Mint arról már korábban írtam, a zsidó vallásjog, a Tóra alapján tiltja a szakáll és a haj egyes részeinek pusztítását.¹ Az a pusztítás akkor valósul meg, ha az borotvával történik, ollóval, mivel az nem tud túl közel menni a bőrhöz, szabad hajat illetve szakállt vágni. Itt jegyzem meg, hogy a legtöbb modernkori döntéshozó a villanyborotva használatát elfogadhatónak tartja, kivéve a ma divatos „lift and cut” modelleket, melyek túlságosan sima borotvált felületet biztosítanak.

Mivel a borotválkozást tehát a Tóra tiltja, a szakáll évezredek óta a zsidó ember arcának dísze volt és egészen a 18. és 19. századokig, amikor is megjelentek a vegyi alapú borotválkozási eszközök (hasonlóan a mai szőreltávolító krémekhez.)

Annak dacára, hogy az elektromos borotvák és trimmerek használata engedélyezett tehát, mégis sok hagyományőrző zsidó kerüli a borotválkozás minden formáját.

Érdekes, hogy egyes döntéshozók, így például a harmadik lubavicsi Rebbe, a Cemách Cedek című munka írója a sima arcot nem csak a Tóra borotválkozás elleni tilalma szempontjából tartja kerülendőnek, de meglátása szerint egy másik tórai tiltást is sért az ember, ha simára borotválja az arcát, ugyanis a Tóra tiltja, hogy férfi nő, nő pedig férfi ruháját vagy ábrázatát viselje:² „Ne legyen férfi ruhája asszonyon és ne öltsön férfi asszonyruhát, mert az Örökkévaló, a te Istened utálata mindaz, aki ezeket teszi.”³

A kabala, a zsidó misztika tanításai szerint az ember külső megjelenése tükrözi belsőnket. E tanítás szerint például kezünk tükrözi az adás illetve a jótékonyság képességét, a láb a haladás és az igyekezet virtusát. A szakáll pedig azon törekvésünket szimbolizálja, hogy igyekszünk a bennünk rejlő potenciált megvalósítani. Mivel a szakáll a fejről a test irányába nő, azaz fentről lefelé, ékes példája annak, hogy miként válhat az emberben rejlő isteni lélek a fizikai világ szentséggel való megtöltésének eszközévé.

A Zohár, a kabbalisztikus irodalom fő műve szerint Isten a Tórában leírt 13 könyörületességének attribútumát a szakállon keresztül érvényesíti, ezért a szakáll egyfajta csatorna az égi áldás lehozatalára.

A szakállat a Talmud is, mint a zsidó ember ékét határozza meg. Egy helyen Jochánán rabbiról azt írja a Talmud,⁴ hogy igen szép ember volt mégsem került azon rabbik közé, kiknek ábrázata az ősatyák, Ábrahám, Izsák és Jákob, ábrázatához hasonló, mert Jochánán rabbinak nem volt szakálla (nem azért mert vágta, egyszerűen nem nőtt neki).

Kövess a Facebookon is: https://www.facebook.com/lekvaresjam.hu/

1. 3Mózes 19:27
2. Sáálot Vetsuvot Cemách Cedek, Jore Dea 93.
3. 5Mózes 22:5
4. Bava Mecia 84a.