Koronavírus van. Ilyenkor különösen nem illendő kígyót-békát fújni egymásra, már csak emberbaráti szeretet okán sem. Megaztán akad még számos dolog, ami nem ildomos. Például kettősmércét alkalmazni megtakarítás okán. Meg felelőtlenül gazdálkodni. Talán ezért is meglepő azt hallani, hogy míg a Hitközség dolgozóinak fizetését 20-40% közötti mértékben nyírbálták meg, a turisztikai osztály vezetője, szabad szemmel is jól látható díjazásán felül, majd százmilliós sikerdíjat zsebelt be a gazdasági krízis közepén.

Nézzük sorjában a hozzám elérkezett információt, fenntartva annak lehetőségét, hogy ezekből egy szó sem igaz.

A Dohány-utcai zsinagóga, a hazai zsidóság, és egyébként Magyarország, ékköve évente majd kétmilliárd forintnyi összeget termel a belépési díjakból. Az, hogy Európa legnagyobb zsinagógája ilyen sok turistát vonz, nem történik magától, ahhoz nagyban hozzájárul a Hitközség turisztikáért felelős csapata. Nomármost, e csapat vezetője megbízásos szerződéssel végzi feladatát, melyért hétszámjegyű fizetést kap. Az összeg nem fontos, legyen elég annyi, hogy az első szám után nem nulla következik és az, hogy tevékenységét egyébként sípuccai komplexumban végzi, ott van irodája, annak infrastruktúráját használja. Legalább erre sem kell költeni. De ez nem számít, kicsire nem adunk.

A turisztikai vezető munkáját a Hitközség bőkezű vezetése, a havi járandóság mellett sikerdíjjal is honorálja: amennyiben a turisztikai bevétel meghaladja a 1,1 milliárd forintot, úgy minden forintból tíz fillér a turisztikai gurut illeti. Felső plafon nélkül, pedig az ilyesmit így szokás. Higgyétek el tudom, másfél évtizedet dolgoztam multinacionális környezetben. A sikerdíjnak, jutaléknak, nevezzük akárhogy, szokott lenni maximuma.

De nem így a sípuccában, ahol 2019-es évre a jutalék nettó 73,1, bruttó 92,8 millió forintot jelentett. Dicséretes. A Dohány utcai zsinagóga valóban igazi turistamágnes, kapui előtt kígyózó sorok várják a bebocsátást. Évek óta, jegyzem meg.

Anno, még 2010-es évek elején, úgy 2014-ig, a beléptetés totál forgalma is, mindössze 250-300 millió forint volt, legalábbis a hivatalos. Ezt kétmilliárd kitudjahányszármillióra feltornázni szép teljesítmény valóban. Vaskos fizetés mellett évi 93 milliós sikerdíjat azonban aligha ér.

Valószínűleg kevesek ingerküszöbét ugrotta volna meg a zsíros számla, pontosabban a kutya nem tudna az egészről, leszámítva azt a néhány bennfentest, akik a sikerdíj szerződést ismerték és jóváhagyták. Erre bizonyosan milliónyi okuk volt.

Csak közben megérkezett ez a fránya koronavírus-járvány és a Dohányt (is) be kellett zárni. A sípucca vezetői, az ínséges időkre való hivatkozással, 700 millió forintos megtakarítási csomagot határoztak, mely az év végéig a sípuccai konglomerátum dolgozóinak fizetését 20 és 40% közötti mértékben nyírbálta meg. Na nem precíziós módszerrel, hiszen ennek kidolgozására, a vezetőség szerint nincs idő. Fűnyíró elven metélték a fizetéseket arra azért gondosan ügyelve, hogy a vezetőség és rabbiság honoráriumát csak 20%-ban nyesse el a fűnyíró.

Ilyen brutális költségmegtakarítás mellett azonban senkiben sem merült fel annak ötlete, hogy talán felül kellene vizsgálni a 93 milliós sikerdíj kifizetését, újra tárgyalni annak feltételeit, részletfizetésben megállapodni vagy bármi hasonló. Pontosabban voltak néhányan, akikben felmerült. Ilyen volt a vezetőség egyik prominens tagja, az ellenzéki oldal egyik oszlopa és a Hitközség főjogásza.

A főjogász nem akárki. Majd két évtizede menedzseli a Hitközség jogi ügyeit, úgy tűnik sikeresen, hiszen eddig egyik botrány szereplői sem ülnek rács mögött. Pedig botrány volt bőven. Nomármost a főjogász egy hosszas jogi szakvéleményt gépelt, melyben helyteleníti a sikerdíj kifizetését több okból. Az egyik a turisztikai guru prémiumának nagysága, mely uszkve négyszerese a havi, nem alacsony, fizetésnek. A másik ok, amiért a sikerdíj kifizetése aggályos, hogy a Hitközség vezetői, a bércsökkentésekhez hasonló módon, meg sem próbáltak valamiféle méltányosságot kicsikarni a turisztikai vezetőtől, az összeget stande pityere kifizették. Mindezt tetézi a rossz-gazda szemlélettel megkötött szerződés, mely egy piaci alapon működő cég esetében is etikai aggályokat vet fel, pláne egy, a közösség pénzével hazárdírozó vallási szervezet vonatkozásában.

A főjogász tehát megfogalmazta szakvéleményét, majd miután az egy jól irányzott mozdulattal a szemétkosárban landolt, beadta felmondását. Elfogadták. Eggyel kevesebb probléma, legalább nem akadékoskodik majd egyfolytában. Mit nekünk jog, pláne erkölcs és morál!

Szép történet, csak sajnos nem happy enddel végződik. Legalábbis nem a sípuccai dolgozók többségének. A vezetésnek, a turisztikai vezetőnek annál inkább. Csak arra nem gondolt senki, hogy amennyiben a sikerdíjat, alapos és jogilag helytálló indokkal újra tárgyalják és mondjuk lefelezik, a megtakarított majd ötven millió lehetőséget adna egy nem 700, csak 650 milliós megtakarításra, ami miatt sokan nem 40 „csak” 30 százalékos fizetéscsökkenést kellett volna elszenvedjenek. Kár, hogy nem így lett.