T.G.E. barátomnak

A Tóra szigorú szabályokhoz köti, hogy mit is kell csináljon az az ember, aki nem elégszik meg a Tórában megfogalmazott parancsolatok sokaságával és további szigorításokat venne magára. Názir fogadalmat tenni ma már csak korlátozott módon lehetséges, a jeruzsálemi Szentély majd kétezer évvel ezelőtti pusztulása miatt ugyanis megszűnt a fogadalom szerves részét képző áldozathozatal, így ha valaki mégis názirságra adná fejét, élete végéig kötné esküje.

Annak ellenére, hogy manapság nem szokás názir fogadalmat tenni,  az ügybuzgó hívő számára megkövetelt szigorításokból a mai ember is tanulhat. 

A Tóra a názir fogadalmát az alábbi utasítással írja le:

„És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Férfi vagy nő, ha kiválik fogadalmat téve, tartózkodási fogadalmat, hogy tartózkodjék az Örökkévalónak, bortól és részegítő italtól tartózkodjék, borecetet és részegítő italból való ecetet ne igyék; bármi szőlőlevet ne igyék és friss szőlőt vagy szárazat ne egyék. Tartózkodásának egész ideje alatt mindabból, ami a szőlőből készül, a szőlőmagtól a szőlőhéjig, ne egyék. Tartózkodási fogadalmának egész ideje alatt borotva ne jöjjön a fejére; amíg betelnek a napok, melyekre tartózkodást fogad az Örökkévalónak, szent legyen, vadul növessze fejének a haját. Mindazon a napok alatt, melyekre tartózkodást fogad az Örökkévalónak, holttesthez ne menjen be; atyjával, anyjával, fivérével és nővérével meg ne tisztátalanítsa magát; ha meghaltak, mert Istenének názirsága van a fején. Tartózkodásának egész ideje alatt szent ő az Örökkévalónak.

Ha valaki meghal mellette hirtelen és tisztátalanná tette názir fejét, akkor nyírja le haját tisztulásának napján, a hetedik napon nyírja le azt. A nyolcadik napon pedig vigyen két gerlicét vagy két galambfiát a paphoz, a gyülekezés sátrának bejáratához. És készítse el a pap az egyiket vétekáldozatnak és a másikat égőáldozatnak, hogy engesztelést szerezzen érte, amiért vétkezett a holttest által; és szentelje meg fejét azon a napon. És tartózkodjék az Örökkévalónak tartózkodása napjain át, vigyen egy egyéves juhot bűnáldozatul, az előbbi napok pedig elesnek, mert tisztátalanná lett tartózkodása.

És ez a názir tana: Amely napon betelnek tartózkodásának napjai, vigyék el őt a gyülekezés sátrának bejáratához; és mutassa be áldozatát az Örökkévalónak egy egyéves ép juhot égőáldozatul és egy egyéves nőstény juhot, épet, vétekáldozatul, és egy kost, épet, békeáldozatul; meg egy kosár kovásztalan kenyeret lánglisztből, olajjal elegyítve és kovásztalan lepényeket, olajjal megkenve, meg ételáldozatukat és italáldozatukat. Vigye oda a pap az Örökkévaló színe elé és készítse el vétekáldozatát és égőáldozatát. A kost pedig készítse el békeáldozatul az Örökkévalónak a kovásztalan kenyerek kosarával, és készítse el a pap ételáldozatát és italáldozatát: És nyírja le a názir a gyülekezés sátrának bejáratánál názir fejét, vegye názir fejének haját és tegye a tűzre, mely a békeáldozat alatt van. És vegye a pap a lapockát, megfőzve, a kosból, meg egy kovásztalan kalácsot a kosárból és egy kovásztalan lepényt, tegye a názir tenyereire, miután megnyírta názir fejének a haját. Lengesse azokat a pap lengetéssel az Örökkévaló színe előtt; szent az a pap számára a lengetés szegyével és az ajándék combjával együtt; azután pedig ihat a názir bort. Ez a názir tana, aki fogadást tesz; áldozata az Örökkévalónak tartózkodása miatt, azonkívül, amire vagyonából kerül: fogadalma szerint, amit fogad, úgy cselekedjék tartózkodásának tana szerint.”¹

A názir szó elkülönülést jelent, mivel a fogadalmat tevő elkülöníti magát a közösségtől. Názir fogadalmat határozott időre, 30 napra lehet tenni, hacsak másról az ember nem rendelkezik a fogadalomtételkor.

Názir lehetett férfi és nő is, azonban csak Izrael területén, a Szentföldön lehet a fogadalmat megtartani, így ha valaki a diaspórában adná ilyesmire fejét, muszáj lenne a Szentföldre költözni.

Amint a Tóra írja, a názir lét egyik központi eleme a szőlő gyümölcsétől való tartózkodás, tilos egy olajbogyónyi mennyiségnél több szőlőt fogyasztani, a Talmud bölcsei olyan mértékben igyekeztek óvni a fogadalomtevét az esetleges bűnbeeséstől, hogy egy názirnak tilos egy szőlőliget közelébe menni is.

Hasonló módon tilos akár egy hajszálat is kitépni fejéről, ezért egy názir nem is fésülködhet, azonban a fej vakarása megengedett még akkor is, ha véletlenül az hajszálak kihúzásával járna.²

A Biblia egyik leghíresebb názirja a Bírák könyvében említett Sámson, aki fogadalmának köszönhette félelmetes erejét. Születése előtt Isten angyala megjelent Sámson szüleinek és meghagyta nekik, hogy különleges gyermekük fog születni, bort és részegítő italt nem ihat majd, borotva nem érheti fejét. A bibliai történet szerint Sámson sikerrel győzte le a filiszteusokat, azonban szerelmes lett, Delila, a felesége, aki maga is filiszteus volt, ügyesen kicsalta tőle miben rejlik ereje. Sámson élete tragikusan ért véget, azonban halála előtt, még egyszer sikeresen pusztította el népe ellenségeit.³

A másik, szintén híres bibliai názir Sámuel próféta volt, születésének körülményei, a Biblia más, emblematikus figuráihoz hasonlóan kalandosak voltak. Anyja Hanna megígérte Istennek, hogy amennyiben megszűnik meddősége, gyermekét Isten szolgálatára szenteli. Sámuel az egyik legkiemelkedőbb prófétája lett a zsidó népnek, Dávid király a Zsoltárokban úgy fogalmaz „Mózes és Áron a papokkal együtt, Sámuel és akik nevét segítségül hívták, segítségül hívták az Örökkévalót, és ő válaszolt nekik.”⁴

De vajon pozitív vagy negatív szemmel nézi a rabbinikus hagyomány a názirságot? Egyrészről ugyanis úgy tűnik, mint egy szent és magasztos eszme, másrészről azonban a Tóra utasítása szerint a názir fogadalmat követően vétekáldozatot kell hozzon a názir, mely arra enged következtetni, hogy nem teljes mértékben követendő példáról van szó.

A válasz minden bizonnyal abban rejlik, hogy az ember milyen céllal vállalja a názirságot. A híres 12. századi filozófus és törvény kodifikátor, Mose ben Maimon rabbi, a Maimonidesz azt írja a názirságról: „Bölcseink arra intettek bennünket, hogy csak azoktól a dolgoktól tartózkodjunk, melyeket a Tóra tilt, nem pedig arra, hogy fogadalmak által megvonjunk magunktól bármit. Ezért kérdezik bölcseink:⁶ nem elég mindaz, amit a Tóra megtilt? Muszáj további dolgokat is megvonni az embernek magától?”⁵

Mindemellett természetesen ha valaki mégis arra az elhatározásra jut, hogy további szigorításokat vesz magára, annak döntését kísérje áldás.

Egy helyen a Talmud azt meséli, hogy Rabbi Simon, aki csak igen ritkán vett részt názir fogadalmat tevő áldozatának bemutatásán, mert maga nem szívlelte, ha valaki többlet nehézségeket vállal magára, egy alkalommal egy jóképű fiatalembert fogadott a Szentélyben, aki épp názir fogadalmat készült tenni. Mikor az agg rabbi megérdeklődte a fiatalembertől, hogy miért vállal ilyen nehézséget ilyen ifjú korban, a fiatalember azt felelte, hogy mikor meglátta a saját képmását a tükörben, elöntötte a kevélység és az önelégülés, ezért határozta el, hogy nem hagyja magán elhatalmasodni ezeket az érzéseket, és názir fogadalmat tesz. Rabbi Simon ekkor megdicsérte az áldozatkész fiatalembert bölcs döntéséért.

Kövess a Facebookon is: https://www.facebook.com/lekvaresjam.hu/

1. 4Móz 6:1-21
2. Misné Torá, Názirság törvényei 1. fejezet
3. Bírák 13-16. fejezet
4. Zsoltárok 99:6
5. Misné Torá, Hilchot Deot 31:1
6. Jeruzsálemi Talmud 9:1