A zsidó hitvilágban a szexualitás szent és mint minden szentségre, úgy az intimitásra is vigyázni kell. Természetesen az ószövetségi törvények alapján az intimitás csak férj és feleség közt képzelhető el, azonban, a Talmud rabbijai számos olyan rendelkezést és ajánlást fogalmaztak meg, melyek alapján a férj és feleség közt megvalósuló szexuális együttlét bő teret enged a fizikai élvezeteknek is.
A Talmud egy helyen azt írja: „a Tóra alapján előírt [férj és feleség közti] szexuális együttlét: szabad [értsd vállalkozó típusú munkát végző] férfi számára minden nap, [fizikai] munkát végzők számára hetente kétszer, szamarat hajtók [értsd: rövid távot megtevő utazó munkával bírók] számára egyszer egy héten, tevét hajtók [értsd hosszabb távot megtevő utazók] számára egyszer egy hónapban, tengerészek [értsd olyanok, kik munkájukból kifolyólag sokáig vannak otthonuktól távol] számára egyszer egy fél évben kötelesség.”1
A Talmud ezen ajánlása alapján egyértelmű, hogy az intim együttlét a feleség joga, a férfinak pedig kötelessége neje irányába.
A nők szexuális együttléthez való joga a Talmud egy másik ajánlásában is egyértelmű. „a férfi nem utasíthatja vissza feleségét a házastársi együttlét terén...ehhez hasonlót mond Jehosua ben Lévi rabbi is, mondván aki visszautasítja feleségét, az nem érdemel utódot.”2
A Talmud bölcsei jól ismerték az emberi viselkedést és tudták, hogy tekintettel arra, hogy a nők szexuális vágya nagymértékben érzelmi állapotuktól függ, így a nőknek jogot adtak a visszautasításra, a férfiaknak azonban nem. Egyértelmű, hogy a nő szexuális kielégítése a férj alapvető kötelessége. Ezt summázza a Talmud egyik kijelentése „Jehosua ben Lévi rabbi mondja: aki tudja, hogy felesége Istenfélő és nem adja meg neki [szexuális] szükségletét, az bűnösnek tekinthető.”3
Persze a fenti intelmek arra is vonatkozhatnak, hogy az intim, házastársi együttlét főként reprodukciós célokat szolgál, a nő élvezete esetleg másodlagos, ha szempont egyáltalán. Azonban a Talmud több helyen nyilvánvalóvá teszi, hogy a szexuális együttlét okozta öröm a nő részére nem csak az utódnemzés kötelességéből adódik.
„Rabbi Jochánán mondja: ha a Tórát Isten nem adta volna [kinyilatkoztatás által], annak törvényei megtanulhatók lettek volna a macska szemérmességéből, a hangya becsületességéből, a gerle szemérmességéből, a kakas jólneveltségéből, mely először csábít és azután közösül.”4
Más helyen a Talmud még egyértelműbb jelét adja annak, hogy a szexuális örömök az élet természetes részei és az ember fontos szükséglete. „A házastársi együttlét során fontos a testi érintkezés. Ez azt jelenti, hogy a férj nem viselkedhet úgy a feleségével, mint a perzsák, akik házastársi együttlét során ruhában vannak. Ez segít megérteni, mit Rav Huna mondott egy rendeletében: ’aki azt mondja hogy nem teljesíti házastársi kötelességét csak ha az asszony ruhában van és a férj is ruhában van, az komoly válóok, a férj válólevelet kell adjon.’”5
A Talmud ezen intése úgy értendő, hogy aki csak és kizárólagosan utódnemzési céllal szexel feleségével, anélkül, hogy annak örömet okozna, az akár válóok is lehet a nő szempontjából. Mindez annak tudatában, hogy a válás kezdeményezése a zsidó szokásjogban (legalábbis kb. a 10. századig) a férj előjoga volt, komoly nyomatékot ad a nő szükségleteinek kielégítésének.
A Talmud korai kommentárjai, így például a 12. századi híres filozófus és törvénydöntnök Mose ben Maimon rabbi, a híres Maimonidesz (1135-1204) Misné Tora című vallásjogi döntvénykódexében azt írja: „tekintettel arra, hogy a férj közösülhet a feleségével, így minden megengedett. Szabad vele intim kapcsolatot kezdeményeznie bármikor, a tisztátalansági időszakon kívül, megcsókolhatja testének bármelyik részét, szabad vele szexuálisan érintkeznie akár természetes, akár nem-természetes módon (anális közösülés), azonban magját [sperma] nem vesztegetheti. Azonban egy magára adó, szentéletű ember nem viselkedik az ágyban csak a szemérmesség és a szentség mércéje szerint.”6
12. századi rabbinikus döntéshozótól ilyen rendelet igen progresszívnek tekinthető. Más helyeken a Maimonidesz és más rabbik a szexuális együttlét intimitásának fontosságára és szentségére hívják fel a figyelmet. Az embernek tilos állati módon viselkednie, uralkodnia kell ösztönein és a Teremtő szolgálatába kell állítania életét. Ennek megfelelően a Talmud számos helyen figyelmeztet a nemi élet szentségére.
„Rav Chiszda azt döntötte: egy férfi nem szabad, hogy napközben teljesítse kötelességét, hiszen az van írva ’szeresd felebarátodat, mint magadat’. Mi a bizonyíték? Abaje azt mondta: mert észre vehet rajta valamit, mely miatt nem fog vágyni rá.”7
A napközbeni intimitásra int a legfőbb vallásjogi kódex, a Sulchán Áruch is, amely tiltja a napközbeni együttlétet.8 Kiegészítésként azonban mások hozzáteszik, hogy elsötétített szobában napközben is szabad intim módon együttlenni.9
A nemi együttlét tehát helyesebb, ha sötétben folyik, ráadásul hagyományos pozícióban: „három dolog gyengíti az ember testét [egészségét]: ha állva eszik, ha állva iszik és ha állva közösül.10
Kövess a Facebookon is: https://www.facebook.com/lekvaresjam.hu/
- Ketubot 61b
- Eruvin 100b
- Jevamot 62b
- Eruvin 100b
- Ketubot 48a
- Tiltott nemi kapcsolatok törvényei 21:9
- Nidá 17a
- Orech Chájim 240:11
- Magen Ávraham uo. 240:26
- Gitin 70a
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.