Pészách és Sávuot ünnepek közti 49 nap, az ómerszámlálás ideje. A Tóra ezt a parancsolatot úgy fogalmazza meg: „És számláljatok magatoknak az ünnep másnapjától, ama naptól, midőn hozzátok a lengetés ómerjét, hét teljes hét legyen. 16. A hetedik hét után való napig számláljatok ötven napot; azután áldozzatok új ételáldozatot az Örökkévalónak.”¹

Tulajdonképpen arról van szó, hogy Pészách ünnepének másnapjától 49 napot kell számlálni oly módon, hogy a hetek száma is említésre kerül. A számlálás tehát a héber naptár szerinti Niszán hónap 16. napjától Sávuot ünnepének előestéig tart, Sávuot az 50. nap lesz ezután.

A parancsolat egyéni, nem közösségi és annak dacára kötelező érvényű, hogy miután nem áll már a jeruzsálemi Szentély, az ilyenkor (és egyébként az ünnepekkor és más napokon) bemutatni kötelező áldozatokat megcselekvésére már nincs lehetőség.

Ómert ezen periódus minden estéjén, a csillagok feljövetele után számolunk, hiszen a fent említett vers azt írja elő, hogy a hetek teljesek legyenek, így tehát minden napnak le kell zárulnia, ez pedig az est beálltával történik meg.

A számlálásra az esti Smá (hitvallás) és az ima után kerül sor, hiszen a gyakori parancsolatok mindig elsőbbséget élveznek az időszakos, tehát a ritkábban végrehajtható parancsolatok előtt.

Tekintettel arra, hogy a Tóra mind a napok, mind pedig a hetek számítását irányozza elő, a számlálás szövege mindekettőre utalást tesz, már amenniyben erre van lehetőség. Így az számolás előtti áldás „Áldassál Te Örökkévaló Istenünk a világ Királya, aki megszentelt bennünket parancsolataival és meghagyta, hogy omért számoljunk” után például az első nap azt mondjuk „ma van az ómer első napja”. De például a 25. napon majd azt mondjuk „ma van a huszonötödik nap, ami három hét és négy nap az ómerban.”

A számolást álva végezzük, erre (is) utal a Tóra mikor azt mondja: „Hét hetet számlálj magadnak; attól fogva, hogy kikezdi a sarló a lábán álló gabonát, kezdj el számlálni hét hetet.”²

Tekintettel arra, hogy ez a parancsolat ilyen hosszú időn keresztül érvényes és csak akkor teljes, ha valaki minden nap számolt, ha valaki egy adott este elfelejti a számolást, nappal pótolhatja, igaz, áldásmondás nélkül. Azonban, ha napközben is elmulasztotta, onnantól kezdve már áldás mondás nélkül szabad csak számolnia. 

Tekintettel arra, hogy 3.332 éve Pészách idején vándorolt ki a zsidó nép Egyiptomból, majd ezt követően az ötvenedik napon, elérkezve a Szináj hegyhez, Mózes felment, hogy Istentől átvegye a szövetség kőtábláit illetve a Tórát (törvény), a zsidó rabbinikus hagyomány különös spirituális jelentőséget tulajdonít az ómerszámlálásnak. A negyvenkilenc nap egyfajta spirituális felkészülés a Tóra elfogadására, minden nap igyekszünk kissé jobb, kissé alkalmasabb emberekké válni azáltal, hogy átvizsgáljuk életünket, megbánjuk esetleges bűneinket és új, pozitív elhatározásokat teszünk.

A zsidó misztika, a Kabbala mesterei a számlálás hét hetét Isten hét attribútumával ruházzák fel, az egyes hetek napjai pedig ezen attribútumok együtt hatásáról, összefüggéséről szólnak.

A hét isteni attribútum, vagy jellemtulajdonság, mellyel a Kabbala szerint Isten viszonyul a világhoz:

A rabbinikus irodalom, különösen annak misztikus, hászid értelmezése fontos összefüggést lát az isteni attribútumok elsajátítása és annak ténye közt, hogy a napokat felfelé és nem visszafelé számoljuk, utalva ezzel arra a lelki fejlődésre, mely az ember feladata az evilági életben és amelyre az ómerszámlálás ideje különös lehetőséget biztosít.

Kövess a Facebookon is: https://www.facebook.com/lekvaresjam.hu/

1. 3Móz 23:15-16
2. 5Móz 16:9