érvényben lévő szokást, miszerint naponta igyekszünk legalább száz áldást mondani.2
A Talmud3 maga számos „ellenszert” javasol betegségek ellen, melyek javarésze nyilván nem tűnik kifejezetten tudományosnak, azonban a meglepően működőképes gondolatok:
Ilyenek például, hogy „ügyeljünk a legyekre, mert azok fertőzést okoznak”, „Rabbi Zéra nem ült le olyan eszközre, melyre abból az irányból fújt a szél, ahol járványok vannak”, „Rabbi Elázár nem ment be olyan helyiségbe, ahol fertőzöttek vannak” és így tovább.
A karantén gondolata sem újkeletű, hiszen már a Tóra rendelkezik afelől, hogy amennyiben valaki elkapta a coráát nevű fertőzést (poklosságnak szoktuk fordítani, azonban ez egy különleges betegség melyet akkor kapott el valaki, ha pletykálkodott) el kellett hagynia az izraeliták táborát és azon kívül kellett meghúzódjon amíg a betegség el nem múlt.4
Az adományozás is egyike azon jócselekedeteknek, melyektől a betegségekből való meggyógyulás várható, ahogy Salamon király írja a Példabeszédek könyvében „a jótékonyság megment a haláltól.”5 , a harmadik lubavicsi Rebbe, a híres Cemach Cedek című könyv szerzője, Menachem Mendel Schneerson rabbi (1789-1866) különösen előnyösnek tartja, ha az ember inkább többször ad kisebb összeget, mint egyszerre többet (nyilván ugyan azzal a végösszeggel), hiszen ez az ember szokásává teszi az adományozást.
Kövess a Facebookon is: https://www.facebook.com/lekvaresjam.hu/
- 4Móz 17:6-15
- Midrash Tanchuma, Korach 12; see also Shulchan Aruch ha-Rav, Orach Chaim 46:1.
- Babilóniai Talmud, Ketubot traktátus 77b
- 3Móz 13-14 fejezet
- Példabeszédek 10:2
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Pipas 2020.03.20. 08:38:28
Ezek meglepően működőképes gondolatok? Mi a meglepő benne, hogy megfigyelték a betegségeket el lehet kapni másoktól és ezért megpróbálták elkerülni őket? Minden kultúrában ezt csinálták, semmi meglepő nincs bennük.
math0 · http://ateistaklub.blog.hu 2020.03.20. 08:42:05
Kanázsvára 2020.03.20. 09:44:11
Én vagyok az, aki nem jó. 2020.03.22. 10:34:58
Örömhernyó 2020.04.02. 16:14:07
Mai szemmel tényleg nem egy nagy dolog, hogy nem megyünk fertőzöttek közelébe meg figyelünk, hogy ne a pofánkba fújja a fertőzött levegőt a szél, de sok ezer éve ez nem volt olyan egyértelmű.
Ezek az óvintézkedések persze nem a vallás miatt alakultak, hanem annak ellenére. Vallásos emberek is csinálnak értelmes dolgokat, ahogy a rossz óra is napjában kétszer a pontos időt mutatja.