Izrael függetlenségének évfordulója olyan dátum, mely a diaszpórában élő zsidóknak is fontos kell legyen. Hánytatott történelmünk során minden nemzedékben felmerült az a zsidóság elleni vád, hogy vajon egy zsidó ország meglétével a nem ott élő zsidók melyik földhöz lennének lojálisak, az őket befogadóhoz, vagy a zsidó államhoz. Ez a zsidóság lojalitását megkérdőjelező szemrehányás egyidős népünkkel és már a legelső diaszpórában fel lett emlegetve, erről ír a Tóra amikor Jákob házanépe, a zsidó nép ősei, Egyiptomban élnek, megsokasodnak és új Fáraó vezeti az országot, aki már nem emlékszik József miként mentette meg Egyiptomot és a termékeny félhold lakosságát a pusztító éhínségtől. „Íme, Izrael fiainak népe több és hatalmasabb nálunknál. Nosza, legyünk okosak vele szemben, hogy el ne sokasodjék, mert lesz, ha háború támadna, ő is csatlakoznék ellenségeinkhez, harcolna ellenünk és felmenne az országból” (2Móz 1:9-10).

A korai cionisták, a modern Izrael államának megálmodói tisztában voltak azzal, hogy egy állam megalakítása ismét felkorbácsolja a zsidókkal szembeni előítéleteket, főként azok ellen, akik a diaszpórában maradva igyekeznek hűségesek lenni az őket befogadó országhoz, miközben támogatják és segítik majd a zsidó államot.

1948. május 14-én egy csapásra gyakorlati kérdéssé változtatta a korábban csak teoretikus vitát, de kijelenthető, hogy a zsidó nép azóta is rendre jól vizsgázik.

Mi, diaszpórában élő zsidók, megtanultunk büszke cionisták lenni úgy, hogy ez nem csökkenti szülőföldünk iránti szeretetünket, valódi és választott hazánk közti lelki tusa, Istennek hála, maximum egy, a két ország közt zajló sportverseny esetén válik igazi dilemmává.

A dilemmát talán ma, 2020-ban érezhetjük legkevésbé, hiszen Magyarország és Izrael diplomáciai kapcsolata csúcsponton van és egyre szorosabbá válik. Legújabb példája hazánk kiállásának Izrael érdekei mellett az a vétó, melyet az Európai Unióban tettünk annak megakadályozására, hogy az elítélje Izrael szándékát az amerikai béketerv őt érintő részének végrehajtását.

Ráadásul nem ez az első eset, hogy Magyarország, a legtöbb európai ország ellenében, határozottan kiáll a zsidó állam érdekei mellett. Számos alkalommal sikerült Izrael ellenes határozatokat megvétózni, azoknak ellenállni akár az Unióban, akár az ENSZ különböző fórumain. Olyan reménykeltő lépések ezek, melyek megerősítik elkötelezettségünket szülőföldünk iránt és amelyek egyre inkább a régmúlt dilemmái közé száműzik a kettős lojalitás kérdését.

72 év egy ország életében igen kevés, történelmi szempontból pedig szinte semmi, ugyanakkor, ha azt nézzük mennyi mindent sikerült ennek a kis országnak elérni, dacolva háborúkkal, folyamatos terrorfenyegetettséggel és kulturális belvitákkal, akkor meg kell állapítsuk, hogy Izrael lenyűgöző teljesítményt nyújtott és képes meglepni mindannyiunkat napról-napra.

Magyar állampolgárként joggal lehetünk büszkék a zsidó államra, hiszen az minden tekintetben a világ élvonalában van, az egyetlen szilárd demokrácia a Közel-Kelet háborgó térségében, technológiai nagyhatalom, melyet a világ egyik legerősebb hadserege véd.

Ez a jeles nap, Izrael születésnapja kiváló alkalom arra, hogy megálljunk egy pillanatra, megerősítsük elkötelezettségünket Izrael iránt és hálát adjunk a Gondviselésnek azért, hogy az ősi vád, a mi időnkben már inkább a múlt rémképe, semmint valódi veszedelem.